2013. augusztus 23.

Nógrádi Népújság XIX. évf. 64. szám 1963. augusztus 10.


5.p.”A terenyei vásár”  - Vincze Istvánné –
„Borjakat, malacokat szállító szekerek, sietős asszonyok, férfiak nyomába szegődtünk és így jutottunk el Kisterenyén a faluvégi ’vásártérre’, ahol már balassagyarmati kalap és sapkakészítő, egri lacipecsenyesütő, budapesti kötőiparos, mezőkövesdi népművész kínálta nagy hangon portékáját.

A portól lepett gyepen cipők, csizmák, mázas korsók, merevre keményített horgolt terítők sora. A sátrakban még pulóverek, színes selymek, szövetek kínálgatják magukat. És a szabadon hagyott kis utcácskában a sátrak és egyéb alkalmi boltok között hangos, színes forgatagban hullámzik a nép. Budapesti kárpitosnál idős házaspár alkuszik egy zöld huzatú sezlonra. Apró cédula jelzi az árát: 1226 forint.

-Enged még maga abból! – mondja hangosan, határozottan az asszony, mert itt nincs szabott ár. Itt annak a javára billen az ár-mérleg, aki tovább bírja a szavak csatáját.

Távolabb tőlük, sok vásárt megjárt cipőkereskedő dicséri munkáját és időközönként nadrágja szélén fényesíti a fekete szandálokat.

A vevő tarkakendős parasztasszony, s az egyesség csak nem akar létrejönni. Igen, mert az asszony azt tartja, szebbet, jobbat, olcsóbbat is vásárolhatna valamelyik cipőboltban.

Már távozni készül, amikor a kereskedő még egy utolsó támadásra lendül. Valamit enged az árból és a fekete szandál a kosárba kerül a fehér kendőbe burkolt csomag mellé.

No persze azért van nagyon sok hasznos dolog, amiért érdemes vörösre izzasztani magát az embernek, egy ilyen augusztusi vásáron. Az állatvásároknak, ha nem is úgy, mint régen, még most is nagy jelentőséget tulajdonítanak.

Nem egy termelőszövetkezetből, így Ludányhalásziból is azért szekerezett Kisterenyére a brigádvezető, hogy az itt vásárolt néhány jobbfajta tehénnel gyarapítsa a közös tehénállományt.

-Csak hát ez már nem olyan igazi vásár – mondja Szepesi Vilmos az Állatforgalmi Vállalat salgótarjáni járási felvásárlója. – A szarvasmarha kevés, a kereslet nagy, az árak borsosak…

Hét-nyolc-kilenc ezer forintra tartanak egy-egy jobb tehenet. Kántor János, a kisterenyei Vörös Október Termelőszövetkezet elnöke is teheneket nézeget. Megállítja Szeberényi József szövetkezeti tagot is:

-Két tehén kellene Józsi bácsi… Szóljon, ha lát valami jobbat.

-Ott az előtt nézegettem egyet – int fejével az öreg az állatvásár sűrűjébe.

-Hét évesnek mondták, nyolc és fél ezerre tartják…

Az enyém öregebb, de mondom magának, nem cserélném el érte.

Egyébként a kisterenyeiek 40-45 választott malacot hoztak, azokon szeretnének túladni.

-Nehezükre esik meghizlalni?

-Hizlalunk mi éppen eleget – védekezik az elnök.

-Kétszáznyolcvanat már értékesítettünk, s még 55 állat hízik…

Az árak után érdeklődik, mennyiért adhatják a malacokat. Sertésből sok van, nagy árra nem számíthatok. Mindenesetre úgy számolják, ők is jól járjanak, s a venni szándékozókat se riassza el a magas ár.

A felsőtoldi termelőszövetkezet kocsijánál maconkai bányász házaspár szándékai komolyan, mert az ember már számolja is. Német Jenő kezébe az 1900 forintot. az egyik szép, 8-10 hónapos sertésért. Közben az asszony hangos szóáradatba kezd.

-Sok ez még így is… Nem tudom, nem lenne-e jobb, ha készen vennénk hízót. Mennyi drága kukoricát megeszik ez még a vágásig.

-Eredj csak, irasd át, - vet véget a szünni nem akaró szavak zuhatagának az ember, miközben zsebébe gyűri a fizetési borítékot, a megmaradt százasokkal.

Német Jenőt, a felsőtoldi termelőszövetkezeti tagot bízták meg a nyolc, igazán szép sertés árusításával. Valamennyi háztáji gazdaságból való.

-Szeretjük mi az állatokat. Huszonnyolc kocára kötöttek szerződést a faluban a szövetkezeti tagok…- mondja búcsúzóul Német Jenő és arra irányítja lépteit, ahol a szarvasmarhákat kínálgatják a gazdák. Tehenet nézett, háztáji gazdaságba.

Egyébként a vásárban 41 borjút, növendék és felnőtt szarvasmarhát, 485 sertést hoztak a termelőszövetkezetek, szövetkezeti tagok, egyéni állattartók. Ebből 149 szarvasmarha és sertés talált gazdára. A többivel valószínűleg a legközelebbi vásárokon újra próbálkoznak. Mert ugye a szerencse forgandó, az állatok sem egyformák.”


Javában áll a vásár. A sátrak között érdeklődő emberek sokasága hullámzik.




Az ínycsiklandozó illatok sok vásározót csalogat a lacipecsenyét, hurkát, kolbászt takaró sátrakhoz.


 
 
Jászberényből hozott malacokra folyik az alku.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése