„Március
15-én vasárnap az 1848-as polgári forradalom évfordulóján Kisterenyén az
egykori urasági kastélyban – a mai művelődési házban – 193 ötven évét betöltött
’öreg harcosnak’ kiosztották az obsitot. Nem volt véletlen a terenyei ünnepség,
és a nagy történelmi évforduló időpontjának egybeesése. Dr. Mezőváry Gyula alezeredes, a megyei kiegészítő parancsnokság
vezetője elmondta, hogy a katonabúcsúztatót mindenütt igyekeznek összekapcsolni
a jelentősebb évfordulókkal, mert ezzel kis kifejezni szeretnék az esemény
jelentőségét.
Inkább
üröm
…semmint
öröm az obsitosztás.
Az
ünnepélyes búcsúztatásra érkezett alezredest két rövid kabátos, fekete kucsmás,
bajuszos ember szólítja meg a művelődési ház előtti park bejáratánál.
Szabályosan, feszesen jelentkeznek és eltávozást kérnek. A két Danyi nyugdíjas bányász, unokatestvérek,
mindketten 1919-ben születtek.
-Két
buszt küldött értük az Agárdi Állami Gazdaság. Itt a tavasz, nyitni kell a
szőlőket, és az agárdiak számítanak ránk. A Danyiak
fél lábbal már úton vannak, hümmögnek, krákognak, nem szívesen hagyják itt az
ünnepséget, a sok pajtást, akikkel
valamikor együtt szolgáltak. Ünnepi és ritka alkalom az obsitosztás, egyszer
van az életben, ugyanúgy, mint a születés vagy a halál, amit a
’szerencséseknek’ a mostani kiszolgált katonáknak sikerült elkerülniük. Pedig
volt rá alkalom, akár a Don-kanyarnál is elég. A Danyiak ügyében azonnal intézkedik az alezredes – soron kívül megkapják
a díszes emléklapot, és a kopott katonakönyvet.
Jó
kézben
A
kisterenyei ünnepségre a Karancs-völgyi községeket kivéve tulajdonképpen a
salgótarjáni járás területén élő idős katonákat mozgósították. A 205 behívott
közül mindössze 12 nem jelent meg. Bent, a művelődési ház színpadán már
fellépésre készül a helyi általános iskola irodalmi színpada és a nemrég újra
szerveződött és igazán figyelemreméltó palóc együttes, amelyet egy egyszerű
asszony, az őstehetségű Kómár Sándorné
vezet. …”
7.p.”Tiszaszederkény – Kisterenye 2:1
Tiszaszederkény 1000 néző”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése