Nógrád XXIII. évf. 184. szám 1967. augusztus 6.

4.p.”Pista bácsi gyógyul…”    - (barna)  -

„Már itt van az új megyei kórház egyik negyedik emeleti szobájában. Nem nehéz rátalálni: Pista bácsit mindenki ismeri, szinte legkedvesebb hozzátartozóként tartja számon portaügyeletes, orvos, ápoló.Néhány hete döbbentette meg Nógrádot a súlyos karambol, melynek egyik szenvedő részese idős Szabó István volt a benczurfalvi Kossuth-díjas szobrász. Pista bácsi jobb lábát amputálni kellett. A műtétet a salgótarjáni bányai kórházban elvégezték. Az aggódó érdeklődés azóta is szünet nélkül, az ország minden részéből áramlik a betegágy felé. Barátok, és tisztelők sereglenek a látogató napokon, hogy a lábadozás örvendező tanúi lehessenek. A műtét sikerült: Pista bácsi gyógyul. …

...-Már tudok aludni – mondja. – Korábban, egy héttel előbb is, minden hajnalban felébredtem. Kettőtől csak azt néztem, hogyan világosodik a város. Most már ha felébredek is, tovább alszom. … A héten Budapestre visznek vizsgálatra, hogy elkészítsék a műlábat, így beletelik még egy időbe, amíg hazamehetek. Meg kell tanulnom a biztonságos járást. …
…-S hogyan telnek a napok?A nyughatatlan, örökmozgó kisöreg elmosolyodik lombos bajusza mögött.-Találok mivel tölteni az időt. Rajzolgatok, írok. Önéletrajzi emlékezéseimnek néhány illusztrációja elkallódott, most azokat pótolgatom, mert a kéziratot kiadásra készítik elő. …- S otthon lenni megint, a benczurfalvi házban – most már az újban -, melyet egy esztendő munkájával, saját álmai szerint épített és építtetett. A ház immár készen áll, várja gazdaját pihenésre és munkára.Munkára?-Hogyan lesz majd a munka, Pista bácsi?-Hogyan? … Hát egyenlőre kisplasztikákat csinálok. …
…Tudod, fiam, szép, szép a rajzolgatás, meg az írás. Leírni az emlékeket, de nekem egyik sem az igazi gyönyörűség. Mintázni az agyagba, faragni a fába, kőbe, úgy mondani el a gondolatokat az emberről és a világról. …
…Olyan ő mint a körtefa, melyet oly sokszor farag. Kemény és makacs. …”