3.p.”A hatvanéves Pista bácsi”
- Barna Tibor –
„Hogy
mivé nőhet világunkban egy valahai uradalmi ácsmester fia, arra a benczúrfalvi idős Szabó István is példaképünk lehet.
Magas
Cered község cselédsorsú nyomorúságából fagyasztó tél kergette le az alig
néhány hónapos Pista gyerekkel, meg a faragott, huszáros bölcsővel a jobb élet
utáni reményben egy régi-régi karácsonykörüli napon. Tábort vert a család
Márkházán, néhány esztendőre s itt, a zsellérek, summások sors-szomszédaként
kezdődött a világgal való ismerkedése az apró legénykének. A Tarján patak egy
bakterház és őre vésődtek fel kedves, örök emlékként. Vasárnaponkénti
látogatások a rokkant bakternál, aludttej köcsögök izgató illata.
1910.
január első napján már Kisterenyén találjuk a szaporodó családot, a kendergát
major kétszobás, -akkori szemmel úrinak ítélt lakásában. Földművelők és bányász
emberek a Szabó család barátai.
Pistának
érdekes, ügyeskedő hajlandóságai vannak: rajzokkal mintázza be a majorság falait,
az apja műhelyében ügyes tolltartókat fabrikál, ceruzavégre kapja az ókullárés
öreg segédet, oly élethűen, hogy megmosolyogtatja vele a főintézőt, s tőle
kapja a művészi alkotást illető első honoráriumot, a húszkoronás aranyat.
…Mindezeket
a 60 esztendős Szabó Pista bácsi
öreges betűkkel papírra vetett emlékirataiban olvasgatom most nagy
megilletődéssel. Az egész küzdelmes élet minden jelentős állomását végigutazza
ez az emlékezés, egész a teljes elismerést és minden múltbeli kudarcért és
sikertelenségért elégtételt adó Kossuth-díjig, amelynek jelvénye 1959-ben idős Szabó Istvánt is a legkiválóbbak közé
emelte.
1903.
augusztus 29. Ekkor született, 1963. augusztus 29. – ekkor ünnepeljük
tisztelettel, szeretettel, becsülettel, elismeréssel és büszkeséggel Nógrád
hírneves fiát, a falusi ács művésszé nőtt másodszülöttét, idős Szabó Istvánt, szívesebben mondva Pista bácsit, aki a
pályakezdés óta mindmáig, pályája delelőjéig, minden új és új művében a dolgozó
embert halhatatlanítja.”
(Iványi Ödön szénrajza)
7.p.”Hírek”
„-Szeptember
6-án délelőtt 10 órakor Kisterenyén sorsolják a lottót. A sorsolás helye a
népkertben a szabadtéri színpadon, kedvezőtlen időjárás esetén a művelődési
házban lesz.”
7.p.”Harminc év a boldogság
szolgálatában” - Vincze Istvánné -
„Egy
hónapja a kisterenyei tanácsházán nyitottak meg egy termet, ahol mindig tavasz
van. Falait különös gonddal festették derűs virágosra. A mennyezetre modern
csillárt akasztottak, a falakra néhány egyszerű képet. Az égő vörös terítővel
fedett asztalon zöldben pompázó virágok. És a fiatalok – mert hiszen ezt a
termet nékik szépítették, - Mendelssohn Nászindulójának csodálatosan szép
dallamára végiglépkednek az asztalhoz futó szőnyegen, ahol már várja őket Somogyi László anyakönyvvezető.
Az
idén már 21 fiatal párt hozott az anyakönyvvezető asztalához az őszinte
szerelem, s frigyüket Somogyi László
törvényesítette.
-Harminc
esztendeje vagyok a boldogság szolgálatában…- mondja, - s 1945. óta
anyakönyvezek Kisterenyén.
Ezalatt
az idő alatt megszámlálhatatlanul sok fiatal párt engedett a házasélet útjára
és egyetlen egyszer sem mulasztotta el megrakni tarsolyukat őszinte
jókívánságokkal. Sok örömet, boldogságot és hosszú életet kívánok mindig a
fiataloknak, akik egyenesen az anyakönyvvezetőtől indultak a bizonytalan
életnek, summásnak szegődve valamelyik uradalomba. Pedig a fiatalok akkor is
vágytak a boldogságra.
-Most
könnyebb a párválasztás a családalapítás gondja is, - tér vissza az emlékezés
útjáról Somogyi László – És az ünnepi asztalnál sok fiatalnak el is mondom ezeket, hogy emlékezzenek…
Ma a
fiatalok igazán szabadon választhatják meg élettársukat és ez nemcsak örömet,
nagyobb felelősséget is jelent.
-Most
már nem a földdel rendelkező fiatalember, leány a jó parti és még csak az sem,
akik a vasútnál dolgozik, mert az biztos állást, később nyugdíjat jelent. …De
ha mégis osztályozni akarnánk melyik szakma vezet, talán a bányászt tenném az
első helyre.
Aztán
egyre többen nézik azt is, milyen a menyasszony, vőlegény műveltséggel szemben
támasztott igénye. De hát ez sem törvényszerű – mosolyodik el. – Éppen a
napokban adtam össze két fiatalt. A vőlegény vegyésztechnikus volt, a
menyasszony pedig az egyik bányaüzemnél segédmunkásként dolgozik.
Később
az egészen fiatal korosztály házasságáról beszélgetünk, amely az utóbbi időben
szinte ugrásszerűen megnövekedett Kisterenyén is.
-Nem
azért tiltakozom ez ellen – magyarázza, - hogy ezek a házasságok törvényszerűen
néhány hónap, év után válással végződnek majd.
a
házasságkötés véleményem szerint nemcsak egy szép emlékű nap. Sokkal több
annál. Ez az első lépés a családalapítás felé, ami nagyon nagy felelősség. Most
is van nálunk két egészen fiatal pár kérvénye. A menyasszonyok 15-16 évesek.
Hát hol van itt még a felelősség? De a szülők nem nyugodtak bele a gyámhatóság
válaszába. A minisztériumig vitték az ügyet.
Aztán
arról beszél, hogyan vállal részt az egyén gondjaiból, örömeiből a társadalom
itt Kisterenyén a tanács. Az ezreseket sorolja, amelyből a házasságkötő termet
varázsolták és amelyekből még függöny kerül a mezítelen ablakokra, örökzöld
pálmák a két sarokba és valamivel rendesebb szőnyegek a padlóra, a mostaninál.
Csinosítják, kényelmesebbé, szebbé teszik a községben a bölcsődét és az iskolát
is. Így gondoskodnak, teszik könnyebbé az ifjú házasok munkáját, éltét később
is.
A
beszélgetés óta Somogyi László
anyakönyvvezető egészen biztos már új esküvőre készülőtik. Mert az idő
utolérhetetlen iramban szalad. Sokan azok közül, akiket összeadott, talán már
el is veszítették megsárgult házasságlevelüket. Mert harminc év nagy idő!
anyakönyvvezetőnek is. Az éveket az öröm színesíti meg, amelyet akkor érez, ha
látja, hogy a fiatalok, akiket összeadott megértésben, boldogságban élnek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése