Nógrád XXVIII. évf. 79. szám 1972. április 2.

5.p.”Mi mindent rejtenek a fák”  -   Tóth Elemér  -

„A nagy műteremben a fal mellett sorakoznak a palóc fejeket ábrázoló alkotások

Fadomborművén dolgozik, amely a régi mezőgazdasági gépeknek állít emléket

Koppány György felvételei

Csilom út. Igen nagy zenebonát csap a szél, március végén téliesre fordult az idő. Mélylila felhők szállnak, görgeti őket a szél, amely időnként esőcseppeket, kiszáporokat, hideg vizet csap a földre, templom falára, házak ablakára.

Idős Szabó István, Kossuth-díjas szobrászművész háza itt áll a ’hegyen’, a Csilom útnál.

-1967-ben jöttünk bele lakni – mondja idős Szabó István. Vele szemben új keletű templomocska, pár akáccal, bokorral állja a szél rohamát.

-Itt a hegyen mindig fúj.

A Cserhát nyújtózkodik itt lankáival, erdőivel, tavaszi hófelhőkkel és szelekkel, ’Tavaszi szél vizet áraszt…’ –mondja a népdal. Csak árasztana! Nem áraszt, száraz a föld.

-A Dunában alig van víz.

A házban topolyafából faragott asztal, nemsokára behozzák a műteremből a hozzáillő hársfaszéket.

-Benczúrfalvi pálinkát isztok? – kérdezi a házigazda. – Eperhordóba tettük, látni a színén.

Kimutat a zord időbe, a hegyek felé.

-A belsejük csupa bazalt, kő az egész mindenség, mindenhol bánya van. Amott balra pedig az Almás fölötti temetőben temették el Benczúr Gyulát. az ott az ő almása volt.

Kilépünk az erkélyre, lábunk alatt kőmozaik, a házigazda munkája: Dudás a csárdában. A szélső figurára esőcseppek hullanak, fénylik. Nógrád megye népe.

-Most ezt a sorozatot csinálom – mutat körbe az idős művész a régi kastélyban lévő műtermében – Nógrád megye népét akarom megörökíteni ünneplőben, munkában, minden módon. Mert sok formája van a dolgoknak. A Bányásztörténelem után, 1963-tól, lassan tíz éve ezen dolgozom, már van ezekből a szobrokból száz és még sokáig szeretném csinálni a sorozatot. Mindenféle fát felhasználok hozzá, körtét, cseresznyét, diót. Természetes méretben készítem el a fejet, melléje ötven centiméteres méretben az egész figurát. A régi világot akarom megörökíteni, amely már csak történelem a fiatalok számára, a színes népviselet, a tilolást, a fonást, a gerebenezést, a kendertörést, a szinte megszámlálhatatlanul sok munkafolyamatot, de az ünnepi mulatozást is.

A sorozathoz fadomborművek is készülnek, már az ötödiken dolgozik id. Szabó István.

-Amikor még nem volt cséplőgép, lóval nyomtatták a búzát. S az is micsoda esemény volt a gyerekeknek, amikor több pár ökörrel vontatták a faluban a tüzes gépet. Mindezeket belefaragom a tölgyfába. Most éppen azt a jelenetet faragom, amikor az aratók követelik a tizedért való aratást.

A készülő dombormű mellett Dózsa György lovasszobra.

-Ezt a szobrot nagyon szeretem, a fiam is nagyon szereti. Erőteljes lovat és embert akartam faragni, talán sikerült.

Kiállítás a Műcsarnokban, 1973-ban Budapesten a Műcsarnok nagytermeiben rendezik meg idős Szabó István gyűjteményes kiállítását. Az idős művész készül a tárlatra, tíz év munkáját kívánja majd bemutatni, mindenekelőtt a Nógrád megye népe című sorozatot.

A szülőfalujából, Ceredről április elején meglátogatják az iskolások. Idős Szabó István Petőfi-szobrot ajándékoz Cerednek.

A költő portréja diófából készült. Mellette egy körtefából éppen ’kibomló’ női akt.

-Azt akartam bebizonyítani, hogy ez a figura is benne van a fában. Ez most benne is marad, nem faragom ki, így hagyom. Mi mindent rejtenek a fák.”

Nógrád XXVIII. évf. 77. szám 1972. március 31.

8.p.”Hírek”

„-Jubileumi kiállítás. A Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum kiállítása, mely idős Szabó István bányásztörténeti szobrait mutatja be, a mai naptól szünetel. …”

Nógrád XXVIII. évf. 64. szám 1972. március 16.

7.p.”Bgy SE – Kisterenye 1:0  - (győri)  -

„Kisterenye, 200 néző

…Az első félidőben lagymatag játék alakult ki az NB II-es hazaiak enyhe fölényével. Szünet után élénkült az iram, a Kisterenye határozott fölénybe került. …”

8.p.”Hírek”

„-Műterem látogatás Benczúrfalván. A Salgótarjáni Bolyai-gimnazisták egy csoportja Benczúrfalvára látogatott. A fiatalok felkeresték id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművészt, akivel műtermében beszélgetést folytattak, majd megnézték alkotásait.”

Nógrád XXVII. évf. 305. szám 1971. december 28.

4.p.”Baráti levél idős Szabó István szobrászművészhez”

„Kedves Pista Bátyám!

Elég régen jártam nálatok, s amiért soraimmal felkereslek, annak több oka van!

Mindenekelőtt nagyon boldog új esztendőt kívánok neked és kedves családodnak. 1969-ben is nagyon szeretettem volna beszélni veled a könyvről, a Fába faragott esztendőkről, de nem sikerült. Nem tudom, hogy mikor találkozhatunk, ezért írnom kell. El kell mondanom neked, hogy mit jelent nekem a könyved. Úgy érzem, joggal mondhatom el úgy is a véleményemet, mint aki életed jó részét ismerem, és azonos környezetben éltünk. De úgy is elmondhatom, mint az egyik legrégibb bányászfamília leszármazottja, hiszen az öreg Eichberger bácsi is rokonságunkba tartozott.

Minden ősöm bányász volt, és végigélte az általad megfaragott évszázadokat, s azok minden szenvedését.

A te küzdelmes életed új erőt ad nekem is. Hányszor voltál mélyponton, és mindig újra nekivágtál az életnek. Volt erőd újrakezdeni!

Hallottam néhány fecsegő véleményt a könyvedről. A te életedről, életművedről csak az mondhat véleményt, aki ismerte legalább egy kicsit az életedet. Úgy éreztem, a könyved olvasásakor, hogy veled beszélgetek!

A szíved diktált minden sort, nem szépítettél, nem változtattál semmit, s ez a könyv és a te életed legnagyobb értéke. Művészeted óriási értéke mellett ezért lesz idős Szabó Istvánnak – az embernek – az élete örök példakép fiatalságunknak. Ezért éltem át én is szinte egész ifjúságomat újra a könyved olvasásakor. Szinte láttam a napsütötte Zagyva-partot, ahol ifjú éveimet töltöttem én is, gyermekeiddel. Láttam Icukát, Pistit! Láttam a melletted szinte hősként helytálló kedves feleséged szelíd arcát! Veled jártam a Mátra ösvényeit és a bánya mélyét, ahol apáink verejtékeztek. És nem szégyen leírni: veled könnyeztem a nehéz napjaidban. Én is azt írom le most, amit a szívem diktál, de az igazság is ez!

A te művészetednél, Pista bátyám, csak egy van nagyobb, a végtelenül igaz és őszinte emberséged. Határtalan szereteted az emberiség iránt. Ez adja művészeted nagyságát.

Nem vagyok én sem műbíráló, sem kritikus. Az életben azonban nagyon sokat tapasztaltam. Népünk nevelője vagyok. És a mi bányásznépünk fiaiért meg is tettem mindent.

Talán nem tudtam gondolataimat most úgy leírni, ahogy bennem vannak, de tollat kellett ragadnom, hogy írjak hozzád. Vedd úgy soraimat, hogy csak egy kis töredékét tudtam elmondani annak, amit érzek művészeted, igaz életed, emberséged iránt. És tudod te, Pista bátyám, hogy amikor meglátogattunk Benczúrfalván a kisterenyei bányászgyerekekkel, az elsősorban azért volt, hogy példaképet lássanak maguk előtt az én tanulóim. Hogy el tudják majd mondani unokáiknak is, ők találkoztak Nógrád megye és hazánk egyik nagy művészével, s a művészek között az egyik legismertebb emberrel: idős Szabó Istvánnal. Emlékszel milyen öröm volt – szinte könnyeztük – amikor mutattad egyiknek is, másiknak is, hogy ez itt a nagyapád, ez meg az apád! Vagy amikor felismerted egyik-másik gyereket az apjáról, vagy nagyapjáról.

Mindezek most végigvonultak előttem, hogy olvastam az életed történetét. Még egy ok, ami miatt írok, hogy Németh Miska (a volt kocsmáros) fényképnegatívjai között ráakadtam vagy nyolc régi szobrod felvételére, továbbá a kisterenyei szobrod avatásának és más eseményeknek a képeire.

Drága Pista bátyám! Addig is, amíg találkozunk, fogadd szeretettel soraimat. Köszönök neked ismételten mindent.

Azt, hogy új életkedvet kaptam életedből. Köszönöm egész családom és bányász őseim nevében is, kiknek nehéz életét fába vésted, s így nekik örök emléket állítottál.  Fenyvesi József kisterenyei iskolaigazgató”

Nógrád XXVII. évf. 283. szám 1971. december 1.

8.p.”Hírek”

„-Idős Szabó Istvánnál jártak. A szécsényi II. Rákóczi Ferenc ifjúsági klub tagjai nemrég látogatást tettek Benczúrfalván id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművésznél, ajándékkal kedveskedve a népszerű mesternek. Elbeszélgettek az ifjúság problémáiról, majd megnézték idős Szabó István műtermét, legújabb alkotásait.”

Nógrád XXVII. évf. 272. szám 1971. november 18.

5.p.”A Benczúrfalván élő id. Szabó István, Kossuth-díjas szobrászművész, aki 69. életévében jár, kora ellenére is fiatalos lendülettel dolgozik. Egy műtermi pillanatkép: az idős mester kedvenc faszobrával – amely nemrég készült el – a karancssági menyecskével.”

 

Koppány György felvétele

Nógrád XXVII. évf. 197. szám 1971. augusztus 23.

7.p.”Labdarúgó NB II.”   - Győri László  -

„Kossuth KFSE  - Kisterenye 1:1

Szentendre, 300 néző

Nagy hőségben hazai támadásokkal kezdődött a mérkőzés. …

…A szünet után megváltozott a játék képe. A vendégek bátran támadtak, mégis ők kapták a gólt. …

…Az I. félidőben jól védekező, és szünet után is bátran kitámadó Kisterenye ügyes taktikával, fegyelmezett játékkal értékes pontot szerzett.”

8.p.”Napi postánkból – Szódavízgondok Kisterenyén” - Koós Kálmán -

„Nógrád megyében a szódavízgyártás ’központja’ Pásztó, amely a környező falvakat is ellátja az annyira keresett szódavízzel. A két község – Kisterenye és Pásztó – nincs egymástól messze, mindössze tizenöt-tizenhat kilométer választja el a legszélső házakat. A mai, motorizált világban ez igazán nullának számít.

De az ellátással sajnos bajok vannak. Még télen is előfordult Kisterenyén, hogy napokon át nem lehetett szódavizet kapni. A szóda nem kimondottan közszükségleti cikk, de sok családban megszokták, és ha nincs, bizony bosszúságot okoz. Kisterenyén is sokan vásárolják. Ezért volna egy javaslatunk, mi lenne, ha a pásztói üzem Kisterenyén is felállítana egy fiókrészleget? Kisterenyének nagy a körzete, az ott lakók is szívesen veszik, ha vásárolhatnának. …

…Mivel Kisterenyének most már jó ivóvize van, minden bizonnyal alkalmas lenne – anyagilag kis beruházással – szódavíz gyártására. …”

8.p.”Hírek”

„-Kossuth-díjas szobrászművész szülőfalujában Cereden a kultúrparkban megrendezett alkotmány-napi ünnepségen a község meghívására részt vett idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész is. Az idős alkotót – aki ceredi származású – a község lakossága jelképesen kenyérrel ajándékozta meg. A Kossuth-díjas szobrászművész ígéretet tett arra, hogy a jövőben mélyíti kapcsolatait szülőföldjével és szeptemberben munkájának egy részét bemutatja Cered lakosságának.”

Nógrád XXVII. évf. 102. szám 1971. május 1.

7.p.”Pista bácsi”

„Nógrád megyében kevés népszerűbb ember akad, mint a Benczúrfalván élő és alkotó idős Szabó István, Kossuth-díjas szobrászművész, a barátok és tisztelők Pista bácsija. Izig-vérig megyei ember, büszkén vallja palócnak magát. Ezt minden különösebb nagyzolás nélkül megteheti, hiszen ceredi születésű (1903. augusztus 29.) és művészetének minden szála a nógrádi emberekhez köti. Pedig csodálatos, fölfelé ívelő életpályát vallhat magáénak.

Salgótarjánban Bóna Kovács Károlynál tanult, s már 1934 óta rendszeresen kiállít. 1939-ben már a tengerentúlra is eljut. Csodálatos művészetének bizonyítéka: A New Yorki világkiállításon faszobraival szerepelt. 1950-ben már megkezdte a magyar bányászat 200 éves története szoborsorozat faragását. 1958-ban önálló kiállításon mutatta be szobrait a Műcsarnok termeiben. 1963-ban ugyancsak a Műcsarnokban nyílt gyűjteményes kiállítása, amelyen óriási sikert aratott népművészettel rokon, sajátos formanyelvű alkotásaival. 1964-ban állították föl Salgótarjánban Mikszáth-mellszobrát, és tavaly a partizánemlékművét.

A tizenhét esztendeje Benczúrfalván élő művésznek most egyik kedves szobrát mutatjuk be, amelyet ő ’Palóc menyecske II.’-nek nevezett el. Ez a szobra is nagy közönségsikert aratott az első salgótarjáni tavaszi tárlaton, a József Attila megyei Művelődési Központ üvegcsarnokában.”

8.p.”Hírek”

„-Kiállításon mutatkozott be a kisterenyei gimnázium KISZ-klubjában a helyi művelődési ház képzőművészeti szakköre. A tárlat megnyitására a Lenin-centenáriummal kapcsolatos ünnepségek keretében kerül sor, s a kiállított munkák május 10-ig tekinthetők meg.

-Megkezdődött az ötéves talajvédelmi program a kisterenyei Vörös Október tsz-ben. A fásítási munkák során 30 ezer fenyőcsemetével ültették be a terméketlen szántókat.”

Nógrád XXVI. évf. 251. szám 1970. október 25.

5.p.”Gorkij nyomában”   - Céhmester Erzsébet -

„-Milyen szomorú nevezetessége van Balatonszárszónak? …Ki is halt meg ott?

Töprengő arcok, majd egy-egy magasba lendülő kéz. Aki meg tudta mondani, kapott egy pontot, azaz pontot jelentő kis kerek lapocskát. Jönnek a kérdések sorban. …

…A járási könyvtárban vagyunk Kisterenyén. Gyermekrészlegében Tóth Mária könyvtáros foglalkozik a kis olvasókkal. Minden második szombaton vetélkedőt rendez nekik. Egyik szombat az alsó, másik a felső tagozaté. …

…Társasjátékot mindig találnak itt a gyerekek. …

A felfedezés öröme

Nézzük csak!”

9.p.”Fotózzon a NÓGRÁD-nak!

„Tarjáni József (Salgótarján): Alkotás közben

A NÓGRÁD Szerkesztőségének fotópályázatára érkezett fénykép id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművészt Benczúrfalván, a műtermében ábrázolja. Ezt a fényképet a zsűri 8 pontra értékelte.”

Nógrád XXVI. évf. 201. szám 1970. augusztus 28.

8.p.”Hírek”

„-Tokajban nyílik vasárnap kiállítás id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművésznek. A benczúrfalvi mester 18 munkájával ismerkednek meg a tokajiak.”

Nógrád XXVI. évf. 191. szám 1970. augusztus 17.

5.p.”Kenyér a bélyegen”   -  (barna)  -

„Az idős mester, a Kossuth-díjas Szabó István benczúrfalvi műterme megfiatalodott ezen a nyáron. Derűsebb, otthonosabb lett.

-Ilyen környezetben – mondja Pista bácsi – gyönyörűség a munka, s a látogatók, vendégek előtt sem kell szégyenkezni az elhanyagoltságért.

Idős Szabó Istvánt tisztelői nemcsak a megyéből, de az ország távoli helyéről, sőt külföldről is megkeresik, hogy alkotásainak gazdag tárában gyönyörködhessenek, az újabb művek formálódásának néhány pillanatát elleshessék.

Nemrég fejezte be egy sokalakos dombormű faragását a szombathelyi új pártszékház részére, s örül, hogy a megrendelők megelégedéssel fogadták az alkotást.

Részt vesz-e az avató ünnepségen? – kérdezem, de tagadóan rázza a fejét.

-A baleset óta – mondja aztán – csak a legszükségesebb alkalmakon mozdulok el hazulról. Korán kelek, késő estig vagyok fenn, napjaimat a munka tölti bel. Pótolom a sorozatok hiányzó darabjait, amelyek elkerültek tőlem, a műteremből. Azonkívül persze új kompozíciók is készülnek; a népviseleti, meg a paraszti sorozat, a régi eltűnő paraszti életformáról.

-Mik például a pótlásra várók?

-Hát. … többek között az őrhalmi menyecske szobra, amely Kanadába került. A Kaszavásárló, melyet a szolnoki múzeum vett meg.

Pótolom a hiányzó néprajzi szobrokat, most faragom a Rőzsehordó asszonyt, s egyéb feladataim is akadnak. Lesz például egy sürgős munkám a salgótarjáni új szovjet emlékműre bronzcímert mintázok.

