Nógrád XXVI. évf. 120. szám 1970. május 24.

7.p.”Az alkotó - nem pihen”  -  (barna)  -

„Nem pihen az idős mester, idős Szabó István új művével, a Lapátoló bányásszal (Koppány György felvétele)

A Meszes lankáján az impozáns partizánemlékmű, id. Szabó István Kossuth-díjas szobrász alkotása ezüst fénnyel ragyog a tavaszi napsugárban.

Az idős művész bencsúrfalvi műterme előtt üldögélünk, és előbb Madách szavait idézem kérdezés helyett:

-’Be van fejezve a nagy mű, igen

A gép forog, az alkotó pihen.’

-Pihen-e az alkotó?

Pista bácsi mosolyog. Derűs a kedve: együtt a család, itthon van a pesti művésszé lett Pisti fiú, Marci a kisunoka. Most jó az öreg kedve.

-Pihenni? … Nincsen ilyen. Alig várom, hogy befejezzem a megbízásos munkámat, melyet Szombathelytől vállaltam. Persze mindig van egy-egy időszak az életemben, amikor nyugalmasabbak a napjaim – ez meglátszik a munkán, az alkotásokon is. Most, a műterem renoválása miatt jó ideje felfordulás van körülöttem, de jólesik majd megszépült környezetben dolgozni. A járási tanács jóvoltából minden újjá születik körülöttem.

A műterem előtt, kecskelábú asztalon hatalmas farönkből vágott, araszos vastagságú lap, melyből domborművű figurák sejlenek elő.

-A szombathelyi megbízatás – magyarázza, a pártszékház belső díszítésére. Ha elfogadják.

-Miért ne fogadnák?

-Mindenképpen szombathelyi példát akartam, végül mégis egy általánosabb mezőgazdasági témánál kötöttem ki. Sokfigurás kompozíció lesz a földosztásról. Kalapból húzzák a cédulát az igénylők. A központi alakok mellett helyezkednek el a jellegzetes falusi típusok: a mezőőr, a kapások csoportja, a gyalogmunkás, fogatos, mesterember, a pásztoremberek, a juhász, a kondás.

-És emellett?

-Készülök az őszi, budapesti jubileumi tárlatra.

Meg akarom faragni körtefába és márványba Ágasvári Sándorné, a kisterenyei népművész és a Röpülj páva országos népdalvetélkedőben nagy sikerrel szereplő karancskeszi Petróczy Andrásné portréját népviseletben. Nemrég faragtam egy kisebb bányászfigurát és folytatom a már korábban elkezdett mezőgazdasági témájú kompozíciósorozatomat is. Ezt a hónapot még a műterem renoválásával kapcsolatos tennivalókra és rendezkedésre szánom, de júniustól nyugalmasan dolgozhatok.

Rövid szemlélődés után invitál Benczur Gyula egykori műtermébe, az ő mai alkotó otthonába.

-Az emberek – állapítja meg elismerően – nagy odaadással dolgoznak, igazán beleadnak minden szükséges anyagot, úgy, hogy az én életemben már aligha szorul restaurálásra az épület. A brigádvezető, Tornyos József kedves szomszédom, minden szükségeset kiharcol a munkához. Még él az öreg Zsíros bácsi, aki itt dolgozott Benczurnak, amikor az épült a műterem. Emlegeti is: meghagyta nekik az építész, úgy csináljanak mindent, hogy nagy nagy művésznek lesz. Ma is abban a szellemben megy a dolog. Csak a gazda, a művész változott.

Még néhány nap, s a műterem újból benépesül Pista bácsi alkotásaival, megtelik az alkotó-munka zajával.

-Nagy öröm, nagy ajándék ez nekem. Nem kell pironkodnom a vendégek, látogatók előtt az elhanyagoltságért. A megújult környezetben pedig még a munka is könnyebben megy. Tervem bőségesen van, a mezőgazdasági sorozat hosszabb távra szóló feladatot ad, s alig várom, hogy komolyan hozzáláthassak. Be van fejezve a nagy mű, igen. …

A nógrádi partizánok emlékét idéző, fémtestű emberóriás, ott csillog a tavaszi fényben a salgótarjáni Meszes oldalán. Pista bácsi, az alkotó azonban nem pihen. Tervekben kifogyhatatlan és munkában fáradhatatlan ő.”

Nógrád XXV. évf. 10. szám 1969. január 14.

4.p.”Palócföldről szól a nóta… szövetkezeti együttesek, népművészek döntő vetélkedője Salgótarjánban”

„…A cél az volt: kutassuk fel a népművészet kincseit, virágait. Ennek a nemes szándékú törekvésnek utolsó eseményére kerül sor vasárnap délután, amikor a salgótarjáni József Attila művelődési Központban megrendezték a szövetkezeti együttesek, népművészek vetélkedőjének országos döntőjét. … Fergeteges siker kísérte az Ágasvári Sándorné betanításában látott Kazári fonótáncot, melynek természetes üdesége magával ragadóan hatott. …

…Ennek alapján a legfigyelemreméltóbban szerepelt a megyei együttesek és szólisták sorában a  … a kisterenyei táncegyüttes …”

Nógrád XXIV. évf. 295. szám 1968. december 17.

4.p.”Palócföldről szól a nóta”   -  (pataki)  -

„A kazári tánccsoport a ’Fonóban’ című táncképet adta elő, Ágasvári Sándorné betanításában.

Száznyolcvankét szereplő. Majd kétszáz amatőr zenész, táncos és énekes gyülekezett vasárnap délelőtt Salgótarjánban a József Attila művelődési központ termében, Balassagyarmatról, Romhányból, Ságújfaluból, Nógrádmegyerből, Kisterenyéről, Kazárról, Szurdokpüspökiből jőttek a citerások, furulyások, bábosok, népi énekesek, vegyes kórusok, eljött a megye egyetlen dudása (az országban is alig van már belőle) …

…Vasárnap a legnagyobb sikert egy fiatal népdalénekes, Busai Antal és a kisterenyei szövetkezeti tánccsoport aratta. …

…Az országos versenyen erősségünk lesz az ősi juhászhangszert, a dudát mesterien megszólaltató Kukucska Ernő, a 74 évesen is elragadóan táncoló Kukucska Jánosné, a kisterenyei és a kazári tánccsoport. (az előbbi kulturált előadásával, az utóbbi népi hangulatával, eredetiségével tűnt ki.) …"

Nógrád XXIII. évf. 271. szám 1967. november 16.

4.p.”Esik a hó a Mátrában. Találkozás és ismerkedés Ágasvárinéval” – K. E. –

„-Dalos, táncos volt az édesanyám is – így kezdi sikereinek történetét Ágasváriné, Kisterenye népművésze – tőle tanultam a sok száz nóta, népi játék nagy részét, amelyeket a rádióban, színházban előadtunk. A tíz gyerek – mert ennyien voltunk testvérek – sok gonddal, fáradtsággal járó felnevelése, a nehéz élet nem tudta belőle kiölni a nótázó kedvet késő öregségéig. Ezt az örökséget én viszem tovább, ameddig az erőm bírja.

Az idő apró ráncokat rajzolt ugyan az arcára, de Nógrád megyében még mindig nincs fiatal, aki őt túlszárnyalná, vagy csak megközelítené, a népdalok előadásában, az ősi palóc kultúra felelevenítésében.

Régen, még 1948-ban figyelt fel rá először a község vezetősége, a helyi pártszervezet és bízta meg azzal, hogy vigye színpadra a palócok dalait, táncait. Ekkor felkereste a falu öregjeit, dalokat, népi szokásokat, rigmusokat gyűjtött, s ezekből alkotta meg azokat a táncjátékokat, amelyekre a fiatalságot tanítani kezdte. S az először még maroknyi csoport rövidesen negyvenöt tagú táncegyüttessé növekedett, amelyben már – egy-egy játéknak megfelelően – idősebbek is részt vettek.

Tizenhét évig volt táncoktató, közben a lányok közül sokan férjhez mentek. A létszám azért mégsem változott, az anyák szívesen engedték táncba lányaikat, fiaikat, nemcsak a szórakozás kedvéért, hanem mert itt helyes viselkedést, illemet is tanultak.

-A szívós munka, a sok próba meghozta a gyümölcsét. Csoportunk kezdett hírnevessé válni – meséli tovább emlékeit a fiatalok ’Piroska nénije’ – Fesztiválokra, versenyekre, országos ünnepségekre jártunk és mindenhol sok dícséretet, tetszést arattunk. A versenyeken aranyémekkel tűntettek ki bennünket. Tv-t, rádiót, szobrokat, könyveket nyertünk. Nemcsak a megyében léptünk fel, Budapesten az Operaháztól kezdve minden színházban szerepeltünk a ’Lakodalmas’-sal a ’Fonó’ című táncjátékunkkal és a’Szerelemkút’-tal.

-A táncjátékot nemcsak  betanítottam, magam is részt vettem bennük. Egyszer azután – s ez egyike legszebb élményeimnek – levelet kaptam a Művelődésügyi Minisztériumból: lépjek fel a rádióban. El sem akartam hinni. A 20-as stúdióban palócdalokat énekeltem, többek között, azt, hogy Esik a hó a Mátrában.

Amint énekelek, csak kitekintek az ablakon és látom, hogy nagy pelyhekben hullani kezd a hó… Majdnem belesültem a meglepetéstől.

Azóta sűrűn lehetett hallani Ágasvárinét a Magyar Rádióban. Az ’Egy falu, egy nóta’ című műsorában közkedveltté váltak nótái, amik különösen a Nógrád megyei hallgatók sok szép levele bizonyít.

Legutóbb Abaújszántón a Hegyaljai Hetek keretében rendezett II. népművész találkozón szerepelt, műsorát a Borsodi Rádió is közvetítette. Sikere nagy volt, s már a jövő évben tartandó III. találkozóra is meghívást kapott.

Most pedig ismét rádiófelvétel készül dalaiból a megyénk fmsz-i együtteseinek országos vetélkedője során a Vidróczki halála című balladát és Kállai Bertalan népi zenekara kíséretében egy lakodalmas ’csokrétát’ hallhatunk tőle abban a műsorban, amelyet a ’Palóc földről szól a nóta’ címmel december végén sugároz a Magyar Rádió.”

6.p.”Szigorított börtön az erőszakoskodónak”

„S. J. huszonhat éves kisterenyei fiatalember ez év májusában feleségével iddogált a bányatelepi italboltban. Később egyedül haladt át a Világos pusztai réten. …”

Nógrád XXIII. évf. 190. szám 1967. augusztus 13.

1.p.”Palócföld nagy találkozója”

„Hagyományos programjaink sorában évről évre augusztus 19-én és 20-én, alkotmányunk ünnepén kerül sor a Hollókői Napokra. A jellegzetes palóc életformát legtisztábban és leggazdagabban őrző Nógrád megyei község ezeken a napokon az északi országrész figyelmének középpontjába kerül: Pest, Heves és Borsod megyéből sereglenek ide az emberek.

Délelőtt 11 órakor vendégegyüttesek műsora kezdődik a szabadtéri színpadon. Ebben és a délutániban közreműködik Gulyás Ágnes füleki balladamondó, Ágasvári Sándorné …”

5.p.”Ellentétes félidők”

„Kisterenyei Bányász – Ormosbányai Bányász 2:0

Kisterenye, 500 néző.”

Nógrádi Népújság XIX. évf. 85. szám 1963. október 23.

6.p.”Aranyérmes földművesszövetkezeti tánccsoportok”

„A somoskőújfalusi és a kisterenyei földművesszövetkezeti tánccsoport gyakran szerepel a nemzeti és nemzetközi ünnepségeken megyénkben.

Ez évben részt vettek a Lovász József Kulturális Seregszemlén is, ahol mindkét csoportot aranyéremmel tűntették ki. Legutóbbi fellépésük alkalmával a „Gyöngyösi szüreti napok”-on harminckét napi csoporttal vetélkedtek. A Czikora Tibor és Ágasvári Sándorné által betanított művész-együttes itt is nagy sikert aratott, amit nemcsak a közönség viharos tapsa bizonyított, hanem a zsűri által nekik ítélt ajándéktárgyak és dicsérő oklevelek is.

A képen a Kisterenyei tánccsoportokat láthatjuk. (K.E.)

7.p.”Segítettek az iparitanulók”

„Telefonon kerestek hétfőn délelőtt a Kisterenyei Állami Gazdaságból. Kazinczi Ferenc, az egyik növénytermesztési agronómus újságolta, hogy a cukorrépa betakarításához nagy segítséget nyújtottak a gazdaságnak a 211. sz. MÜM. Intézet tanulói.

Még a múlt hét elején történt, hogy a gazdaságból felkeresték az iskolát, s kérték a fiatalokat, segítsenek a betakarításban. A hívó szóra Palotás László és Juhász Károly tanárok vezetésével több, mint ötszáz ipari tanuló segített Kisterenyén a cukorrépa betakarításában. A fiatalok kisebb-nagyobb csoportokban csütörtöktől hétfőig a répát ásták. Szorgalmas munkájuk eredményét most mérték fel. A legpéldamutatóbb munkát a 2. sz. AKÖV tanulói végezték.”

8.p.”NB”

„Kisterenyei B. – Szolnoki MÁV 2:2

Kisterenye, 600 néző.”

Szabad Nógrád XII. évf. 30. szám 1956. április 14.

5.p.”Egy panaszos levél nyomában. Több és jobb művelődési lehetőséget érdemelnek a kisterenyei bányászok!"    - Wimmer Valéria  -

„Amikor két órai beszélgetés után elbúcsúztam Ágasvárinétól, a régi, hírneves kisterenyei népi együttes vezetőjétől, gyönyörű kőháza rácsos kerítésénél így szólt utánam: ’Csak az igazságot, elvtársnő!’ Ezután megpróbáltam kideríteni a valót, felmérni a tényállást, nem adva a suttogó pletykákra, amelyek személye körül keringtek. Arról akarok írni, miért kellett az országszerte híres kisterenyei népi együttesnek a feledés homályába veszni, miért kell az ottani bányász fiataloknak más községben – esetleg Salgótarjánban – vagy az italboltban keresni szórakozásukat, miért érkeznek szerkesztőségünkbe a kisterenyei bányászoktól panaszos levelek arról, hogy községükben nincs művelődési lehetőség.

Úgy gondolom, túl sokra becsülném személyét, ha azt mondanám, amit felderítő utamon rosszakaróktól hallottam: hogy mindennek Ágasváriné az oka…

…Egy levél tanúskodik erről többek között, amelynek ismeretlen írója a kisterenyei kultúrház siralmas külsejének és belsejének képét adja: ’A magasra épített kis vasablakok olyan jámboran néznek a mulatni vágyóra, hogy az mindjárt tudja: nem embernek építették …  Tánc közben pedig mindig lefelé kell néznie, nehogy elessen a kitöredezett, korhadt padlón.’

Hát ilyen az a kultúrház – mint magam is meggyőződtem róla -, ahol a bányász-, munkás-, és parasztfiataljai szórakoznak vasárnaponként Solymossy báró kissé rendbe hozott nyári istállójában.

Istálló és kultúrház. Talán a két legtávolabb eső hely egymástól. Terenyén mégis olyan kultúrterem áll a község lakóinak rendelkezésére, amelynek e kettőségből, összetett öszvér – jellegét puszta, függöny nélküli színpad, rozoga székek, falba vert karikák adják meg.

Igaz, a Községi Tanácsnak már vannak tervei a kultúrház rendbe hozására. …

…A tanácsházán a tanácselnök, Szeberényi István telefonál … - Már közel egy hónapja várjuk a tanács illetékes szerveit, hogy jöjjenek és vizsgálják felül a kultúrház és a népi együttesünk problémáit, s közösen tisztázzunk olyan félreértéseket, amelyek kulturális fejlődésünk kerékkötőivé váltak az utóbbi időben. …

…Pedig a fiatalság eleven, pezsgő kultúréletre vágyik Kisterenyén! Igaz, Fodor elvtárs, a párttitkár, Kisterenye jelenlegi művelődési lehetőségeit eléggé derűlátóan szemléli. A mozielőadások, a Faluszínház előadásai, a táncestek, néha egy-egy rendezvény, a könyvtár szerinte teljesen kielégítik a fiatalság igényeit. Ez azonban közel sincs így! …

…Egyelőre azonban a népi együttes sincs sehol – csak a ruhák vannak meg, melyeket Ágasváriné őriz ’féltő szeretettel’ s egy kicsit talán azzal a hátsó gondolattal – amit széltében-hosszában suttognak a faluban -, hogy máskor is bérbe adhassa azokat Miskolcon, vagy esetleg Somoskőujfalun, mint ahogyan volt már erre példa.

Most kezdjük csak elölről, miért jutott erre a sorsa a kisterenyei népi együttes?...

…-1948-ban alakítottam meg jó szervező képességgel. A sikerek –mondta – egymást követték. A dicsérő levelek, cikkek csakugyan elborították a szoba ebédlőasztalát, amikor előszedte őket a fiókból és megmutatta.

-Aztán, tudja, az irigység, a felőlem terjesztett pletyka, a rosszindulat, amely szinte körülfont, lehetelenné tette működésemet és széthullt a népi együttes – panaszolta Ágasváriné.

A falu népe azonban mást tart efelől, s ezt az öreg Marika néni, Molnár Józsefné és a DISZ-fialatok közül néhányan így mondták el:

-A baj akkor kezdődött, a köszönő levelek akkor kezdtek elmaradni, amikor a csoportot és Ágasvárinét díjazni kezdték. Az anyagi érdekek mellett elhalványult az igazi cél, a népi kultúra önzetlen terjesztése. …

…Végül pedig annyit, hogy az új csoport vezetője talán éppen Vincze János DISZ-titkár, a régi együttes egyik kiváló népi táncosa lesz. …”

Szabad Nógrád X. évf. 87. szám 1954. november 3.

1.p.”A forradalmi műszak első napja”

„…Kisterenye üzemegységhez tartozó Pócsházi üzemben Tóth Albert és Orbán Dezső csapata fél 11 órakor már 8-8 csille szenet rakott, a két csapat egész napi előirányzata 9 csille. Cirják József sem maradt le. 11 órakor már csak 2 csille szén hiányzott a 100 százaléktól.”

2.p.”A kommunista bányászok tanácskozása után mit tesznek a kisterenyei bányák vezetői” – Sándor Elemér, Vörös Lajos, Orosz Béla  -

„Kisterenye október hónappal bezárólag 9 048,3 tonna szénadósságot szerzett az év elejétől. …Az üzemegység vezetősége készített ugyan intézkedési tervet a folyamatos termelés biztosítása érdekében, de azok végrehajtásánál sorozatos hibák fordulnak elő. A felvilágosító munka: A kisterenyei üzemegységnél az eddigi időszakban 820 műszak esett kis a termelésből igazolatlan műszakmulasztás következtében. …”

4.p.”Jól sikerült kultúrestet rendezett a megyei MNDSZ”

Nagysikerű irodalmi estet rendezett vasárnap a Nógrád megyei MNDSZ és a Nők Lapja szerkesztősége Salgótarjánban a Pártoktatók Házában. Az esten neves fővárosi művészek szórakoztatták a közönséget, Tabi László a Ludas Matyi szerkesztője konferált. …

…Ha az első előadás végét meg nem zavarja egy értelmetlen és bántó jelenet, mindenki elmondhatta volna, hogy maradéktalanul jól szórakozott. Volt azonban egy körülmény, amely lerontotta mindazt a jó hatást, amelyet az est kitűnő számai, meleg hangulata keltett. Mondhatnám, szinte szégyellte magát a közönség, hogy nálunk ilyesmi színpadon megtörténhet.

Arról van ugyanis szó, hogy az est utolsó számaként a kisterenyei kultúrcsoport lépett fel. Ez egymagában még nem lenne hiba, sőt csak dicsérendő lenne, hogy meg akartuk mutatni az angol nőküldöttség két tagjának, hogy a hivatásos művészek mellett megállják a helyüket  népi táncosaink is. És meg is állnák, ha Ágasvári Sándorné, a csoport vezetője egy teljesen érthetetlen és értelmetlen, úgynevezett népi jelenetet nem mutatott volna be. Mégsem ez volt a fő hiba, hiszen vannak jól és kevébé jól sikerült összeállítások. ... Ebben az úgynevezett népi jelenetben szerepelt egy fiú is, aki egész idő alatt egy libát szorongatott a hóna alatt, még a színpadon volt. Még a legminimálisabb ízlést sem lehetett találni az egész jelentben és mindent tetőzött az, ahogyan a végén a libát a fejénél fogva odavágta a színpad közepére. A nézőknek a felháborodástól szinte elállott a szava.

Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatom, hogy ilyen ízléstelen és csúnya jelenet még nem játszódott le nógrád megyei színpadon…”

Szabad Nógrád X. évf. 36. szám 1954. május 8.

1.p.”Termelési győzelmek Salgótarján megvédésének 35. évfordulóján”

„…A Kisterenyei Szénbányák dolgozói a hónap első munkanapját 71, a másodikat 90 és most az emlékműszak első napját 100,3 százalékkal zárták. A fővölgyi üzemnél Lőrincz Gyula csapata 193, Bakos János csapata pedig 161 százalékot ért el. …”

5.p.”Köszöntötték az élenjáró bányászokat”  - Princz András tanácselnök -

„A közelmúltban a kisterenyei szénbányák népi együttese igen nívós műsort adott a kongresszusi versenyben jó eredményt elért a nógrádmegyeri bányászoknak. A műsor előtt Érdi Imre elvtárs, a kisterenyei bányavállalat dolgozója ismertette a kongresszusi vállalások, teljesítmények elérését s utána megkezdték a műsort. …

…A műsor fénypontja Ágasvári Sándorné elvtársnő számai voltak. Nagyon szépen szerepeltek, azonban a népi táncosok is, valamint a kisterenyei népi zenekar. …”

Szabad Nógrád IX. évf. 57. szám 1953. július 18.

2.p.”Kisterenye dolgozó népe örömmel fogadta pártunk kormányunk programját”

"Július 15-én a község két szélén megindultak a cséplőgépek. Nagy a sürgés-forgás, lázasan folyik a munka. Egyik gépnél a Vörös Október tszcs derék dolgozói, másik gépnél meg az egymást megelőzni kívánó dolgozó parasztok hordanak és közben csépelnek is. …

…mert az idő egész napon át kedvez, bár még egyes kalászokon érezni az előző napok nedvességét, ezeket gondosan szárítják, még a kicsépelt magot is kiterítik a napra, hogy jó minőségű, száraz szem kerüljön a magtárba.

Este 7 óra felé a község egyik és másik végéről is énekszó hallatszik. Majd kibontakozik a Vörös Október tszcs felvirágzott és zászlókkal díszített, éneklő dolgozókkal és úttörőkkel megrakott vontató traktora, a másik oldalról pedig a dolgozó parasztok feldíszített kocsijai. szinte egyszerre érkeznek a begyűjtőhely felé. Itt összeolvad az énekszó, majd büszkén lépnek le a dolgozók a zsákokkal megrakott járművekről, arcukról az öröm sugárzik, hiszen sikerült akaratuk. Első napon teljesítik beadásukat. A begyűjtőhely feldíszítve várja a dolgozókat. Az egybegyűlt községbeliek pedig éljenzéssel, nagy tapssal fogadják az első beszolgáltatókat.

Nagy Sándor tanácselnök pártunk és a község dolgozói nevében szeretettel köszönti a Vörös Október tszcs dolgozóit. …

…De köszöntötte az elnök elvtárs, Vass Ferenc, Szeberényi J. Dávid, Fekécs Ignác, Vass sotos István, Szomszéd G. István, Szomszéd R. István egyénileg dolgozó parasztokat is. …

…Most egy úttörő kislány lép egy szép virágcsokorral a 70 éves Szeberényi B. József tszcs elnök elébe… Ágasvári Sándorné ajkáról pedig szebbnél szebb népi énekek hangzanak fel. …"

4.p.”Sport. Július 19-én kezdődik a megyei labdarúgó bajnokság II. fordulója”

"...Megyénk labdarúgócsapatai nagy harcot vívtak a bajnokság első fordulójában, melynek eredményeként a kitűnően hajrázó Kisterenyei Bányász végzett az első helyen. A kisterenyei csapat kétségkívül jelenleg a legkiegyensúlyozottabb együttese a megyei bajnokságnak. A Kisterenyei Bányász SE-ben igen jó munka folyik. A fiatal sportolók a vezetőkkel az élen szépen kiveszik részüket az MHK-ból. A vezetőség nagy gondot fordít az utánpótlás nevelésére is. ...

...A kisterenyei Bányász SE elnökének Tanyai Kálmánnak jó munkája és a labdarúgók edzőjének, a népszerű Takács Zolinak lelkes, odaadó fáradozása nagyban segítette elő ezt a jó eredményt.

 Most már csak Koruhely, Hangrád, Puskás, Ponyi és a csapat többi tagjának további jó játékán függ, hogy ők képviseljék Nógrád megye labdarúgását az őszi osztályozó mérkőzésekben az NB II-be jutásért folyó küzdelemben."