„A vonattal érkező vendégnek elsőként az ősz
nagyszerű színeiben játszó Népkert tűnik a szemébe, amelynek sétányain az
elmúlás is a természet szépségeit árasztja. A csodálatos parkban áll az öreg
kastély, amelyet gróf Gyürki Pál építtetett a múlt század közepén. A kastélyban
székel most a pártbizottság és a KISZ- bizottság, valamint a kisterenyei Vörös
Csillag (Október? - Á -) Tsz irodája. A múltat idézi, s az idők változását
mutatja a park kies környezetéhez alkalmazkodó kastély épület.
Kép később. :(
„Kisterenye
nagyközség”
Nógrád megye nem dicsekedhet községei
méretével, hiszen jobbára kisközségei kapaszkodnak egymáshoz a hegyektől
szabdalt vidéken. Néhány kivétel azonban akad, és ezek közül is az egyik
legnagyobb: Kisterenye. Szinte kíváncsi rá az ember, hogy a hét-nyolcezer
lelket számláló község neve elé miért biggyesztették oda a ’kis’ szócskát.
Mekkora lehet vagy lehetne akkor ’Nagyterenye’?
A község nagysága azonban nemcsak
kiterjedésén, lakóinak számán, hanem jellegén, fejlettségén is lemérhető.
Sokoldalú, kulturált az élet, mint akármelyik kisvárosban.
Mezőgazdaságát négy szerv, intézmény is
képviseli. A Vörös Csillag Tsz, a Kisterenyei Állami Gazdaság, a gépjavító
állomás, valamint a Kisterenye és Vidéke Körzeti Általános Fogyasztási és
Értékesítési szövetkezet.
A termelőszövetkezet és az állami gazdaság
évek óta nehézségekkel, gondokkal küzd, az fmsz és a gépjavító állomás viszont
szépen virágzik, s az utóbbi tavaly elnyerte az élüzem címet, és az idén is jól
halad a követelmény teljesítésével. Akik azonban a földet birtokolják, meg kell
küzdjenek a mostoha természeti viszonyokkal. Nem véletlen, hogy itt a múltban
is nagyobbára juhot tenyésztettek.
Ipari üzemekben nem bővelkedik. Az ipari
munkással 70 százaléka a községen túl keresi boldogulását. Az itthon lévők
nagyobbára a fűtőházban, a ktsz-ekben, a váci kötőüzem helyi részlegénél, a
gyermekruha-üzemben vagy a háziipari szövetkezetnél dolgoznak. A helybeli
bányászat ma már nem játszik szerepet.
Van bölcsődéje, két óvodája, általános
iskolája, gimnáziuma, művelődési háza, sokoldalú kereskedelme, amely három
vállalt versengését eredményezi. Az egészségügyi ellátását két körzeti orvos
biztosítja. A község kiterjedését csak növeli, hogy számos puszta és telep is
tartozik hozzá – így: Rákóczitelep, Szupatak, Pusztamárkháza, Világos-puszta,
Bikkvölgy-puszta, Koplaló-puszta és Gyula-telep.
A község nagy létszáma és kiterjedése miatt
jutottuk olyan elhatározásra, hogy egy hónapon belül ismét ellátogatunk, és
akkor a külső ’perifériák’ gondjait, problémáit jegyezzük fel. Most pedig
megállapodunk a tulajdonképpeni község, a ’belváros’ ügyeinél. A csaknem
nyolcszáz éves község mai hétköznapjai is bőven kínálnak feljegyeznivalót.”
„Aggodalmas
tervek”
-A számla, már megint a számla…
Így dohogott Kántor János a Vörös Október Termelőszövetkezet elnöke. Hosszú idő
óta, szinte naponta érkeznek az 5-8-10 ezer forintos számlák a gépjavító
állomásról. Mégsem a javítókat szidta. A hegyek miatt háborgott, amelyek
hihetetlen gyorsasággal koptatják, törik a gépeket, alkatrészeket.
-Ha sikerül, néhány év múlva kifogunk a
hegyeken – mondta később. – Készül a talajvédelmi tervünk. … Az Országos
Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet most készíti a kiviteli terveket. Jövőre
aztán hozzálátunk a közös gazdaságban a területrendezéshez, a talajjavításhoz,
az erózió megfékezéséhez.
Azért egy kis aggodalom már most akad, s
bizony nem is alaptalan. A komplex talajvédelmi terv – ahogy előzetesen
elszámolta – csaknem hatmillió forintba kerül. Igaz, ennek nagy részét az állam
vállalja. Ám mintegy egymillió-nyolcszázezret, a szövetkezetnek kell
előteremtenie.
-Komoly megterhelést jelent ez a gazdaságnak –
jegyezte meg gondterhelten, Kántor János
– Még úgy is, hogy öt éven át kell törlesztenünk…
A Vörös Október ugyanis mindig állami
támogatással tudott csak boldogulni. A földek, s így a hozamok is gyengék. Arra
sincs túlságosan sok lehetőség, hogy segéd- illetve melléküzemek jövedelmével
pótolják a pénzt. S most az ártámogatás is kevesebbet jelent Kisterenyén, mint
korábban a dotáció.
Tartanak a szövetkezetben attól, a nagyszerű
terv szertefoszlik, mielőtt hozzálátnának a megvalósításhoz.”
„Kislány
a kultúrházban”
„Nagy feladatot vállalt magára Rákos Ilona, aki három éve érettségizett
a gimnáziumban, amikor helyettesként a kultúrház élére került. Törékeny kis
gyermeknek tetszik még, és nagy lelkesedéssel irányítja a kultúrház sokoldalú
életét. Nemrégiben bonyolították le a kisterenyei kulturális hetek gazdag
programját, most pedig a nagy történelmi évfordulóra készülnek.
Készülődik az irodalmi színpad dr. Szomszéd Imréné irányításával, nagy
az élet a nyugdíjas klubban, gyakorol a citerazenekart, tanulják a fonóházi
jelenetet, amelynek 14 évtől 70 éves korig akadnak szereplői. Szervezik az
ifjúsági klubot.
S az ifjú vezető helyettes egyidejűleg be is
szeretne iratkozni a debreceni tanítóképző népművelő és könyvtáros szakára.
Fiatal még és lelkes. Úgy érzi, megtalálta azt a pályát, amely egyéniségének
legjobban megfelel. Eredetileg jogásznak jelentkezet, szerencsére nem vették
fel. Pályát tévesztett volna. Hiszen már a gimnáziumban is tanulmányt írt
Kisterenye kulturális hagyományairól.”
„Borkóstoló
a javából”
„A kisterenyei borkóstoló egyike a legvonzóbb
pincéknek. Korszerű, szép és tiszta, a berendezés és a sok jó bor vonzza a
látogatót. Katona Julianna csapos
szerint, aki jelenleg a vezetőket is helyettesíti, már ebben a hónapban csaknem
negyvenezer forintos forgalmat bonyolítottak le. Sokan felvetik azonban, hogy a
sajtos rúdon, sóskockán, konzerveken kívül frissen sült kolbászt-hurkát,
pecsenyét is árusíthatnának. Kiváló borkorcsolya lehetne az. Esetleg a helybeli
termelőszövetkezettel is társulhatnának, mert a pecsenyesütővel a lakosság és
az átutazók igényének tennének eleget.”
A képen látható kisbíró, Kis József, Nagybátonyban dolgozó fiatalember csak alkalomszerűen
akasztotta nyakába a dobot. A szüreti felvonuláson és mulatságon játszotta el
ezt a szerepet. A község igazi kisbíróját Olajos
József már hetvenéves, és őt adta kölcsön hivatalt tölt be egyébkén Józsi
bácsi, négyórás munkakörben ő kézbesít a külső perifériákra és ő dobolja ki a
községben a hirdetményeket, mert a hangos bemondó, mint annyi más helyen,
Kisterenyén sem működik.”
„Három
orvosi körzet”
„Jövőre új körzeti rendelő építését kezdik el,
s megnyílik a fogorvosi szakrendelő is. Így már három orvosi körzete lesz
Kisterenyének. Végre megnyugtató módon megoldódik a nagyközség egészségügyi
ellátása. A terenyeiek nagyon bíznak: az új orvosra sem kell majd annyit
várniok, mint ahogy most tették. Két éve, hogy meghalt a község köztiszteletben
álló orvosa, dr. Laci Pál, ám
megüresedett helyére hiába várták az új orvost. Felújították az orvosi
rendelőt, a lakást is. Ráköltöttek 400 ezer forintot, hátha gyorsabban akad
jelentkező. Bizony így is két év kellett ahhoz, hogy újra orvosa legyen a
második körzetnek is.”
„Tiszta
vizet a pohárba.”
„Jövőre megkezdik a törpe vízmű építését
Kisterenyén, Király András a községi
tanács elnöke, Várszegi József, a
vízműtársulás titkára, megy akinek csak szóba hoztuk az ügyet, egyértelműen
bevallották: évszázados átoktól szabadult meg a község. Ha megalakul a
vízműtársulás, megkezdődik a munka is, hogy tiszta, jó vizet szolgáltassanak a
vezetékek, közkutak.
Most mindettől még messze vannak. A község 38
közkútjából mindössze négy ad iható vizet. Vannak lakótelepek, ahol a
vezetékrendszert kiépítették, csak éppen vizet nem szállítanak a csövek. A
bisztróban panaszolták: lajttal hordják a főzéshez, a mosogatáshoz szükséges
vízmennyiséget.
De nemcsak a szomjúságtól szenvednek,
bosszankodnak az emberek. A gyorsabb haladásnak, a városiasodásnak is gátja a
kevés víz. Nem építenek korszerű, emeletes házakat – pedig a terenyei
lakásgondokon sokat enyhítene egy szövetkezeti lakásakció – mert a kommunális
létesítmények víz nélkül el sem képzelhetők.
Végre megoldása felé halad a vízügy
Kisterenyén. Igaz sokat lótnak-futnak a község, a társulás vezetői, a nagy ügy
névtelen aktívái. Ám gond is adódik közben, amelynek megoldásához a helyiek
ereje kevés. A 20 és fél kilométeres vezetékből annyit kell megépíteni, hogy
megoldódjék a község vízellátása – 3 és fél kilométeres szakasz Salgótarjánnak
is szállít vizet. Mivel a megyeszékhelyről van szó, a 3 és fél kilométeres
csővezeték építési költségét viselje a megyei tanács.
Ezt kérik a terenyeiek: a 12 millióból, amibe
az egész kerül. Így is marad rájuk bőven. Ám ha a kérésük teljesül, a lakosság
hozzájárulását a vízhez, ezer forinttal csökkenthetik. Az 1500 forintot
bizonyára könnyebben fizetni tudják a kispénzűek, a nyugdíjasok is. Mert most a
két és fél ezer forint bizony jó pár embert visszariaszt attól, hogy
csatlakozzék a társuláshoz.”
„Keressenek
megoldást”
„Legalább háromszáz óvodás korú gyermek van
Kisterenyén, s jó ha nyolcvanötnek helye akad a falusi meg a bányatelepi
óvodában. Molnár Józsefné és Bódi Józsefné, a két vezető óvónő
erősítette ezt, s közben arról beszélek, hogy emiatt egyre-másra utasítja el a
dolgozó mamák gyermekeit is.
-Hogyan lehetne hát valamennyire enyhíteni a
gondot?
Bódi
Józsefné azonnal kész volt a válasszal:
-Nekünk egy új óvoda kellene… Mert a régi
bányai lakás, ahol most vagyunk, nemcsak szűk, hanem az egészségügyi
követelményeknek sem felel meg…
Molnár
Józsefné azt mondta:
-Talán huszonöt férőhellyel megoldanánk a
legsúlyosabb gondjainkat… De a végleges megoldás az új óvoda lenne.
Már számoltak is. Legalább kétszázezer
forintos segítség kellene, hogy elkezdődjön a munka. A többit hozzáadnák társadalmi
munkával a szülők. De a járási és a megyei tanácson egyáltalán nem biztatták a
terenyeieket, amikor az óvoda szóba került.
Mi legyen hát a megoldás, addig még megépül az
apróságok korszerű, szép otthona?
A két óvónő elmondta. Érdemes rájuk figyelni.
-A bölcsőde… Csak kevés gyermeket visznek oda…
Az óvodásokkal jobban benépesíthetnénk…”
„Mechanizmus
a könyvesboltban”
„Nagy forgalomnak örvendett korábban is a
könyvesbolt, de az új mechanizmus megkétszerezte a bevételt. Az önálló
kezdeményezések lehetőségeivel élve, a könyveken kívül tanszereket és
hanglemezeket is árusínak.
-Melyek a legkeresettebb könyvek – kérdezzük
Király Andrásné boltvezetőt.
-Rejtő a kedvenc. Azonkívül jól fogynak az
ifjúsági és a szépirodalmi könyvek.
És a hanglemezek közül?
-A táncdalfesztivál dalait keresik. Sorrendben
a Kislány a zongoránál, A csongrádi kisbíró unokája, az Erdő mellett laktunk
sokáig és a Fehér sziklák vezetnek. …”
„Eltűntek
a babák”
„A község egyik legérdekesebb lakója Kómár Sándorné. Gyermekkora óta
foglalkozik népművészettel, és ma is szebbnél szebb remekek díszítik
vitrinjeit. Babákat készít. Palóc népviseletbe öltöztetett babákat. Díjazott
alkotása is van, a Kisterenyei kendertörő asszony. Másik két munkáját, a
Vizslási lányt és Vizslási menyecskét gyártásra is elfogadta a zsűri, de a két
alkotás nem sokkal az elbírálás után szőrén-szálán eltűnt. Hiába keresi Kómár Sándorné, sem a fővárosi HISZÖV,
sem a község illetékesei nem tudnak elfogadható magyarázatot adni a két alkotás
hollétéről. A csalódás annyira letörte Kómárnét,
hogy azóta csak magának alkot, munkái a vitrinjében maradnak. Jó lenne, ha szép
népművészeti munkáira felfigyelne a múzeum.”
„Ifjúsági
ház kellene”
„A területi KISZ-bizottság nyolc
alapszervezetet fog össze, s a KISZ-tagok száma megközelíti a félezret. Annak
ellenére, hogy a diákok, a mezőgazdasági és ipari üzemek fiataljainak
programját rendkívül nehéz egyeztetni, a szervezeti élet igen élénk. Érmes
tánccsoport működik a gimnáziumban, sikerrel szerepel az irodalmi színpad.
A fiatalok bizonyára még eredményesebben
tevékenykednének, ha segítséget is többet kapnának. Elsősorban ahhoz, hogy a
KISZ-bizottságnak meg az alapszervezeteknek megfelelő otthonuk legyen. Farkas
István, a KISZ-bizottság titkára panaszolta: az alapszervezetek közül ötnek
nincs saját otthona. A szűkre szabott költségvetés miatt gondot okoz a tüzelő
beszerzése, s egynémely alapszervezetnek a lapokról, folyóiratokról is le
kellett mondania. Mondják, annak idején a KISZ-bizottságot kísérletképpen
hozták létre. Az elmúlt évek bizonyítják az elgondolás helyességét. Annak
azonban nem lesz sikere, hogy KISZ-szoba
híján, anyagiak nélkül fogják össze az alapszervezetek a fiatalokat. Sokkal
nagyobb népszerűségnek örvendene a fiatalok körében az ifjúsági ház. Életre hívásában
bizonyára sokat segítenének a lelkes fiúk és leányok.”
„Ünnepre
készülnek”
„Kisterenye emlékezik. A Tanácsköztársaságra,
a vöröskatonákra. A ma is élőkre: Bodor
Jánosra, Szomszéd Jánosra, Ágasvári Sándorra. A holtakra, akik
elestek a harcban.
Kisterenyén önálló munkászászlóalj alakult
1919-ben a Tanácsköztársaság védelmére. Itt ütköztek meg a Csente-dűlőben a
betolakodókkal. Az 50. évfordulót méltóképpen ünneplik. Mizser Béla, a területi
pártbizottság titkára arról beszélt, december végén karcsú emlékoszlop szökken
a magasba azon a helyen. A tízméteres kőoszlop lesz az emlékeztető: a
terenyeiek vérrel fizettek az új házakért, iskolákért, a kövezett utakért,
mostani szép világunkért.”
Az oldalban található cikkeket Lakos György,
Román Dénes és Vincze Istvánné írta, a felvételeket Román Dénes készítette."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése