„Végtelen hosszúnak tűnnek az éjszakák.
Nehezen várja a tavaszt. Az egyik hajnalom kiballagott kertbe. Dagasztotta a
sarat, nyeste a fákat. Szenvedélyes kertész Jambrich
Mihály Kisterenyén. Ha a magáéval
végez, a szomszédoknak, ismerősöknek is segít telepíteni, szemezni, ojtani.
Szaktanácsai alaposak, mintha tanulta volna ezt a szakmát. Pedig egészen más
volt a bányászkodás. …
…Huszonkilenctől dolgoztam én is még a nagy
János-aknában, aztán Kistelek négy aknájában, Ferenc-aknán, Mizserfán,
Vizsláson, legutóbb meg itt Kisterenyén, Csillag, Pócs II. és Teke-bányában-
mondja.
Ezek az üzemek nagyrészt már kifogytak. Ami
még megvan közülük, annak sincs nagy jövője. A bánya még előbb öregszik, mint az
ember. Jambrich Mihály nemrég
akasztotta szegre a bányászlámpát. Nyugdíjas. …
…-Amikor nyugdíjba került, egy ideig még
minden reggel fél öt tájban kelt. Ahogy azelőtt el kellett készítenem a
reggelit. Be is csomagoltam. Nehezen törődött bele a sorsába – mondja a
felesége. …
…Másoktól hallottam, hogy sportbarát. Sokáig
vezetősködött a Kisterenyei Bányász Sportkörnél. …”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése