Nógrád XXIV. évf. 262. szám 1968. november 7.

3.p.”Terenyeiek előnyben”

„A Kisterenyei Gépjavító Állomás vezetői mindjárt az elején úgy határoztak: a présüzemben elsősorban asszonyokat, lányokat foglalkoztatnak. A felvételnél éppen a helyi foglalkoztatottsági gondok enyhítésére, a terenyeieket részesítették előnyben. Az üzemben 36 asszony, leány dolgozik, közmegelégedésre.

Kombájn-rostákat, vaskerítéseket, kapukat készítenek több milliós értékben.

Az állomáson elégedettek az asszonyok munkájával. Tervük, hogy tovább bővítik az üzemet, ha a tanács is úgy akarja. Az épületet ugyanis – benn a gépjavító állomás udvarán – az fmsz foglalja le raktárnak.

A tanácson annak idején ígérték, benn a faluban adnak helyet a két lakónak, s az fmsz-nek. Jó lenne hát, ha az ígéret valóra válna. Már csak azért is, mert újabb 30 asszonynak adhatna munkát, tisztességes keresetet a gépjavító állomás.”

6.p.”Zeke József kihajol a traktor fülkéjéből”   - Lakos György -

„Ma már nem nagy dolognak tetszik a traktorvezetés, hiszen tízezrével számolják országosan a traktorosokat. Ennélfogva nem kis teljesítmény, ha valaki az országos átlag fölé nő, mint Zeke József, akit úgy jegyeztek a traktorosok között, mint valamikor a börzén a legjobb értékpapírokat.

Zeke József neve márka. Annyira, hogy amikor a Kisterenyei Gépjavító Állomás megkezdte erőgépei eladását a termelőszövetkezeteknek traktorosai jó részétől megvált, de Zeke Józsefet a végsőkig állományban tartotta. Egynémelyik munka hőstette vagy talán inkább inkább hétköznapi története élénken él az emlékezetemben.

Nem nagy dolgok ezek a felvillanó emlékek. Ilyen például a cered-tótújfalui versengés, amikor a szántás-vetésben az országos elsőségért pályázott. Akkoriban az országos versenyjelentésekből ki sem maradhatott a neve, az első helyet heteken át ő foglalta el. Nagy körültekintéssel szervezte a munkát, amire igen nagy szükség van a dombokkal és hegyekkel szabdalt Nógrádban. Elsősorban a mélyebb fekvésű völgyeket és sík területeket munkálta meg, amelyeknek a legkisebb eső, csapadék is árthat.

Éppen egy lapályos, vizenyős területet szántott, amikor felkereste Szomszéd József, a területi igazgatóság vezetője és kicsit szomorkásan közölte a hírt:

-Zeke elvtárs, megelőztek.

Napok választották el az őszi mélyszántás befejezésétől, s akkor fülébe jut a hír, hogy valamelyik alföldi traktoros lehagyta őt.

-Nincs még vége a versenynek – mondta, de az igazgatóság vezetője nagyon csóválta a fejét.

-Szerettem volna, ha megnyered – így az igazgató és otthagyta a traktorost, akit igen lehangolt a hír.

Nagy felhők tódultak az égre és tartós esőzés következet be. A meteorológiai intézet jelentésében a rádió országos esőzésről tájékoztatott. Az egyre hulló csapadék Zeke Józsefet is kiüldözte a laposból. Ellepte a víz a völgyeket és lapályokat.

S akkor vette hasznát Zeke az okos, ésszerű szervezésnek. Amint ő mondja, följebb tette munkahelyét egy emelettel. Felköltözött a hegyoldalakba, amelyekről lepergett, lefolyt a csapadék. Falta a katasztrális  holdakat.

-Én a hegyeken jól tudtam szántani – emlékezik vissza. – Alföldi vetélytársam pedig alaposan lemaradt. Nagy előnnyel megnyertem az országos versenyt.

Ezenkívül sokkal kedvezőbb időjárási körülmények között, a nógrádi terepviszonyok hasznosítása nélkül is még kétszer végzett az országos verseny élén. Azon már senki sem csodálkozott, hogy 1956-ben, traktoros hivatásának ötödik esztendejében megkapta az egyik legnagyobb kitűntetést a Szocialista Munka Hőse címet és a Népköztársaság Érdemrendjét. Az már pedig egészen magától értetődő volt, hogy egymás után tűntették ki a ’Kiváló traktoros’ és a ’Kiváló szakember’ oklevéllel és jelvénnyel.

Nemrégiben Zeke József munkaadót változtatott. A Kisterenyei Gépjavító Állomás igazgatója némi keserűséggel újságolta, hogy megvált legkedvesebb traktorosainak egyikétől, Zeke Józseftől, a Szocialista Munka Hőse cím tulajdonosától. Átigazolta a mostoha körülmények között gazdálkodó, nehéz terepviszonyokkal küzdő, gazdaságilag gyenge, vizslási Március 21. Termelőszövetkezetbe.

Amilyen keseregve beszélnek Kisterenyén Zeke József távozásáról, ugyanolyan örömmel tájékoztatnak érkezéséről Vizsláson.

-Nagyon sokat várunk tőle – mondja Gonda Ernőné, könyvelő.

-Így van – toldja hozzá Gyalog János mezőgazdász, akiről az a hír járja, hogy korábban maga ült traktorra, hogy lendítse a talajmunkálatokat.

Most már aligha lesz erre szükség. Hiszen Zeke József arról híres, hogy mellette nem él meg másik traktoros. Ezúttal is fogadkozik, hogy az ezerholdas gazdaság 734 hold szántóját egyedül is vetés alá készíti.

Zeke Józsefet a tsz-majorban, üzemanyag-vételezés közben találjuk meg. Kihajol a traktorból, integet.

-Hogy került ide? – kérdezzük.

-Közelebb van az otthonhoz – mondja és arra utal, hogy a szomszédos Zagyvapálfalván van háza.

-És nem lesz nehéz a régi versenytársak nélkül?

Ezt a kérdést nemcsak azért tesszük fel, mert a tsz-ekben lassúbb és nehezebben mérhető egyenlőre a verseny, hanem azért is, mert a gépjavító állomásokon számos neves traktoros között kellett kiverekednie a győzelmet.

-Van itt is vetélytárs – emeli fel megnyugtatólag nagy tenyerét – szomszédom is traktoros, és ő is most került a tsz-be. A neve: Závodka József.

Nem szorul magyarázatra, hogy valóban igazi versenytársra talált, hiszen Závodka éveken át birtokolta már az első helyet az ifjúsági traktorosok versenyében, a Szécsényi Gépjavító Vállalat színeiben.

Két győztes, két szomszéd, két barát és két igazi vetélytárs. Ebből a versenyből – bármelyikük is győzzön – a termelőszövetkezet kerül ki igazán győztesen.

Az a szövetkezet, amely számos nehézséggel küzd, s az idén is az állami anyagi segítségtől függ a tsz-tagok tervezett jövedelmének kifizetése, de ahol két ilyen nagyhírű traktoros meglepetéseket okozhat, előre lendítheti a mezőgazdasági gépezet kerekét. S minthogy Zeke József már számos kiváló fiatal traktorost nevelt, minden bizonnyal annak is örülne, ha először az életben legyőzőre találna, Závodka József, a szomszéd személyében.”

8.p.”Hírek”

„-Az évforduló tiszteletére rendezett megyei események között kiemelkedőnek számít az a találkozó, amelyet veteránok részére rendez a Kisterenyei Bányász Kultúrotthon. A találkozót a bányász művelődési otthon, a tömegszervezetekkel közösen, november 9-én a bányatelepi klubban rendezi.”