2013. szeptember 3.

Nógrád XX. évf. 140. szám 1964. július 25.



3.p.”Emelkedik a termelés a Kisterenyei Téglagyárban”  - B. J. –

„A Kisterenyei Téglagyár kéményes már a múlt évtől kezdve folyamatosan füstöl. A tűz nem aludt ki egy pillanatra sem. Bár ez a legkisebb megyénk téglagyárai között, de termelésére éppen úgy szükség van az építkezéseken, mint a többi gyáréra. Adottságai sem rosszabbak, mint a többinek. Minden ellenkező híresztelés ellenére – mert volt ilyen a tavasszal – kiváló nyersanyaga van. Ami gondot okoz inkább az égető kemence kis kapacitása.

Vezetőcserék.

A kedvező lehetőségek ellenére ez a gyár a elmúlt félévben nem teljesítette nyersgyártási tervét. Az előirányzatot 3 millió 430 ezer helyett csak egy millió 960 ezer darab nyerstéglát gyártott.

Mi volt az elmaradás oka? Akárhogy keresi is az ember a magyarázatot, mindig azonos pontra jut: gyenge volt a vezetés.

Ebben az évben már a harmadik gyárvezető került Kisterenyére. Az első Gy. E. azt híresztelte, hogy nem megfelelő az anyag, nem lehet belőle jó téglát gyártani. … Ő nem tudott megbirkózni a feladatokkal. A vezetés gyengesége pedig nyomot hagyott a termelésben, de még az emberek hangulata is annyira rossz volt, hogy többéves munkások is felmondtak. Rengeteg volt az új présgépnél az üzemzavar, a géphiba miatt a termelés kiesés. Nem véletlen például, hogy az első félévben nem termeltek annyi nyerstéglát, mint amennyit a kemencében kiégettek.

Szerencse, hogy volt tartalék a múlt évről.

Tisztes alku.

Csörgő Mihály személyében új gyárvezető került nemrég Kisterenyére. Fiatalember még, de sok tapasztalatot szerzett már, mint művezető a Szécsényi Téglagyárnál és ami a legfontosabb, szíve van a téglagyártáshoz. Gondolkodott, amikor felmondó levelekkel fogadták. Látta azonban a lehetőséget és azt mondta:

-Rendben van emberek, én elfogadom a felmondást, de egyezzünk meg egy hónapban. Ha nem tudjuk közösen rendbe tenni a termelést, maguk is elmehetnek, de az én időm is kitelik. Csináljuk közösen, hogy ne kerüljön erre sor.

Változik a helyzet.

Hallgattak rá és egyre inkább elismerték, hogy intézkedései helyesek. A présgépnél is meg tudta mondani mi a hiba, hogy kell kijavítani, mert nagyon ért a téglás szakmához. Kevesebb lett a gépkiesés, szervezettebb a munka. Nem véletlen, hogy ebben a hónapban 20-ig már kevés híján annyi nyerstéglát gyártottak, mint egész júniusban. Az emberek hangulata, munkakedve megváltozott.

-A második félévben még egyszer annyi nyerstéglát kell gyártanunk, mint az első félévben, mert teljesíteni akarjuk az éves tervet. Ez meg is lesz, mert jó a kollektíva, ma már kedvvel dolgozik. Jó az anyag is, a gép is, ha pedig megy a munka, a kereset is növekszik, vélekedett a gyárvezető.

Amikor elbúcsúzunk, még sokáig gondolkodtam, hogy egy vezetőtől mennyire függ a kollektíva, az egész gyár termelése. Nem mindegy az, kit állítanak az élre, ezt bizonyítja a kisterenyei példa is.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése