1.p.”Kirakodóvásár.”
„Persze
önök, kedves asszonytársak, úgy képzelik, hogy esernyőre csak akkor van
szükség, ha esik az eső. Lám, pedig a jó esernyő megvéd az égő októberi napsütéstől
is! … - hirdeti áruját az esernyő-gyártó kisiparos, de a napfényes, jó időben nem kapkodnak mégse
esernyő után. (Riport a 4. oldalon)”
„Nehéz
munkájuk van a teknővájóknak, amíg a nyárfából kifaragják a ruhaáztató,
kenyérdagasztó teknőket. Meg is kérik az árát: a nagyobb teknőket 1300 forintra
tartják. A háziasszonyok mégis rövid egy óra alatt szétkapkodják a
’nyárfateknőket’!
A
bejáratnál árusítják a kisterenyei kirakodóvásár slágerét az uborkagyalut. A
kisiparos hangja túlharsogja a népes vásár zaját:
-Egy
életre szól, asszonyok. Vigyázzanak, az acélkés meg ne vágja a kezüket! Kelendő
is a tízforintos szerszám, amellyel nemcsak uborkát és répát lehet szeletelni,
de a káposztát is cérnavékonyan metélni. De hogy egy életre szól-e, azt majd a
használat dönti el.
Ilyen
népes vásárt, mint ez, keveset tartanak nyilván Nógrád megyében az utóbbi
időben. Nyilván közrejátszik ebben a kellemes meleg őszi időjárás is.
-Nekem
adjon a kolbászból! Én következem!
A
lacikonyhánál nem kell kínálni a lacipecsenyét, a friss kolbászt és hurkát. A
gyöngyösi magán húsiparos sátránál tolongnak az ízletes falatokért, de sorban
állnak a csapolt sörért a földműves szövetkezet büfésátránál is.
Mégis
más, mégis új ez a vásár, mint a régiek, hiába annyi az árus, hogy el lehet
fáradni a járkálástól a sátrakból alakított utcák során. Újdonságát elsősorban
a résztvevők igényessége igazolja. Sok a színvonalas áru, a giccseknek,
bóvliknak kisebb a kelete, mint az állami és szövetkezeti boltok által
forgalomba hozott jó minőségű és itt kapható hiánycikkeknek. És még egy: a
vásár mentén, az országúton végeláthatatlan sorban állnak és várnak az árusok
és vásárlók gépkocsijai, motorkerékpárjai.”
„Most
vegye és ne egye a kefét, drága asszonyom! – hallatszik a tréfás kínálás és az
asszonyok hajlanak a szóra, máris válogatnak a fonálon függő kefékből.”
„Talán
a szüreti napoknak is köszönhető, hogy kádárok sem dolgoztak hiába. A dézsák és
hordók iránt nagy az érdeklődés. (Koppány György felvételei)”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése