„Jóformán
meg sem száradt a tinta azon az alapító oklevélen, amely kimondotta Kisterenye
nagyközséggé alakulását.
A
nagyközségi rang még annyira friss, hogy az új nagyközségi mivoltot kifejező
pecsét és a tanácsház falára majdan felkerülő tábla még el sem készült. Ennek
ellenére a tanácsházán lázas munka folyik, év eleji friss, tervezgető
hangulatban.
Tanácsülési
jegyzőkönyvet lapozgatunk Varga József
tanácstitkárral. A borítóján felirat: 1. számú tanácsülési jegyzőkönyv. Azon az
ünnepélyes tanácsülésen készült, amelyet néhány hete tartottak az újdonsült
nagyközségben.
A
tanácstitkár előtt, a hosszú asztalon kimutatások, tervek, vaskos dossziék,
jogszabályok, elszámolások. Varga József
tizenkét esztendeje dolgozik az államigazgatásban, de azt mondja, hogy a mostani
év alaposan próbára teszi a tanács valamennyi dolgozóját.
Az
újdonsült rang megannyi gonddal jár. A község lakói azt várják az új
nagyközségi tanácstól, hogy Kisterenye rangjához méltóan fejlődjön, lépjen
előre.
Azok
a jókívánságok, amelyek az ünnepélyes alakuló tanácsülésen elhangzottak,
megadták az indító lökéseket, de azóta egyszerű munkás hétköznapok jöttek. És
jelentkeztek velük együtt a gondok, megoldásra váró feladatok is.
-A
várakozás mindenképpen érthető – mondja a tanácstitkár – miközben maga elé
terítik az egyik kimutatást.
-Fejlődő,
alakuló község a miénk. De nézze meg, még most ily olyan sárban taposunk így
télen, tavasszal, na meg akkor is, ha eső esik, mintha nem is nagyközségben,
hanem valami kis faluban laknánk. Most, hogy nagyközséggé lett Kisterenye, az
emberek talán többet is várnak a tanácstól, mint amit rögtön meg tudunk
valósítani.
A
járdákat, úttestet borító sár valóban nem épületes látvány. De egy ilyen
nagykiterjedésű, hosszan elhúzódó községben hetek alatt új utakat, járdákat
építeni nem lehet.
-Úgy
vagyunk ezzel, ahogy a közmondás mondja: mindegy melyik ujjamat harapom meg,
egyformán fáj – veti közbe Varga József.
Annyi
mindent kellene csinálnunk, építenünk, hogy először azt kell eldöntenünk, mi is
a legfontosabb. Hatvanmillióval gazdálkodunk, még azelőtt húszmilliónk volt.
Ehhez járul mintegy négymillió forint, híja azért van -, fejlesztésre
fordítható pénzünk.
-Jelentős
a gyarapodás.
-Valóban,
ha csak a számokat nézzük. Az új ranggal együtt új hatásköröket is kaptunk. Ez persze
rendben van, mert a tanácsi munkába is eljutottunk végre oda, hogy mindent ott
intéznek, ahová valóban tartozik. A kisterenyeieknek most már nem kell
Salgótarjánba, a járáshoz futkosniuk engedélyek megszerzéséért.
-A
gyakorlatban ez miképpen jelentkezik?
-Például
első fokú építésügyi hatáskörrel rendelkezünk.
Mi
adjuk ki az építési, átalakítási, bontási engedélyeket, döntünk a terület
felhasználásról.
Ha
jól meggondolom, ezek az ügyek jó néhány határozatot jelentenek. Ehhez viszont
szakember kell. Van is építési technikusunk, de mint mindenre érvényes, erre
is, hogy gyakorlat teszi a mestert.
Sokan
talán nem is gondolnak arra, hogy az államigazgatási munkához nem elég
elolvasni a szakszöveget vagy tankönyveket. Ide hosszú évek tapasztalata kell,
nagy-nagy emberismeret, hivatásszeretet. Akiből valamelyik is hiányzik, nem
sokáig marad a tanácsi munkában.
Emellett
első fokú iparhatósági jogkörünk van, gyámügyeket intézünk, szabálysértéseket
bírálunk el.
Kintről
megnyitják az ajtót. Egy idősebb ember a titkárt keresi, intézkedjék már, hogy
a terményforgalmiban fogadják az embereket.
Varga
József mosolyog:
-Meg
kell szokniuk azt is a községbelieknek, hogy most már nem mindent az elnök vagy
a titkár intéz személyesen. Megnövekedett az apparátusunk, új csoportjaink,
rátermett ügyintézőink vannak. Sokan azt hiszik, csak akkor van valami jól
elintézve, ha azt a vezetők csinálják.
A
felelősség mellé a bizalmat is meg kell szerezni.
Az új
nagyközségben elég sok a megoldásra váró gond.
-Elég
ha a legsürgősebbet az óvodát említem. –
Nézi gondterhelten a tanácstitkár a negyedik ötéves terv fejlesztését
tartalmazó kimutatást. – A következő három évben 400 óvodás korú gyermekünk
lesz, a mostani 105 férőhellyel szemben. Óvodát kell építenünk, méghozzá
legalább 75 férőhelyeset, hogy valamit enyhüljön a zsúfoltság. Igen ám, de hol
erre a pénz. Mi terveztünk egymillió 900 ezer forintot. Mire a beruházási
vállalat elkészítette a szerződést, ebből két és félmillió lett. Szükség van az
új tanácsházára. Ezt úgy szeretnénk megvalósítani, hogy más intézményekkel
közösen építenénk egy irodaházat. Erre néhány példa van a megyében, bizonyára
nálunk is megfelelő lesz. Emellett szeretnénk egy, a pásztóihoz hasonló modern
áruházat Kisterenyére. Már tárgyaltunk és a vállalatokkal, mindenhonnan kedvező
választ kaptunk.
A
koordinálás most már a mi dolgunk. Persze sorolhatnánk még hosszan, utak
kellenek, megoldani az intézményes szemétszállítást, gondoskodni a belvizek
elvezetéséről… Itt megy el a község határában a gázvezeték szinte kínálva a
lehetőséget, de hát ez is pénzkérdés – számolgatja a titkár.
Az
önállóságban, elképzelésekben, munkában Kisterenyén nincs hiány, jó értelemben
vett pezsgés-mozgás jellemzi a közéletet. Most már a megvalósításon a sor.”
8.p.”Hírek”
„-Küldöttgyűlésre
készülnek. A Kisterenyei Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet
Igazgatósága február 14-re összehívta a küldöttgyűlést. A környék hat községét,
mintegy 100 küldött képviseli a tanácskozáson, amelyet már tíz részközgyűlés
előzött meg. … Döntenek arról, hogyan osztják el a szövetkezet több mint
egymillió forintos tiszta jövedelmét.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése