3.p.”Munkásarcok – Mozdonyvezető” - Venesz Károly -
„A fordító a 375-1026-os számú, tisztaságtól csillogó masinát a kijárati vágányra helyezte. A szerelvényre való ráállás előtt azonban még egy köbméternyi vizet engedtek a víztartályba, hogy Kálkápolnáig ne legyen erre gond. A mozdonyt Vas Ignácz, ez a soványarcú, közvetlen, jó kedélyű ember vezeti, aki birtokosa a kiváló dolgozó jelvénynek, oklevélnek, a szocialista brigád címnek és oklevélnek.
Minden szavából érződik: a mozdony szerelmese.
Fűtőházi munkásként kezdte. Szorgalma, igyekezete révén jutott feljebb a ranglétrán. Nagyon szép a mozdonyvezető hivatása. Sohasem unatkozik az ember, mindig talál valami újat benne.
Pedig sokat van a mozdonyon. Havonta 270-300 órát tölt távol a családjától. Ebből 260 órát tölt a vasparipa nyergében. Nem számít ha fúj, ha esik, ha hordja a havat, Vas Ignácz mindig pontosan jelentkezik szolgálatba.
-Sokszor azt se szeretem, ha szabadságra küldenek. Nem esik jól, ha mozdonyomon más utazik. …
Így mondja, mert nem is tudná másként.
-Fárasztó lehet merően nézni a pályát.
-Nem - hangzik a határozott válasz, amelyet a következőkkel egészít ki.
-Ha éjszaka utazom és az álom környékez, akkor fűtőmmel beszélgetek. Ha az sem elég, akkor nótázunk, méghozzá pattogós dalokat énekelünk, hogy gyorsabban teljék az idő.
Szeme azonban ilyenkor is a pályán van. Figyeli a térközjelzőket. Annak örül, ha végig zöldet jelez, mert ilyenkor nem kell fékezni a mozdony lendületét, lehet takarékoskodni a szénnel, jól ki lehet használni a lejteket.
Ennek eredménye meglátszik a fizetési borítékon is. Legutóbb 10 tonna szenet takarított meg, s ezért 300 forint szénjutalékot kapott. Pihenő idejében, amikor a veteményes kertben kipihente az utazás fáradalmait, kézbe veszi a különböző témájú műszaki könyveket. Állandóan frissíti a régi tudományt az újabbakkal. Ezt kívánja az élet.
-A gőzmozdonyon kívül ért a nyersolajmotor vezetéséhez is - avatkozik a beszédbe Földi János fűtőház főnök helyette.
-Érdekel ez a terület is - mondja a mozdonyvezető.
Közben órájára tekint. Az eddigi nyugodt arcot, ideges nyugtalanság váltja fel. Csörög a telefon is. Az állomás vezetője az ő mozdonyát kéri a Kálkápolnára induló szerelvényhez.
Vas Ignácz hivatkozva kötelességére, még néhány szót vált, majd megszokott mozdulattal az egyik könyvbe beírja a kazán állapotát, aztán gyors léptekkel kifordul a mozdonybeíró ajtaján.
Nem sokkal később gőzfelhőbe burkolózva halad el a fűtőház előtt a 375-1026-os számú mozdony, melyből kihajolva búcsúzkodik Vas Ignácz, mozdonyvezető.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése