3.p.”Azt mondják, csak faragjak…
Látogatóban a kisterenyei népművésznél” - Kunszabó
Ferenc -
„Alig
végezte el a negyedik elemit szülei máris pásztornak adták a Solymossy urasághoz, harmadkommencióra…
kellett az a kis pénz, termény a nagy családnak.
Eleinte
búsult, hogy ő nem járhat tovább iskolába. Aztán megtetszettek a szótlan,
naphosszat heverő felnőtt társak. Leginkább az tetszett neki, ha az öreg Havrai János mellett őrizhette a
jószágot.
A
morc szemöldökű vénember leterítette a subáját, elővette a bugylit, megy egy
darab körte- vagy juharfát és nekiállt farigcsálni.
-Csudálatos
ostornyelei tudtak lenni! – emlékszik vissza a kisterenyei Szilágyi János. – Mondtam neki: Jani bácsi, adja már ezt nekem…
’Hogy
gondolod, gyerek! Nem ingyenbe van az!’ Nekiálltam farigcsálni én is. Eleinte
nehezen ment, meg sehogyanse akart kijönni a fából, amit én belegondoltam! …
Néha sírtam mérgemben, úgy elkeseredtem. Aztán meg úgy találtam, hogy minden
sírás után jobban megy… És eljött az is, mikor az öreg odaült mellém, és
figyelte, hogyan csinálom. … Akkor már úgy volt, hogy a parasztok inkább nálam
rendeltek ostornyelet, meg mindenféle faragásokat, mint nála. …
…Az
apró lakás tele régi és újabb faragásaival. Sorra nézegetjük a darabokat:
tulipán, rózsa és szögletes vonalú díszítő elemek. Az iskolában most ezt
tanítják magyaros motívumként. Ő nem tanulta sehol. Illetve dehogynem:
tanítgatták egymást néhai Havrai Jánossal.
…
…Ötvenháromban
jöttek először hozzám a Népművészeti Múzeumtól – mondja. Megvettek sok mindent.
Egy év múlva fokosom, ivócsészém, meg a többi – ott voltak az üveg mögött… ezt
azért sohasem hittem volna, hogy ilyen becsületük lesz. … És akkor azt mondták,
hogy faragjak, mindent megvesznek. Azt mondták, külföldre is megy belőle. Aztán
meg nem vettek át mindent. … azt se például – mutat az egyik tornyos,
mesterkélt formájú ládikóra. …”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése