2013. december 20.

Nógrád XXIV. évf. 209. szám 1968. szeptember 6.

3.p.”A gondnok gondja Kisterenyén”   -  (te)  -
„Az új tanév megkezdődött. Benépesült a kisterenyei gimnázium is. Koós Istvánné gondnoknő a tanév kezdése előtti egyik napon panasz-sort mondott el, amely – bár a nyári tatarozási, csinosítási munkát náluk is megfelelően elvégezték – aktuális marad egész évre, sőt a következő években is követeli a megoldást.
Mindenekelőtt egy salakkiemelő – berendezésre lenne szükség, amely körülbelül 20-25 ezer forintba kerülne. Addig hat méter mélyből kézzel húzzák fel vödörben a salakot a tíz kazántól. Két évvel ezelőtt ezért kilencezer forintot, múlt tanévben tízezer forintot fizettek ki napszámbérként.
Igaz, tavaly a két nyugdíjas – a salakhúzogatók – a szenet is behordták a pincébe. Ha volt helye! Abban is szűken állnak itt-ott a gimnáziumban.
A 300 személyes konyhának például nincsen tároló helyisége. Nem fér sehová a 40-50 mázsa krumpli, a zöldfélék. Így állt elő a helyzet: minden főzéshez a körülbelül egy kilométerre lévő régi iskolából, kézikocsival húzzák az ebédnek valót.
Az iskola költségvetése szintén szűkös. Olyannyira, hogy szénre is alig futja. Eddig tanévenként ötezer mázsa szén fogyott el – ez egész évben – anyagi okokból – mindössze háromezer mázsa szenet tudnak venni. Remélik nem lesz erős tél, nem fogy gyorsan a tüzelő a széntárolóból.
Egyébként a széntároló sem megfelelő. Mindössze két vagon szén fér el benne, ez a tíz kazánhoz körülbelül két hétre elegendő.
A gondnoknő kérésére kipillantok az iroda ablakán, az udvaron két vagon szén halmozódik, de jut belőle a felvonulási épültbe is.
Végül a második emeletre vezetett fel Koós Istvánné. A folyosón lévő osztályban a fal repedezett, tovább húzódik a repedés a folyosó egy részén is. Egyébként kívülről szintén látni az épület déli oldala e részen befele ’dől’. …
…A Kisterenyei gimnázium összes gondját Koós Istvánné gondnoknővel együtt, a község, a járás figyelmébe ajánljuk. Nem is túlságosan nagy összeg kellene a panaszok orvoslására, amelyek többségét a községi, a járási szervek – gondolom – ismerik. Jó lenne, ha legalább a következő tanévre orvosolnák is.”

5.p.”A Kisterenyei Bányász és Bokor Éva”
„Nem nyerte meg a megyei bajnokságot 1966. őszén a Kisterenyei Bányász női röplabda-csapata, bár mindenki a bajnoki cím legesélyesebb várományosának tartotta őket. Molnár László edző lenyelte a keserű pirulát és levonta a következtetést is: fel kell frissíteni a vegyes küzdőszellemű játékos állományt! Csak azok maradjanak, akik vállalják a megnövekedett feladatok végrehajtását is.
Az alapoknál kezdték. Ötéves távra munkatervet készítettek, amelyben meghatározták a közelebbi és távolabbi tennivalókat.
Ezt is ismertették a megmaradt ’törzsgárdával’ és megkezdték a szervező munkát. Nem más együttesek játékosait csalogatták, inkább elmentek a helyi általános iskolában utánpótlást keresni. Nem is eredménytelenül. Minden edzésen jött egy-két új jelentkező. Az egyik edzés előtt futástól kipirult arccal törékeny termetű szőke kislány toppant az edző elé, és szorongással teli félénkséggel érdeklődött, hogy röplabdázhatna-e? Az igenlő válasz után a legközelebbi edzésre már elsőként érkezett, kezében sportszatyorral. Azóta erőszakkal sem lehetne a pályától távol tartani.
Bokor Éva rövid idő alatt a megye röplabda sportjának nagy ígérete lett. Tavaly májusban bekerült az első csapatba, ahol azóta is kulcsszerepet tölt be. Meglepően rövid idő alatt technikailag és taktikailag is sokat fejlődött: Legfőbb erénye a megbízható mezőnymunka. Az idei év első felében mutatott teljesítményével, valamint Székesfehérvárott az úttörő olimpia területi döntőjén, Zsidai Rozália klubtársával mutatott játéka alapján felhívta magára az országos ifjúsági szakvezetés figyelmét is.
Bokor Éva ugyanis még csak 14 éves. A kisterenyei általános iskola nyolcadik osztályos tanulója az iskolapadban sem vall szégyent. Elmúlt tanévi eredménye is 4,4 volt. Kedvencei az Újpesti Dózsa és az Illés zenekar. Vágyálma: magyar-történelem szakos tanár szeretne lenni. A sportban pedig átlagosnál nagyobb képességű röplabdázóvá szeretne fejlődni.
Ehhez minden adottsága megvan. Molnár László edző és Balogh József szakosztály vezető a fiatal tehetségek felszínre hozása mellett tudásuk kiterebélyesedése terén is szép eredményekkel dicsekedhet.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése