2013. szeptember 15.

Nógrád XX. évf. 194. szám 1964. szeptember 27.



3.p.”Az 1519-es mehet!”

„ 375-ös típusú 1519-es számú mozdony kész. A kisterenyei fűtőház másik szivattyút kapott. A gép ismét személyvonat elé állhat, s a forgalmi szolgálattevő intésére útnak indulhat Kisterenye és Kálkápolna között. Ez a mozdony csupán egy a tizennyolc közül, amelyet a kétszeres élüzem és kétszeres szocialista fűtőház munkásainak, vezetőinek gondjaira bíztak. Ez annyit jelent, hogy számos személyvonat, no meg ezernyi Kálkápolna, Kisújszállás, Mátranovák, Somoskőújfalu, Eger felé vagy felől közlekedő ember életét is rájuk bízták.

Arról a rengeteg áruról – szénről, s ilyenkor ősszel cukorrépáról – már nem is beszélve, amelyet a vígan pöfögő mozdonyok rendeltetési helyükre vontatnak.

Bizony megdolgoznak a mindennapiért a fűtőház lakatosai, szerelői, kovácsai s mind a többiek.

Csak így tudnak megfelelni a gépek is az őszi csúcsforgalom kívánalmainak. Túlsúlyos vonat? Ugyan kérem! Manapság már inkább az a ritkaság, ha egy gép nem viszi el teljesítőképességének másfélszeresét. S hozzá úgy, hogy normán alul kap enni. Illetve, csak a szén mennyiség normán aluli, a gép műszaki állapota, no meg a masinisztája, fűtője – nem. Másként honnan volna a fűtőház termelékenysége majd száznegyven százalékos, honnan került volna az a több, int másfélezer tonna szénmegtakarítás januártól szeptemberig.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése