„Az
idős mester, a Kossuth-díjas Szabó István
benczúrfalvi műterme megfiatalodott ezen a nyáron. Derűsebb, otthonosabb lett.
-Ilyen
környezetben – mondja Pista bácsi – gyönyörűség a munka, s a látogatók,
vendégek előtt sem kell szégyenkezni az elhanyagoltságért.
Idős
Szabó Istvánt tisztelői nemcsak a megyéből, de az ország távoli helyéről, sőt
külföldről is megkeresik, hogy alkotásainak gazdag tárában gyönyörködhessenek,
az újabb művek formálódásának néhány pillanatát elleshessék.
Nemrég
fejezte be egy sokalakos dombormű faragását a szombathelyi új pártszékház
részére, s örül, hogy a megrendelők megelégedéssel fogadták az alkotást.
Részt
vesz-e az avató ünnepségen? – kérdezem, de tagadóan rázza a fejét.
-A
baleset óta – mondja aztán – csak a legszükségesebb alkalmakon mozdulok el
hazulról. Korán kelek, késő estig vagyok fenn, napjaimat a munka tölti bel.
Pótolom a sorozatok hiányzó darabjait, amelyek elkerültek tőlem, a műteremből.
Azonkívül persze új kompozíciók is készülnek; a népviseleti, meg a paraszti
sorozat, a régi eltűnő paraszti életformáról.
-Mik
például a pótlásra várók?
-Hát.
… többek között az őrhalmi menyecske szobra, amely Kanadába került. A
Kaszavásárló, melyet a szolnoki múzeum vett meg.
Pótolom
a hiányzó néprajzi szobrokat, most faragom a Rőzsehordó asszonyt, s egyéb
feladataim is akadnak. Lesz például egy sürgős munkám a salgótarjáni új szovjet
emlékműre bronzcímert mintázok.
Említem,
hogy hírek szerint meg akarja mintázni a megye immár országosan ismert
népművész asszonyait?
-A
hír – erősíti meg – csakugyan igaz, de a kiszemelteknek mostanában oly zsúfolt
a programjuk különféle országos rendezvényeken, hogy nehéz az időpontot
egyeztetni, mintázáshoz ültetni őket. Az elgondolást azonban amint lehet,
valóra váltom.
-Mutatok
valami érdekeset – folytatja, aztán miközben az asztalhoz vezet. Borítékok
között keresgél s egyikből egy postabélyeg fotokópiáját nyújtja át. Az
egyforintos bélyegen Kenyér című szoborkompozíciójának fényképmása díszlik.
Vertel József grafikus iparművész ízlése kompozíciójába fogva – Megkeresett a
posta vezérigazgatósága: engedjek fényképet készíteni a szoborról. Örömmel
hozzájárultam. A bélyeg szeptember 21-én a FAO Budapesten tartandó VII. európai
regionális konferenciája alkalmából kerül forgalomba. Nemrégiben a televízió is
megkeresett, riportfilmet készített rólam. Palócföldön című műsorához, - ez
tudomásom szerint szeptemberben jut nyilvánosság elé. Hogy a munka mellett
mivel telnek napjai, pihenő órái?
Aki
ismeri őt, annak nem meglepő a válasz:
-Nekem
a munka a legjobb pihenés. Ha nem mintázok éppen, akkor – mint most – a
cimbalmomat reparálom. Öreg volt rajta a tőke, repedezett, a cimbalomnak pedig
a tőke a lelke.
Kitűnő
repülőgép deszkát kaptam, abból készítem az újat. Ez megint eltart majd vagy
kétszáz esztendeig. Nem lesz gondja vele az unokámnak sem. Hát így pihenek én,
látod!”
8.p.”Ketten indultak világgá”
„Salgótarjánban
a Nemzeti étteremben találkozott K. I. 36 éves kisterenyei és M. M. 41 éves
salgótarjáni segédmunkás. … A magyar határt Somoskőujfalunál lépték át, s mivel
ittasak voltak, a búzában töltötték az éjszakát. …”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése