Nógrád XXVI. évf. 64. szám 1970. március 17.

4.p.”Becsülettel a hazáért – Obsitosok Kisterenyén”   -  (pataki)  -

„Március 15-én vasárnap az 1848-as polgári forradalom évfordulóján Kisterenyén az egykori urasági kastélyban – a mai művelődési házban – 193 ötven évét betöltött ’öreg harcosnak’ kiosztották az obsitot. Nem volt véletlen a terenyei ünnepség, és a nagy történelmi évforduló időpontjának egybeesése. Dr. Mezőváry Gyula alezeredes, a megyei kiegészítő parancsnokság vezetője elmondta, hogy a katonabúcsúztatót mindenütt igyekeznek összekapcsolni a jelentősebb évfordulókkal, mert ezzel kis kifejezni szeretnék az esemény jelentőségét.

Inkább üröm

…semmint öröm az obsitosztás.

Az ünnepélyes búcsúztatásra érkezett alezredest két rövid kabátos, fekete kucsmás, bajuszos ember szólítja meg a művelődési ház előtti park bejáratánál. Szabályosan, feszesen jelentkeznek és eltávozást kérnek. A két Danyi nyugdíjas bányász, unokatestvérek, mindketten 1919-ben születtek.

-Két buszt küldött értük az Agárdi Állami Gazdaság. Itt a tavasz, nyitni kell a szőlőket, és az agárdiak számítanak ránk. A Danyiak fél lábbal már úton vannak, hümmögnek, krákognak, nem szívesen hagyják itt az ünnepséget,  a sok pajtást, akikkel valamikor együtt szolgáltak. Ünnepi és ritka alkalom az obsitosztás, egyszer van az életben, ugyanúgy, mint a születés vagy a halál, amit a ’szerencséseknek’ a mostani kiszolgált katonáknak sikerült elkerülniük. Pedig volt rá alkalom, akár a Don-kanyarnál is elég. A Danyiak ügyében azonnal intézkedik az alezredes – soron kívül megkapják a díszes emléklapot, és a kopott katonakönyvet.

Jó kézben

A kisterenyei ünnepségre a Karancs-völgyi községeket kivéve tulajdonképpen a salgótarjáni járás területén élő idős katonákat mozgósították. A 205 behívott közül mindössze 12 nem jelent meg. Bent, a művelődési ház színpadán már fellépésre készül a helyi általános iskola irodalmi színpada és a nemrég újra szerveződött és igazán figyelemreméltó palóc együttes, amelyet egy egyszerű asszony, az őstehetségű Kómár Sándorné vezet. …”

7.p.”Tiszaszederkény – Kisterenye 2:1

Tiszaszederkény  1000 néző”

Nógrád XXIV. évf. 262. szám 1968. november 7.

3.p.”Terenyeiek előnyben”

„A Kisterenyei Gépjavító Állomás vezetői mindjárt az elején úgy határoztak: a présüzemben elsősorban asszonyokat, lányokat foglalkoztatnak. A felvételnél éppen a helyi foglalkoztatottsági gondok enyhítésére, a terenyeieket részesítették előnyben. Az üzemben 36 asszony, leány dolgozik, közmegelégedésre.

Kombájn-rostákat, vaskerítéseket, kapukat készítenek több milliós értékben.

Az állomáson elégedettek az asszonyok munkájával. Tervük, hogy tovább bővítik az üzemet, ha a tanács is úgy akarja. Az épületet ugyanis – benn a gépjavító állomás udvarán – az fmsz foglalja le raktárnak.

A tanácson annak idején ígérték, benn a faluban adnak helyet a két lakónak, s az fmsz-nek. Jó lenne hát, ha az ígéret valóra válna. Már csak azért is, mert újabb 30 asszonynak adhatna munkát, tisztességes keresetet a gépjavító állomás.”

6.p.”Zeke József kihajol a traktor fülkéjéből”   - Lakos György -

„Ma már nem nagy dolognak tetszik a traktorvezetés, hiszen tízezrével számolják országosan a traktorosokat. Ennélfogva nem kis teljesítmény, ha valaki az országos átlag fölé nő, mint Zeke József, akit úgy jegyeztek a traktorosok között, mint valamikor a börzén a legjobb értékpapírokat.

Zeke József neve márka. Annyira, hogy amikor a Kisterenyei Gépjavító Állomás megkezdte erőgépei eladását a termelőszövetkezeteknek traktorosai jó részétől megvált, de Zeke Józsefet a végsőkig állományban tartotta. Egynémelyik munka hőstette vagy talán inkább inkább hétköznapi története élénken él az emlékezetemben.

Nem nagy dolgok ezek a felvillanó emlékek. Ilyen például a cered-tótújfalui versengés, amikor a szántás-vetésben az országos elsőségért pályázott. Akkoriban az országos versenyjelentésekből ki sem maradhatott a neve, az első helyet heteken át ő foglalta el. Nagy körültekintéssel szervezte a munkát, amire igen nagy szükség van a dombokkal és hegyekkel szabdalt Nógrádban. Elsősorban a mélyebb fekvésű völgyeket és sík területeket munkálta meg, amelyeknek a legkisebb eső, csapadék is árthat.

Éppen egy lapályos, vizenyős területet szántott, amikor felkereste Szomszéd József, a területi igazgatóság vezetője és kicsit szomorkásan közölte a hírt:

-Zeke elvtárs, megelőztek.

Napok választották el az őszi mélyszántás befejezésétől, s akkor fülébe jut a hír, hogy valamelyik alföldi traktoros lehagyta őt.

-Nincs még vége a versenynek – mondta, de az igazgatóság vezetője nagyon csóválta a fejét.

-Szerettem volna, ha megnyered – így az igazgató és otthagyta a traktorost, akit igen lehangolt a hír.

Nagy felhők tódultak az égre és tartós esőzés következet be. A meteorológiai intézet jelentésében a rádió országos esőzésről tájékoztatott. Az egyre hulló csapadék Zeke Józsefet is kiüldözte a laposból. Ellepte a víz a völgyeket és lapályokat.

S akkor vette hasznát Zeke az okos, ésszerű szervezésnek. Amint ő mondja, följebb tette munkahelyét egy emelettel. Felköltözött a hegyoldalakba, amelyekről lepergett, lefolyt a csapadék. Falta a katasztrális  holdakat.

-Én a hegyeken jól tudtam szántani – emlékezik vissza. – Alföldi vetélytársam pedig alaposan lemaradt. Nagy előnnyel megnyertem az országos versenyt.

Ezenkívül sokkal kedvezőbb időjárási körülmények között, a nógrádi terepviszonyok hasznosítása nélkül is még kétszer végzett az országos verseny élén. Azon már senki sem csodálkozott, hogy 1956-ben, traktoros hivatásának ötödik esztendejében megkapta az egyik legnagyobb kitűntetést a Szocialista Munka Hőse címet és a Népköztársaság Érdemrendjét. Az már pedig egészen magától értetődő volt, hogy egymás után tűntették ki a ’Kiváló traktoros’ és a ’Kiváló szakember’ oklevéllel és jelvénnyel.

Nemrégiben Zeke József munkaadót változtatott. A Kisterenyei Gépjavító Állomás igazgatója némi keserűséggel újságolta, hogy megvált legkedvesebb traktorosainak egyikétől, Zeke Józseftől, a Szocialista Munka Hőse cím tulajdonosától. Átigazolta a mostoha körülmények között gazdálkodó, nehéz terepviszonyokkal küzdő, gazdaságilag gyenge, vizslási Március 21. Termelőszövetkezetbe.

Amilyen keseregve beszélnek Kisterenyén Zeke József távozásáról, ugyanolyan örömmel tájékoztatnak érkezéséről Vizsláson.

-Nagyon sokat várunk tőle – mondja Gonda Ernőné, könyvelő.

-Így van – toldja hozzá Gyalog János mezőgazdász, akiről az a hír járja, hogy korábban maga ült traktorra, hogy lendítse a talajmunkálatokat.

Most már aligha lesz erre szükség. Hiszen Zeke József arról híres, hogy mellette nem él meg másik traktoros. Ezúttal is fogadkozik, hogy az ezerholdas gazdaság 734 hold szántóját egyedül is vetés alá készíti.

Zeke Józsefet a tsz-majorban, üzemanyag-vételezés közben találjuk meg. Kihajol a traktorból, integet.

-Hogy került ide? – kérdezzük.

-Közelebb van az otthonhoz – mondja és arra utal, hogy a szomszédos Zagyvapálfalván van háza.

-És nem lesz nehéz a régi versenytársak nélkül?

Ezt a kérdést nemcsak azért tesszük fel, mert a tsz-ekben lassúbb és nehezebben mérhető egyenlőre a verseny, hanem azért is, mert a gépjavító állomásokon számos neves traktoros között kellett kiverekednie a győzelmet.

-Van itt is vetélytárs – emeli fel megnyugtatólag nagy tenyerét – szomszédom is traktoros, és ő is most került a tsz-be. A neve: Závodka József.

Nem szorul magyarázatra, hogy valóban igazi versenytársra talált, hiszen Závodka éveken át birtokolta már az első helyet az ifjúsági traktorosok versenyében, a Szécsényi Gépjavító Vállalat színeiben.

Két győztes, két szomszéd, két barát és két igazi vetélytárs. Ebből a versenyből – bármelyikük is győzzön – a termelőszövetkezet kerül ki igazán győztesen.

Az a szövetkezet, amely számos nehézséggel küzd, s az idén is az állami anyagi segítségtől függ a tsz-tagok tervezett jövedelmének kifizetése, de ahol két ilyen nagyhírű traktoros meglepetéseket okozhat, előre lendítheti a mezőgazdasági gépezet kerekét. S minthogy Zeke József már számos kiváló fiatal traktorost nevelt, minden bizonnyal annak is örülne, ha először az életben legyőzőre találna, Závodka József, a szomszéd személyében.”

8.p.”Hírek”

„-Az évforduló tiszteletére rendezett megyei események között kiemelkedőnek számít az a találkozó, amelyet veteránok részére rendez a Kisterenyei Bányász Kultúrotthon. A találkozót a bányász művelődési otthon, a tömegszervezetekkel közösen, november 9-én a bányatelepi klubban rendezi.”

Nógrád XXIV. évf. 256. szám 1968. október 31.

1.p.”Kisterenye nagyközség”

„A vonattal érkező vendégnek elsőként az ősz nagyszerű színeiben játszó Népkert tűnik a szemébe, amelynek sétányain az elmúlás is a természet szépségeit árasztja. A csodálatos parkban áll az öreg kastély, amelyet gróf Gyürki Pál építtetett a múlt század közepén. A kastélyban székel most a pártbizottság és a KISZ- bizottság, valamint a kisterenyei Vörös Csillag (Október? - Á -) Tsz irodája. A múltat idézi, s az idők változását mutatja a park kies környezetéhez alkalmazkodó kastély épület.

Kép később. :(

„Kisterenye nagyközség”

Nógrád megye nem dicsekedhet községei méretével, hiszen jobbára kisközségei kapaszkodnak egymáshoz a hegyektől szabdalt vidéken. Néhány kivétel azonban akad, és ezek közül is az egyik legnagyobb: Kisterenye. Szinte kíváncsi rá az ember, hogy a hét-nyolcezer lelket számláló község neve elé miért biggyesztették oda a ’kis’ szócskát. Mekkora lehet vagy lehetne akkor ’Nagyterenye’?

A község nagysága azonban nemcsak kiterjedésén, lakóinak számán, hanem jellegén, fejlettségén is lemérhető. Sokoldalú, kulturált az élet, mint akármelyik kisvárosban.

Mezőgazdaságát négy szerv, intézmény is képviseli. A Vörös Csillag Tsz, a Kisterenyei Állami Gazdaság, a gépjavító állomás, valamint a Kisterenye és Vidéke Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítési szövetkezet.

A termelőszövetkezet és az állami gazdaság évek óta nehézségekkel, gondokkal küzd, az fmsz és a gépjavító állomás viszont szépen virágzik, s az utóbbi tavaly elnyerte az élüzem címet, és az idén is jól halad a követelmény teljesítésével. Akik azonban a földet birtokolják, meg kell küzdjenek a mostoha természeti viszonyokkal. Nem véletlen, hogy itt a múltban is nagyobbára juhot tenyésztettek.

Ipari üzemekben nem bővelkedik. Az ipari munkással 70 százaléka a községen túl keresi boldogulását. Az itthon lévők nagyobbára a fűtőházban, a ktsz-ekben, a váci kötőüzem helyi részlegénél, a gyermekruha-üzemben vagy a háziipari szövetkezetnél dolgoznak. A helybeli bányászat ma már nem játszik szerepet.

Van bölcsődéje, két óvodája, általános iskolája, gimnáziuma, művelődési háza, sokoldalú kereskedelme, amely három vállalt versengését eredményezi. Az egészségügyi ellátását két körzeti orvos biztosítja. A község kiterjedését csak növeli, hogy számos puszta és telep is tartozik hozzá – így: Rákóczitelep, Szupatak, Pusztamárkháza, Világos-puszta, Bikkvölgy-puszta, Koplaló-puszta és Gyula-telep.

A község nagy létszáma és kiterjedése miatt jutottuk olyan elhatározásra, hogy egy hónapon belül ismét ellátogatunk, és akkor a külső ’perifériák’ gondjait, problémáit jegyezzük fel. Most pedig megállapodunk a tulajdonképpeni község, a ’belváros’ ügyeinél. A csaknem nyolcszáz éves község mai hétköznapjai is bőven kínálnak feljegyeznivalót.”

„Aggodalmas tervek”

-A számla, már megint a számla…

Így dohogott Kántor János a Vörös Október Termelőszövetkezet elnöke. Hosszú idő óta, szinte naponta érkeznek az 5-8-10 ezer forintos számlák a gépjavító állomásról. Mégsem a javítókat szidta. A hegyek miatt háborgott, amelyek hihetetlen gyorsasággal koptatják, törik a gépeket, alkatrészeket.

-Ha sikerül, néhány év múlva kifogunk a hegyeken – mondta később. – Készül a talajvédelmi tervünk. … Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet most készíti a kiviteli terveket. Jövőre aztán hozzálátunk a közös gazdaságban a területrendezéshez, a talajjavításhoz, az erózió megfékezéséhez.

Azért egy kis aggodalom már most akad, s bizony nem is alaptalan. A komplex talajvédelmi terv – ahogy előzetesen elszámolta – csaknem hatmillió forintba kerül. Igaz, ennek nagy részét az állam vállalja. Ám mintegy egymillió-nyolcszázezret, a szövetkezetnek kell előteremtenie.

-Komoly megterhelést jelent ez a gazdaságnak – jegyezte meg gondterhelten, Kántor János – Még úgy is, hogy öt éven át kell törlesztenünk…

A Vörös Október ugyanis mindig állami támogatással tudott csak boldogulni. A földek, s így a hozamok is gyengék. Arra sincs túlságosan sok lehetőség, hogy segéd- illetve melléküzemek jövedelmével pótolják a pénzt. S most az ártámogatás is kevesebbet jelent Kisterenyén, mint korábban a dotáció.

Tartanak a szövetkezetben attól, a nagyszerű terv szertefoszlik, mielőtt hozzálátnának a megvalósításhoz.”

„Kislány a kultúrházban”

„Nagy feladatot vállalt magára Rákos Ilona, aki három éve érettségizett a gimnáziumban, amikor helyettesként a kultúrház élére került. Törékeny kis gyermeknek tetszik még, és nagy lelkesedéssel irányítja a kultúrház sokoldalú életét. Nemrégiben bonyolították le a kisterenyei kulturális hetek gazdag programját, most pedig a nagy történelmi évfordulóra készülnek.

Készülődik az irodalmi színpad dr. Szomszéd Imréné irányításával, nagy az élet a nyugdíjas klubban, gyakorol a citerazenekart, tanulják a fonóházi jelenetet, amelynek 14 évtől 70 éves korig akadnak szereplői. Szervezik az ifjúsági klubot.

S az ifjú vezető helyettes egyidejűleg be is szeretne iratkozni a debreceni tanítóképző népművelő és könyvtáros szakára. Fiatal még és lelkes. Úgy érzi, megtalálta azt a pályát, amely egyéniségének legjobban megfelel. Eredetileg jogásznak jelentkezet, szerencsére nem vették fel. Pályát tévesztett volna. Hiszen már a gimnáziumban is tanulmányt írt Kisterenye kulturális hagyományairól.”

„Borkóstoló a javából”

„A kisterenyei borkóstoló egyike a legvonzóbb pincéknek. Korszerű, szép és tiszta, a berendezés és a sok jó bor vonzza a látogatót. Katona Julianna csapos szerint, aki jelenleg a vezetőket is helyettesíti, már ebben a hónapban csaknem negyvenezer forintos forgalmat bonyolítottak le. Sokan felvetik azonban, hogy a sajtos rúdon, sóskockán, konzerveken kívül frissen sült kolbászt-hurkát, pecsenyét is árusíthatnának. Kiváló borkorcsolya lehetne az. Esetleg a helybeli termelőszövetkezettel is társulhatnának, mert a pecsenyesütővel a lakosság és az átutazók igényének tennének eleget.”

A képen látható kisbíró, Kis József, Nagybátonyban dolgozó fiatalember csak alkalomszerűen akasztotta nyakába a dobot. A szüreti felvonuláson és mulatságon játszotta el ezt a szerepet. A község igazi kisbíróját Olajos József már hetvenéves, és őt adta kölcsön hivatalt tölt be egyébkén Józsi bácsi, négyórás munkakörben ő kézbesít a külső perifériákra és ő dobolja ki a községben a hirdetményeket, mert a hangos bemondó, mint annyi más helyen, Kisterenyén sem működik.”

„Három orvosi körzet”

„Jövőre új körzeti rendelő építését kezdik el, s megnyílik a fogorvosi szakrendelő is. Így már három orvosi körzete lesz Kisterenyének. Végre megnyugtató módon megoldódik a nagyközség egészségügyi ellátása. A terenyeiek nagyon bíznak: az új orvosra sem kell majd annyit várniok, mint ahogy most tették. Két éve, hogy meghalt a község köztiszteletben álló orvosa, dr. Laci Pál, ám megüresedett helyére hiába várták az új orvost. Felújították az orvosi rendelőt, a lakást is. Ráköltöttek 400 ezer forintot, hátha gyorsabban akad jelentkező. Bizony így is két év kellett ahhoz, hogy újra orvosa legyen a második körzetnek is.”

„Tiszta vizet a pohárba.”

„Jövőre megkezdik a törpe vízmű építését Kisterenyén, Király András a községi tanács elnöke, Várszegi József, a vízműtársulás titkára, megy akinek csak szóba hoztuk az ügyet, egyértelműen bevallották: évszázados átoktól szabadult meg a község. Ha megalakul a vízműtársulás, megkezdődik a munka is, hogy tiszta, jó vizet szolgáltassanak a vezetékek, közkutak.

Most mindettől még messze vannak. A község 38 közkútjából mindössze négy ad iható vizet. Vannak lakótelepek, ahol a vezetékrendszert kiépítették, csak éppen vizet nem szállítanak a csövek. A bisztróban panaszolták: lajttal hordják a főzéshez, a mosogatáshoz szükséges vízmennyiséget.

De nemcsak a szomjúságtól szenvednek, bosszankodnak az emberek. A gyorsabb haladásnak, a városiasodásnak is gátja a kevés víz. Nem építenek korszerű, emeletes házakat – pedig a terenyei lakásgondokon sokat enyhítene egy szövetkezeti lakásakció – mert a kommunális létesítmények víz nélkül el sem képzelhetők.

Végre megoldása felé halad a vízügy Kisterenyén. Igaz sokat lótnak-futnak a község, a társulás vezetői, a nagy ügy névtelen aktívái. Ám gond is adódik közben, amelynek megoldásához a helyiek ereje kevés. A 20 és fél kilométeres vezetékből annyit kell megépíteni, hogy megoldódjék a község vízellátása – 3 és fél kilométeres szakasz Salgótarjánnak is szállít vizet. Mivel a megyeszékhelyről van szó, a 3 és fél kilométeres csővezeték építési költségét viselje a megyei tanács.

Ezt kérik a terenyeiek: a 12 millióból, amibe az egész kerül. Így is marad rájuk bőven. Ám ha a kérésük teljesül, a lakosság hozzájárulását a vízhez, ezer forinttal csökkenthetik. Az 1500 forintot bizonyára könnyebben fizetni tudják a kispénzűek, a nyugdíjasok is. Mert most a két és fél ezer forint bizony jó pár embert visszariaszt attól, hogy csatlakozzék a társuláshoz.”

„Keressenek megoldást”

„Legalább háromszáz óvodás korú gyermek van Kisterenyén, s jó ha nyolcvanötnek helye akad a falusi meg a bányatelepi óvodában. Molnár Józsefné és Bódi Józsefné, a két vezető óvónő erősítette ezt, s közben arról beszélek, hogy emiatt egyre-másra utasítja el a dolgozó mamák gyermekeit is.

-Hogyan lehetne hát valamennyire enyhíteni a gondot?

Bódi Józsefné azonnal kész volt a válasszal:

-Nekünk egy új óvoda kellene… Mert a régi bányai lakás, ahol most vagyunk, nemcsak szűk, hanem az egészségügyi követelményeknek sem felel meg…

Molnár Józsefné azt mondta:

-Talán huszonöt férőhellyel megoldanánk a legsúlyosabb gondjainkat… De a végleges megoldás az új óvoda lenne.

Már számoltak is. Legalább kétszázezer forintos segítség kellene, hogy elkezdődjön a munka. A többit hozzáadnák társadalmi munkával a szülők. De a járási és a megyei tanácson egyáltalán nem biztatták a terenyeieket, amikor az óvoda szóba került.

Mi legyen hát a megoldás, addig még megépül az apróságok korszerű, szép otthona?

A két óvónő elmondta. Érdemes rájuk figyelni.

-A bölcsőde… Csak kevés gyermeket visznek oda… Az óvodásokkal jobban benépesíthetnénk…”

„Mechanizmus a könyvesboltban”

„Nagy forgalomnak örvendett korábban is a könyvesbolt, de az új mechanizmus megkétszerezte a bevételt. Az önálló kezdeményezések lehetőségeivel élve, a könyveken kívül tanszereket és hanglemezeket is árusínak.

-Melyek a legkeresettebb könyvek – kérdezzük Király Andrásné boltvezetőt.

-Rejtő a kedvenc. Azonkívül jól fogynak az ifjúsági és a szépirodalmi könyvek.

És a hanglemezek közül?

-A táncdalfesztivál dalait keresik. Sorrendben a Kislány a zongoránál, A csongrádi kisbíró unokája, az Erdő mellett laktunk sokáig és a Fehér sziklák vezetnek. …”

„Eltűntek a babák”

„A község egyik legérdekesebb lakója Kómár Sándorné. Gyermekkora óta foglalkozik népművészettel, és ma is szebbnél szebb remekek díszítik vitrinjeit. Babákat készít. Palóc népviseletbe öltöztetett babákat. Díjazott alkotása is van, a Kisterenyei kendertörő asszony. Másik két munkáját, a Vizslási lányt és Vizslási menyecskét gyártásra is elfogadta a zsűri, de a két alkotás nem sokkal az elbírálás után szőrén-szálán eltűnt. Hiába keresi Kómár Sándorné, sem a fővárosi HISZÖV, sem a község illetékesei nem tudnak elfogadható magyarázatot adni a két alkotás hollétéről. A csalódás annyira letörte Kómárnét, hogy azóta csak magának alkot, munkái a vitrinjében maradnak. Jó lenne, ha szép népművészeti munkáira felfigyelne a múzeum.”

„Ifjúsági ház kellene”

„A területi KISZ-bizottság nyolc alapszervezetet fog össze, s a KISZ-tagok száma megközelíti a félezret. Annak ellenére, hogy a diákok, a mezőgazdasági és ipari üzemek fiataljainak programját rendkívül nehéz egyeztetni, a szervezeti élet igen élénk. Érmes tánccsoport működik a gimnáziumban, sikerrel szerepel az irodalmi színpad.

A fiatalok bizonyára még eredményesebben tevékenykednének, ha segítséget is többet kapnának. Elsősorban ahhoz, hogy a KISZ-bizottságnak meg az alapszervezeteknek megfelelő otthonuk legyen. Farkas István, a KISZ-bizottság titkára panaszolta: az alapszervezetek közül ötnek nincs saját otthona. A szűkre szabott költségvetés miatt gondot okoz a tüzelő beszerzése, s egynémely alapszervezetnek a lapokról, folyóiratokról is le kellett mondania. Mondják, annak idején a KISZ-bizottságot kísérletképpen hozták létre. Az elmúlt évek bizonyítják az elgondolás helyességét. Annak azonban nem lesz sikere, hogy  KISZ-szoba híján, anyagiak nélkül fogják össze az alapszervezetek a fiatalokat. Sokkal nagyobb népszerűségnek örvendene a fiatalok körében az ifjúsági ház. Életre hívásában bizonyára sokat segítenének a lelkes fiúk és leányok.”

„Ünnepre készülnek”

„Kisterenye emlékezik. A Tanácsköztársaságra, a vöröskatonákra. A ma is élőkre: Bodor Jánosra, Szomszéd Jánosra, Ágasvári Sándorra. A holtakra, akik elestek a harcban.

Kisterenyén önálló munkászászlóalj alakult 1919-ben a Tanácsköztársaság védelmére. Itt ütköztek meg a Csente-dűlőben a betolakodókkal. Az 50. évfordulót méltóképpen ünneplik. Mizser Béla, a területi pártbizottság titkára arról beszélt, december végén karcsú emlékoszlop szökken a magasba azon a helyen. A tízméteres kőoszlop lesz az emlékeztető: a terenyeiek vérrel fizettek az új házakért, iskolákért, a kövezett utakért, mostani szép világunkért.”

Az oldalban található cikkeket Lakos György, Román Dénes és Vincze Istvánné írta, a felvételeket Román Dénes készítette."

Nógrád XXI. évf. 73. szám 1965. március 27.

1.p.”Kisterenyén a vizesárkot betonba rakott kőburkolattal bélelik ki a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság dolgozói” Koppány György felvétele.

3.p.”Emléklap mellé”  - Somogyvári László –

„Szívesen hallgatom szavát, még akkor is, amit most mondott már sokat hallottam. Ismerős Szomszéd Károly Kisterenyén is, a megyében is. Élete nyitott könyv. És most, amikor ezen az ünnepi taggyűlésen ülök, újra és újra kirajzolódik előttem egy ember, gyermekkorától egészen a máig. Amikor most, már reszkető kezekkel átveszi az emléklapot, azt a fiatal Szomszéd Károlyt látom, aki sok-sok évvel ezelőtt sztrájkolt, harcolt a csendőrökkel, aki építette az újat, a mát. …”

Nógrád XX. évf. 228. szám 1964. november 6.

7.p.”Veterán kommunisták találkozója”

„A napokban baráti beszélgetésre hívták meg a pártbizottságaink azokat a veteránokat, akik illegálisan kezdték munkásmozgalmi harcaikat. Kisterenyén Szabó István a megyei pártbizottság művelődési és propagandista osztályának vezetője köszöntette a munkásmozgalom régi harcosait. …”

Nógrádi Népújság XIX. évf. 28. szám 1963. április 6.

1.p.”Veterán találkozó”

„Az MSZMP megyei bizottsága ismét megrendezte az immár hagyományossá vált veterán- találkozókat. Április 3-én Salgótarjánban, április 4-án Kisterenyén … találkoztak az illegális mozgalomban részt vett öreg kommunisták baráti beszélgetésre. A veteránokat a megyei párt- végrehajtó bizottságok tagjai köszöntették április 4-e, hazánk felszabadulásának 18. évfordulója alkalmából, s tájékoztatták őket az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. …”

4.p.”Apróhirdetések”

„Kisterenyén a Kossuth utca 60 számú romos ház, sok anyaggal lebontásra eladó. Érdeklődni lehet ugyanott az udvarban. (230)”

Nógrádi Népújság XVI. évf. 25. szám 1960. március 26.

7.p.”Az obsitos katonák…”

„Kedves ünnepségek színhelye volt nemcsak Salgótarján, Kisterenye…

…a Megyei Honvédkiegészítő Parancsnokság látta vendégül azokat az öreg katonákat, akik betöltötték 50. életévüket, akiket töröltek a hadkötelesek névsorából. Valamennyi ünnepségen vörös szekfűvel a gomblyukukban jelentek meg az obsitos katonák, adták át a fegyvert ünnepélyes keretek között a fiatal generációnak: védjék utódaikként a dolgozó nép hatalmát.”

8.p.”Hírek”

„-Közel negyedére csökkent az igazolatlan hiányzás a Kisterenyei Fűtőházban egy év alatt. Most azt a célt tűzték ki, hogy a fegyelmezetlenséget teljesen felszámolják.”