Nógrád XXVII. évf. 112. szám 1971. május 14.

7.p.”Bgy. SE – siker Kisterenyén”  -  Molnár István  -

„Kisterenyei Bányász – Bgy. SE. 0:1”

8.p.”Az esztétikus népkertért”

„A kisterenyei tanács a napokban megkereste az Egri Állami Erdőgazdaság balassagyarmati erdőfelügyelőségét, hogy az Északkelet-Kárpát-medencében egyedülálló, jelenleg ’Népkert’ néven szereplő park felújítását megtervezze illetve a kivitelezési munkálatokat 1972-től megrendelje.

A nagyközség vezetői úgy szeretnék, ha olyan faféleségekkel, cserjékkel telepítenék be a park területét, amelyek az itt található kastély jellegét és művészeti értékét kiemelnék illetve amelyek illenek ebbe a környezetbe. Az erdőtelepítési elgondolásokat több évi munkával hajtják végre. A parkfenntartó őrség átszervezésével, erősítésével kívánják az elkövetkezendő nagy és jelentős munka sikerét, eredményességét biztosítani.”

Nógrád XXVII. évf. 89. szám 1971. április 16.

5.p.”Művészeket nevel – Bepillantás a terenyei tizenévesek műhely-titkaiba”   -   Osgyáni Lajosné   -

„Kisterenyén ideális környezetben a Népkert egyik fűzfák övezte tisztásán kis csoport tevékenykedik az áprilisi napsütésben.

A helyi művelődési ház képzőművészeti szakköre dolgozik, Radics István rajztanár-festőművész irányításával. A községben és környékén már közismert, s méltán kedvelt szakkör életéről, munkájáról, terveiről kérdezzük Radics Istvánt.

-A művelődési ház megnyitásával egy időben alakult csoportunk, tehát 1962 őszén – mondja. – Vegyes csoport volt: felnőttek, gyermekek, tizenöten. Sajnos a felnőttek lemorzsolódtak.

Minthogy iskolai tanulókról van szó, cserélődik a gárda.

A szakköri munka tulajdonképpen folytatása az iskolai tevékenységnek, de előkészítő a pályára is! Közös összejöveteleinken nemcsak ismeretanyagot, hanem esztétikai nevelést is szeretnénk nyújtani, hogy a foglalkozásokon résztvevők különbséget tudjanak tenni, el tudjanak igazodni a különböző stílusok között, megismerjék a különféle technikákat. S ez gyakorlatot igényel.

A természet közvetlen tanulmányozása, témarajzok, díszítő jellegű feladatok végzése, vagyis a környezetesztétika kialakítása, ezek mind a tantervünkben szerepelnek.

-Munkánk során nagy gondot fordítunk a művészeti elemzésre – mondja Radics István – szinte így tanul látni az elemzésben résztvevő. Egyébként is könnyebb felfedezni a társak munkájában a hibát. Az aktív kritikusi magatartás sokat segíthet a művek megértésében. …
…A szakköri munka önkéntes jellegű. A tagok tudják, hogy nincsenek osztályzatok, így felszabadultabban a munkában. Hozzájárulási díjat sem fizetnek. Van azonban egy problémájuk: nincs modelljük, szeretnék ha a költségvetésbe modellt is tervezne a művelődési ház vezetősége. Szükséges lenne továbbá különböző tanulmányi kirándulások, tárlatlátogatások szervezés is, ami lényegesen megkönnyítené az esztétikai nevelést. Ezt egyenlőre diafilm és pergőfilm vetítésével pótolják. …

…Nemrégiben a soproni főiskoláról kapott levelet Radics István – amelyben a soproni szakkörvezető köszönetet mond az iskolájukban tanuló Danyi Gábor nagyszerű képzőművészeti előkészítéséért. …

…A szakkör középiskolásai közül többen készülnek képzőművészeti főiskolára is: Kakuk Rozália, Nagy Anna, s még néhányan.

Szinte valamennyi szakköri tag megérdemelné a felsorolást, szorgalma, tehetsége, lelkes, kitartó munkája nyomán. …

…A művelődési ház nagytermében évenként megrendezett kiállítások rendszeressé váltak. Tagjaik eredményesen szerepelnek  a megyei tanulmányi versenyeken, részvételük a debreceni gyermekrajz kiállításon ugyancsak rendszeres és sikeres. Ezenkívül szerepeltek már Prágában is, s legnagyobb sikerük: meghívás a japán EXPO ’70 gyermekrajz-kiállításra, ahonnan elismerő oklevelet kaptak, azonkívül a japán Művészeti Nevelés Tanácsa a beküldött anyagért cserében tíz gyermekrajzot küldött. Most, a gimnázium KISZ-klubjának meghívására készülnek kiállítást rendezni.

Radics István nagy szeretettel beszél a szakkör munkájáról, eredményeiről. Elfelejt azonban említést tenni arról, hogy a sikerekben éppen az ő odaadó, páratlan lelkiismeretességgel és hozzáértéssel végzett pedagógiai munkájáé a fő érdem.

’Kisterenye, Nagy Anna gimnáziumi tanuló metszete.”

7.p.”Teke – Jó teljesítmények a rajtnál”

„A megyei nagygolyós tekebajnokság idei küzdelmei kilenc együttes részvételével megkezdődtek.

St. Dózsa – Kisterenye Bányász 6:2  (2536:2402)

…Kisterenye: Dobrocsi 373, Janosek 373, Honti 408, Szeberényi 403, Vaspál 419, Petrovics 426 fával.”

7.p.”Serdülők bajnoksága”

„Sportiskola C. – Kisterenye 0:8

…A jobb testi felépítésű csapat ilyen arányban is rászolgált a győzelemre. …”

8.p.”Hírek”

„-Három nógrádi község is költőket fogad április 17-én, pénteken … Kisterenyén, Jobbágy Károly találkozik az olvasókkal.

-Jobbágy Károly, a Nógrád megyei származású József Attila-díjas költő, április 17-én szombaton délután Kisterenyén aznap este pedig Mátraverebélyen találkozik az olvasóval.”

Nógrád XXVII. évf. 71. szám 1971. március 25.

7.p.”Atlétika – Megyei mezei futóbajnokság Kisterenyén”

„Nógrád idei futóbajnokságát Kisterenyén bonyolította le a Nógrád megyei Atlétikai Szövetség. Jó egyéni teljesítmények jellemezték a viadalt. A népkertben körültekintően előkészítették a pályát. Összesen 170-en álltak rajthoz.

Képek később. :( (Koppány György felvételei)

8.p.”Hírek”

„-Az ember tragédiája Kisterenyén. Madách drámáját március utolsó napján mutatja be a nagyközönségnek a Déryné Színház.”

Nógrád XXVI. évf. 278. szám 1970. november 27.

5.p.”Kisterenye a jövőbe tekint”  -  Szendi Mária  -

„Gőzölgő leves fölé hajolnak a bisztróban, a függöny túlsó oldalán néhányan poharazgatnak. A sarki élelmiszerüzletben alig néhányan állnak a pénztárgép előtt. Dél van Kisterenyén.

Somogyi Lászlóval, a községi tanács igazgatási főelőadójával Kisterenye jelenéről, terveiről, örömeiről, gondjairól beszélgetünk.

-Nálunk az álmok netovábbja a jó ivóvíz. Most már ott tartunk, hogy csak részben álom. Megalakult az ivóvíztársulat, 2-3 esztendőn belül az egész község jó ivóvíz ellátását megoldjuk. Több utcában máris folyik a víz.

Gyógyvíz és egyebek

Hamarosan készen lesz a vasúti átjáró korszerűsített hidja, a felújított, kiszélesített gyalogjárda. Különösen a szülők megnyugtatására szolgál a hír, hiszen ezzel remélhetőleg egyszer s mindenkorra megszűnik a vasúti átjárónál a balesetveszély.

-Vettünk az idén egy új pedagóguslakást, ötöt pedig felújítottunk – folytatja a sort Somogyi László – Belvízrendezésre 60000 forintot fordítottunk, az iskolában a radiátorcsere pedig ennek éppen a tízszeresébe került. Nagy változást hozott a piactér áthelyezése. Nemcsak azért, mert most már másütt van, hiszen ez egymagában még nem minden. De az új piacon több tsz-lerakat létesült, változatosabb, választékosabb az áruellátás. Elkészült a kisterenyei fmsz új pavilonja is, vegyeskereskedéssel, és az oly népszerű pecsenye- és lángossütővel. Örülnek neki a kisterenyeiek,  s nem jár majd rosszul az fmsz sem, hiszen a csaknem ezer diák bizonyára sok lángost és sültet fogyaszt majd.

Örömet hozott a községnek a Gyula-aknai Centrolit is. A helyi gazdasági élet fellendülését várják tőle; várják az üzlethálózat bővülését, a helyi autóbuszjáratot, hiszen megnyúlt és amellett széttagolt is a község. Akik Kisterenye-bányatelepen vagy környékén járnak, azok általában üvegeket, demizsont visznek magukkal. Nem jóféle bor, nem is pálinka kerül az üvegekbe, hanem gyógyhatású, jódos víz. Nagy részét most még a föld issza be, de a tervek szerint két éven belül palackozzák, hasznosítják majd az értékes vizet.

Kultúrház és óvoda

S a Népkert, Kisterenye kedvelt szigete?

A népkerti tervek megvalósulásának nyitja meg az utat az új kultúrház építésében, s az új óvoda létrehozása előtt.

A mostani kultúrház ugyanis egy átalakított, volt istálló épületben működik. Az óvodai hely szűkösségére pedig jellemző, hogy az idén is harminc jogos kérelmet kellett helyhiány miatt elutasítani. Király Andrással, a községi tanács elnökével már a Salgótarján felé tartó személyvonaton találkoztam.

-Kisterenyének még tíz évre, azaz két ötéves tervre van szüksége ahhoz, hogy közelebb kerüljön a városi fejlettséghez. Tíz esztendőre és 60-70 millió forintra!

Fürdőszobás lakások

Először is: a mostani ivóvíztársulás a következő kélt év során szennyvíztársulássá alakul át, hogy a csatornázással lehetővé váljon fürdőszobás lakások építése is. Nélkülözhetetlen a gáz bevezetése is, mert a negyedik ötéves terv idején ehhez is hozzá szeretne kezdeni a község. Először a közintézményeket, aztán a lakásokat látnák el gázzal. Fontos, hogy a gerincvezeték elkészüljön, a többi már könnyebben megy. Mindez persze olyan sokban kerül, hogy csak hitellel és vállalati támogatással lehet megoldani. Van már példa…

Aztán az sem filléres gond, hogy 500 lakásra van szüksége a községnek. Ha csak 200-250 ezer forintjával számoljuk is. … KISZ- és egyéb társasház építési akciókat kellene szervezni. Az OTP-vel már tárgyaltak, de a lakásépítési akciókból is részt kell vállalniuk az üzemeknek, vállalatoknak is.

-Még ma is húsz kilométer kiépítetlen, magyarán: földút van a községben és tudvalévő, hogy az útépítés sem tartozik az olcsó mulatságok közé. Aztán új tanácsháza, s egy nyolctantermes, szakmát adó iskola is kellene.

Az elkövetkezendő évtizedre sokat vállal Kisterenye. Terveik, céljaik nagyszabásúak, de hisz’ az akaratot sem mérték hozzá szűkmarkúan. …”

Nógrád XXVI. évf. 144. szám 1970. június 21.

8.p.”Művésztelep Kisterenye”

„Közkedvelt szórakozóhely Kisterenyén, a népkert. Ősi parkból alakították ki. A község lakosságán kívül a környékről is szívesen járnak ide pihenni, szórakozni a dolgozók. A községi tanács nagy gondot fordít arra, hogy az ősi park eredeti formáját fenntartsák. Évente 50000 forintot költenek erre. A kastélyon kívül -  amelyben a járási és községi könyvtár székel – felújították az eredeti formáját megőrizve. Most felújítják a parkban lévő más épületeket is. Erre a célra 60000 forintot költenek. A népkert jövőjét illetően tárgyalások folynak. Művésztelepet kívánnak a parkban létesíteni. Itt rendeznek országos megyei kiállításokat. A tárgyalásokból arra lehet következtetni, hogy a tervet rövid időn belül megvalósítják.”

Nógrád XXIV. évf. 256. szám 1968. október 31.

1.p.”Kisterenye nagyközség”

„A vonattal érkező vendégnek elsőként az ősz nagyszerű színeiben játszó Népkert tűnik a szemébe, amelynek sétányain az elmúlás is a természet szépségeit árasztja. A csodálatos parkban áll az öreg kastély, amelyet gróf Gyürki Pál építtetett a múlt század közepén. A kastélyban székel most a pártbizottság és a KISZ- bizottság, valamint a kisterenyei Vörös Csillag (Október? - Á -) Tsz irodája. A múltat idézi, s az idők változását mutatja a park kies környezetéhez alkalmazkodó kastély épület.

Kép később. :(

„Kisterenye nagyközség”

Nógrád megye nem dicsekedhet községei méretével, hiszen jobbára kisközségei kapaszkodnak egymáshoz a hegyektől szabdalt vidéken. Néhány kivétel azonban akad, és ezek közül is az egyik legnagyobb: Kisterenye. Szinte kíváncsi rá az ember, hogy a hét-nyolcezer lelket számláló község neve elé miért biggyesztették oda a ’kis’ szócskát. Mekkora lehet vagy lehetne akkor ’Nagyterenye’?

A község nagysága azonban nemcsak kiterjedésén, lakóinak számán, hanem jellegén, fejlettségén is lemérhető. Sokoldalú, kulturált az élet, mint akármelyik kisvárosban.

Mezőgazdaságát négy szerv, intézmény is képviseli. A Vörös Csillag Tsz, a Kisterenyei Állami Gazdaság, a gépjavító állomás, valamint a Kisterenye és Vidéke Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítési szövetkezet.

A termelőszövetkezet és az állami gazdaság évek óta nehézségekkel, gondokkal küzd, az fmsz és a gépjavító állomás viszont szépen virágzik, s az utóbbi tavaly elnyerte az élüzem címet, és az idén is jól halad a követelmény teljesítésével. Akik azonban a földet birtokolják, meg kell küzdjenek a mostoha természeti viszonyokkal. Nem véletlen, hogy itt a múltban is nagyobbára juhot tenyésztettek.

Ipari üzemekben nem bővelkedik. Az ipari munkással 70 százaléka a községen túl keresi boldogulását. Az itthon lévők nagyobbára a fűtőházban, a ktsz-ekben, a váci kötőüzem helyi részlegénél, a gyermekruha-üzemben vagy a háziipari szövetkezetnél dolgoznak. A helybeli bányászat ma már nem játszik szerepet.

Van bölcsődéje, két óvodája, általános iskolája, gimnáziuma, művelődési háza, sokoldalú kereskedelme, amely három vállalt versengését eredményezi. Az egészségügyi ellátását két körzeti orvos biztosítja. A község kiterjedését csak növeli, hogy számos puszta és telep is tartozik hozzá – így: Rákóczitelep, Szupatak, Pusztamárkháza, Világos-puszta, Bikkvölgy-puszta, Koplaló-puszta és Gyula-telep.

A község nagy létszáma és kiterjedése miatt jutottuk olyan elhatározásra, hogy egy hónapon belül ismét ellátogatunk, és akkor a külső ’perifériák’ gondjait, problémáit jegyezzük fel. Most pedig megállapodunk a tulajdonképpeni község, a ’belváros’ ügyeinél. A csaknem nyolcszáz éves község mai hétköznapjai is bőven kínálnak feljegyeznivalót.”

„Aggodalmas tervek”

-A számla, már megint a számla…

Így dohogott Kántor János a Vörös Október Termelőszövetkezet elnöke. Hosszú idő óta, szinte naponta érkeznek az 5-8-10 ezer forintos számlák a gépjavító állomásról. Mégsem a javítókat szidta. A hegyek miatt háborgott, amelyek hihetetlen gyorsasággal koptatják, törik a gépeket, alkatrészeket.

-Ha sikerül, néhány év múlva kifogunk a hegyeken – mondta később. – Készül a talajvédelmi tervünk. … Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet most készíti a kiviteli terveket. Jövőre aztán hozzálátunk a közös gazdaságban a területrendezéshez, a talajjavításhoz, az erózió megfékezéséhez.

Azért egy kis aggodalom már most akad, s bizony nem is alaptalan. A komplex talajvédelmi terv – ahogy előzetesen elszámolta – csaknem hatmillió forintba kerül. Igaz, ennek nagy részét az állam vállalja. Ám mintegy egymillió-nyolcszázezret, a szövetkezetnek kell előteremtenie.

-Komoly megterhelést jelent ez a gazdaságnak – jegyezte meg gondterhelten, Kántor János – Még úgy is, hogy öt éven át kell törlesztenünk…

A Vörös Október ugyanis mindig állami támogatással tudott csak boldogulni. A földek, s így a hozamok is gyengék. Arra sincs túlságosan sok lehetőség, hogy segéd- illetve melléküzemek jövedelmével pótolják a pénzt. S most az ártámogatás is kevesebbet jelent Kisterenyén, mint korábban a dotáció.

Tartanak a szövetkezetben attól, a nagyszerű terv szertefoszlik, mielőtt hozzálátnának a megvalósításhoz.”

„Kislány a kultúrházban”

„Nagy feladatot vállalt magára Rákos Ilona, aki három éve érettségizett a gimnáziumban, amikor helyettesként a kultúrház élére került. Törékeny kis gyermeknek tetszik még, és nagy lelkesedéssel irányítja a kultúrház sokoldalú életét. Nemrégiben bonyolították le a kisterenyei kulturális hetek gazdag programját, most pedig a nagy történelmi évfordulóra készülnek.

Készülődik az irodalmi színpad dr. Szomszéd Imréné irányításával, nagy az élet a nyugdíjas klubban, gyakorol a citerazenekart, tanulják a fonóházi jelenetet, amelynek 14 évtől 70 éves korig akadnak szereplői. Szervezik az ifjúsági klubot.

S az ifjú vezető helyettes egyidejűleg be is szeretne iratkozni a debreceni tanítóképző népművelő és könyvtáros szakára. Fiatal még és lelkes. Úgy érzi, megtalálta azt a pályát, amely egyéniségének legjobban megfelel. Eredetileg jogásznak jelentkezet, szerencsére nem vették fel. Pályát tévesztett volna. Hiszen már a gimnáziumban is tanulmányt írt Kisterenye kulturális hagyományairól.”

„Borkóstoló a javából”

„A kisterenyei borkóstoló egyike a legvonzóbb pincéknek. Korszerű, szép és tiszta, a berendezés és a sok jó bor vonzza a látogatót. Katona Julianna csapos szerint, aki jelenleg a vezetőket is helyettesíti, már ebben a hónapban csaknem negyvenezer forintos forgalmat bonyolítottak le. Sokan felvetik azonban, hogy a sajtos rúdon, sóskockán, konzerveken kívül frissen sült kolbászt-hurkát, pecsenyét is árusíthatnának. Kiváló borkorcsolya lehetne az. Esetleg a helybeli termelőszövetkezettel is társulhatnának, mert a pecsenyesütővel a lakosság és az átutazók igényének tennének eleget.”

A képen látható kisbíró, Kis József, Nagybátonyban dolgozó fiatalember csak alkalomszerűen akasztotta nyakába a dobot. A szüreti felvonuláson és mulatságon játszotta el ezt a szerepet. A község igazi kisbíróját Olajos József már hetvenéves, és őt adta kölcsön hivatalt tölt be egyébkén Józsi bácsi, négyórás munkakörben ő kézbesít a külső perifériákra és ő dobolja ki a községben a hirdetményeket, mert a hangos bemondó, mint annyi más helyen, Kisterenyén sem működik.”

„Három orvosi körzet”

„Jövőre új körzeti rendelő építését kezdik el, s megnyílik a fogorvosi szakrendelő is. Így már három orvosi körzete lesz Kisterenyének. Végre megnyugtató módon megoldódik a nagyközség egészségügyi ellátása. A terenyeiek nagyon bíznak: az új orvosra sem kell majd annyit várniok, mint ahogy most tették. Két éve, hogy meghalt a község köztiszteletben álló orvosa, dr. Laci Pál, ám megüresedett helyére hiába várták az új orvost. Felújították az orvosi rendelőt, a lakást is. Ráköltöttek 400 ezer forintot, hátha gyorsabban akad jelentkező. Bizony így is két év kellett ahhoz, hogy újra orvosa legyen a második körzetnek is.”

„Tiszta vizet a pohárba.”

„Jövőre megkezdik a törpe vízmű építését Kisterenyén, Király András a községi tanács elnöke, Várszegi József, a vízműtársulás titkára, megy akinek csak szóba hoztuk az ügyet, egyértelműen bevallották: évszázados átoktól szabadult meg a község. Ha megalakul a vízműtársulás, megkezdődik a munka is, hogy tiszta, jó vizet szolgáltassanak a vezetékek, közkutak.

Most mindettől még messze vannak. A község 38 közkútjából mindössze négy ad iható vizet. Vannak lakótelepek, ahol a vezetékrendszert kiépítették, csak éppen vizet nem szállítanak a csövek. A bisztróban panaszolták: lajttal hordják a főzéshez, a mosogatáshoz szükséges vízmennyiséget.

De nemcsak a szomjúságtól szenvednek, bosszankodnak az emberek. A gyorsabb haladásnak, a városiasodásnak is gátja a kevés víz. Nem építenek korszerű, emeletes házakat – pedig a terenyei lakásgondokon sokat enyhítene egy szövetkezeti lakásakció – mert a kommunális létesítmények víz nélkül el sem képzelhetők.

Végre megoldása felé halad a vízügy Kisterenyén. Igaz sokat lótnak-futnak a község, a társulás vezetői, a nagy ügy névtelen aktívái. Ám gond is adódik közben, amelynek megoldásához a helyiek ereje kevés. A 20 és fél kilométeres vezetékből annyit kell megépíteni, hogy megoldódjék a község vízellátása – 3 és fél kilométeres szakasz Salgótarjánnak is szállít vizet. Mivel a megyeszékhelyről van szó, a 3 és fél kilométeres csővezeték építési költségét viselje a megyei tanács.

Ezt kérik a terenyeiek: a 12 millióból, amibe az egész kerül. Így is marad rájuk bőven. Ám ha a kérésük teljesül, a lakosság hozzájárulását a vízhez, ezer forinttal csökkenthetik. Az 1500 forintot bizonyára könnyebben fizetni tudják a kispénzűek, a nyugdíjasok is. Mert most a két és fél ezer forint bizony jó pár embert visszariaszt attól, hogy csatlakozzék a társuláshoz.”

„Keressenek megoldást”

„Legalább háromszáz óvodás korú gyermek van Kisterenyén, s jó ha nyolcvanötnek helye akad a falusi meg a bányatelepi óvodában. Molnár Józsefné és Bódi Józsefné, a két vezető óvónő erősítette ezt, s közben arról beszélek, hogy emiatt egyre-másra utasítja el a dolgozó mamák gyermekeit is.

-Hogyan lehetne hát valamennyire enyhíteni a gondot?

Bódi Józsefné azonnal kész volt a válasszal:

-Nekünk egy új óvoda kellene… Mert a régi bányai lakás, ahol most vagyunk, nemcsak szűk, hanem az egészségügyi követelményeknek sem felel meg…

Molnár Józsefné azt mondta:

-Talán huszonöt férőhellyel megoldanánk a legsúlyosabb gondjainkat… De a végleges megoldás az új óvoda lenne.

Már számoltak is. Legalább kétszázezer forintos segítség kellene, hogy elkezdődjön a munka. A többit hozzáadnák társadalmi munkával a szülők. De a járási és a megyei tanácson egyáltalán nem biztatták a terenyeieket, amikor az óvoda szóba került.

Mi legyen hát a megoldás, addig még megépül az apróságok korszerű, szép otthona?

A két óvónő elmondta. Érdemes rájuk figyelni.

-A bölcsőde… Csak kevés gyermeket visznek oda… Az óvodásokkal jobban benépesíthetnénk…”

„Mechanizmus a könyvesboltban”

„Nagy forgalomnak örvendett korábban is a könyvesbolt, de az új mechanizmus megkétszerezte a bevételt. Az önálló kezdeményezések lehetőségeivel élve, a könyveken kívül tanszereket és hanglemezeket is árusínak.

-Melyek a legkeresettebb könyvek – kérdezzük Király Andrásné boltvezetőt.

-Rejtő a kedvenc. Azonkívül jól fogynak az ifjúsági és a szépirodalmi könyvek.

És a hanglemezek közül?

-A táncdalfesztivál dalait keresik. Sorrendben a Kislány a zongoránál, A csongrádi kisbíró unokája, az Erdő mellett laktunk sokáig és a Fehér sziklák vezetnek. …”

„Eltűntek a babák”

„A község egyik legérdekesebb lakója Kómár Sándorné. Gyermekkora óta foglalkozik népművészettel, és ma is szebbnél szebb remekek díszítik vitrinjeit. Babákat készít. Palóc népviseletbe öltöztetett babákat. Díjazott alkotása is van, a Kisterenyei kendertörő asszony. Másik két munkáját, a Vizslási lányt és Vizslási menyecskét gyártásra is elfogadta a zsűri, de a két alkotás nem sokkal az elbírálás után szőrén-szálán eltűnt. Hiába keresi Kómár Sándorné, sem a fővárosi HISZÖV, sem a község illetékesei nem tudnak elfogadható magyarázatot adni a két alkotás hollétéről. A csalódás annyira letörte Kómárnét, hogy azóta csak magának alkot, munkái a vitrinjében maradnak. Jó lenne, ha szép népművészeti munkáira felfigyelne a múzeum.”

„Ifjúsági ház kellene”

„A területi KISZ-bizottság nyolc alapszervezetet fog össze, s a KISZ-tagok száma megközelíti a félezret. Annak ellenére, hogy a diákok, a mezőgazdasági és ipari üzemek fiataljainak programját rendkívül nehéz egyeztetni, a szervezeti élet igen élénk. Érmes tánccsoport működik a gimnáziumban, sikerrel szerepel az irodalmi színpad.

A fiatalok bizonyára még eredményesebben tevékenykednének, ha segítséget is többet kapnának. Elsősorban ahhoz, hogy a KISZ-bizottságnak meg az alapszervezeteknek megfelelő otthonuk legyen. Farkas István, a KISZ-bizottság titkára panaszolta: az alapszervezetek közül ötnek nincs saját otthona. A szűkre szabott költségvetés miatt gondot okoz a tüzelő beszerzése, s egynémely alapszervezetnek a lapokról, folyóiratokról is le kellett mondania. Mondják, annak idején a KISZ-bizottságot kísérletképpen hozták létre. Az elmúlt évek bizonyítják az elgondolás helyességét. Annak azonban nem lesz sikere, hogy  KISZ-szoba híján, anyagiak nélkül fogják össze az alapszervezetek a fiatalokat. Sokkal nagyobb népszerűségnek örvendene a fiatalok körében az ifjúsági ház. Életre hívásában bizonyára sokat segítenének a lelkes fiúk és leányok.”

„Ünnepre készülnek”

„Kisterenye emlékezik. A Tanácsköztársaságra, a vöröskatonákra. A ma is élőkre: Bodor Jánosra, Szomszéd Jánosra, Ágasvári Sándorra. A holtakra, akik elestek a harcban.

Kisterenyén önálló munkászászlóalj alakult 1919-ben a Tanácsköztársaság védelmére. Itt ütköztek meg a Csente-dűlőben a betolakodókkal. Az 50. évfordulót méltóképpen ünneplik. Mizser Béla, a területi pártbizottság titkára arról beszélt, december végén karcsú emlékoszlop szökken a magasba azon a helyen. A tízméteres kőoszlop lesz az emlékeztető: a terenyeiek vérrel fizettek az új házakért, iskolákért, a kövezett utakért, mostani szép világunkért.”

Az oldalban található cikkeket Lakos György, Román Dénes és Vincze Istvánné írta, a felvételeket Román Dénes készítette."

Nógrád XXIII. évf. 125. szám 1967. május 30.

1.p.”Kisdobos- és úttörőavatások megyeszerte. Átvették a KISZ KB kitűntetését a kisterenyei pajtások”

„…A gyermeknap legjelentősebb ünnepsége Kisterenyén zajlott le, ahol országos kitűntetést kapott az úttörőcsapat. Délután három órára százak gyűltek össze a Népkertben, hogy részt vegyenek az ünnepségen. Színpompás látványt nyújtott az egyenruhás úttörők felvonulása. Úttörők, kisdobosok és azok a pajtások, akiket ezen a napon avattak kisdobossá, úttörővé.Úttörő kürtösök adták meg a jelet az ünnepség kezdetére. A 443. számú Hámán Kató úttörőcsapat készen állt az avatóünnepségre. Klucsik Györgyi csapatvezető üdvözletére: ’A dolgozó népért, a hazáért előre!’ válaszolt a sok úttörő: ’Rendületlenül!’Az elnökségben helyet foglalt Kaszás Ambrus, az Országos úttörő elnökség tagja, Vera Makszimova Sepitko, és Eduard Szamatuga kapitány, a csapat két régi ismerőse, kedves szovjet vendégek. Danok Ernő, a járási úttörő elnökség titkára, Fenyvesi József, az általános iskola igazgatója, valamint más közéleti személyiségek. Az úttörők tisztelegve fogadták a KISZ Központi Bizottságának vörös selyemzászlaját, amelyet egyenruhás kiszesek hoztak az emelvényre. Felhangozott a Himnusz, majd a csapatvezető üdvözölte az ünnepség résztvevőit. Ezután az emelvény előtt felsorakoztak a leendő kisdobosok, a kis első osztályosok. Mögöttük az avatószülők. A járási úttörő titkár olvasta fel a fogadalmat, amit a pajtások elmondtak.Megható jelenet következett ezután. Hat kisdobos sorakozott fel az emelvényen, s elmondták a kisdobosok törvényét, a hat pontot.Ezt követően úttörőket avattak. Majd nyolcadikos pajtások és kisdobosok léptek az emelvényre. A nyolcadikosok őrsi zászlóikat hozták. Egyikük elbúcsúzott  a csapattól, az iskolától, és a zászlókat átadták az utódoknak. A kisdobosok közül a kis Almási Kati állt a mikrofon el: ’Az első osztályosok nevében átvesszük a zászlót és ígérjük, hogy méltók leszünk hozzátok…’ – mondta.Kaszás Ambrus mondott ezután ünnepi beszédet.Méltatta a csapat munkáját, az elmúlt évek eredményeit, aminek alapján a kisterenyei úttörők elnyerték a legnagyobb kitűntetést, a KISZ KB vörös selyem zászlaját. Szavai után az ünnepség legszebb pillanatai következtek. A kiszesekkel szemben három úttörő kislány, Edőcs Erzsébet, Dénes Valéria és Kaszás Kati állt, hogy átvegye a zászlót.Az ünnepi percek a kitűntetések átnyújtásával folytatódtak. . Kaszás Ambrus, a csapat egykori vezetője Kiváló úttörővezetői kitűntetést nyújtott át Klucsik Györgyinek, az utódnak. Kiváló úttörő jelvényt hét, a Vörös Zászló Hőseinek Útján emlékjelvényt pedig tíz pajtásnak nyújtott át. …

…Befejezésül a bányász fúvószenekar eljátszotta a DIVSZ-indulót, majd az úttörők tisztelegtek a csapatzászlónak. És amilyen fegyelmezett rendben érkeztek, ugyanolyan fegyelmezetten vonult el a csapat. Az ünnepség után estig tartó vidám majálison vettek részt a gyerekek.”