Említem, hogy hírek szerint meg akarja mintázni a megye immár országosan ismert népművész asszonyait?

-A hír – erősíti meg – csakugyan igaz, de a kiszemelteknek mostanában oly zsúfolt a programjuk különféle országos rendezvényeken, hogy nehéz az időpontot egyeztetni, mintázáshoz ültetni őket. Az elgondolást azonban amint lehet, valóra váltom.

-Mutatok valami érdekeset – folytatja, aztán miközben az asztalhoz vezet. Borítékok között keresgél s egyikből egy postabélyeg fotokópiáját nyújtja át. Az egyforintos bélyegen Kenyér című szoborkompozíciójának fényképmása díszlik. Vertel József grafikus iparművész ízlése kompozíciójába fogva – Megkeresett a posta vezérigazgatósága: engedjek fényképet készíteni a szoborról. Örömmel hozzájárultam. A bélyeg szeptember 21-én a FAO Budapesten tartandó VII. európai regionális konferenciája alkalmából kerül forgalomba. Nemrégiben a televízió is megkeresett, riportfilmet készített rólam. Palócföldön című műsorához, - ez tudomásom szerint szeptemberben jut nyilvánosság elé. Hogy a munka mellett mivel telnek napjai, pihenő órái?

Aki ismeri őt, annak nem meglepő a válasz:

-Nekem a munka a legjobb pihenés. Ha nem mintázok éppen, akkor – mint most – a cimbalmomat reparálom. Öreg volt rajta a tőke, repedezett, a cimbalomnak pedig a tőke a lelke.

Kitűnő repülőgép deszkát kaptam, abból készítem az újat. Ez megint eltart majd vagy kétszáz esztendeig. Nem lesz gondja vele az unokámnak sem. Hát így pihenek én, látod!”

8.p.”Ketten indultak világgá”

„Salgótarjánban a Nemzeti étteremben találkozott K. I. 36 éves kisterenyei és M. M. 41 éves salgótarjáni segédmunkás. … A magyar határt Somoskőujfalunál lépték át, s mivel ittasak voltak, a búzában töltötték az éjszakát. …”

Nógrád XXVI. évf. 120. szám 1970. május 24.

7.p.”Az alkotó - nem pihen”  -  (barna)  -

„Nem pihen az idős mester, idős Szabó István új művével, a Lapátoló bányásszal (Koppány György felvétele)

A Meszes lankáján az impozáns partizánemlékmű, id. Szabó István Kossuth-díjas szobrász alkotása ezüst fénnyel ragyog a tavaszi napsugárban.

Az idős művész bencsúrfalvi műterme előtt üldögélünk, és előbb Madách szavait idézem kérdezés helyett:

-’Be van fejezve a nagy mű, igen

A gép forog, az alkotó pihen.’

-Pihen-e az alkotó?

Pista bácsi mosolyog. Derűs a kedve: együtt a család, itthon van a pesti művésszé lett Pisti fiú, Marci a kisunoka. Most jó az öreg kedve.

-Pihenni? … Nincsen ilyen. Alig várom, hogy befejezzem a megbízásos munkámat, melyet Szombathelytől vállaltam. Persze mindig van egy-egy időszak az életemben, amikor nyugalmasabbak a napjaim – ez meglátszik a munkán, az alkotásokon is. Most, a műterem renoválása miatt jó ideje felfordulás van körülöttem, de jólesik majd megszépült környezetben dolgozni. A járási tanács jóvoltából minden újjá születik körülöttem.

A műterem előtt, kecskelábú asztalon hatalmas farönkből vágott, araszos vastagságú lap, melyből domborművű figurák sejlenek elő.

-A szombathelyi megbízatás – magyarázza, a pártszékház belső díszítésére. Ha elfogadják.

-Miért ne fogadnák?

-Mindenképpen szombathelyi példát akartam, végül mégis egy általánosabb mezőgazdasági témánál kötöttem ki. Sokfigurás kompozíció lesz a földosztásról. Kalapból húzzák a cédulát az igénylők. A központi alakok mellett helyezkednek el a jellegzetes falusi típusok: a mezőőr, a kapások csoportja, a gyalogmunkás, fogatos, mesterember, a pásztoremberek, a juhász, a kondás.

-És emellett?

-Készülök az őszi, budapesti jubileumi tárlatra.

Meg akarom faragni körtefába és márványba Ágasvári Sándorné, a kisterenyei népművész és a Röpülj páva országos népdalvetélkedőben nagy sikerrel szereplő karancskeszi Petróczy Andrásné portréját népviseletben. Nemrég faragtam egy kisebb bányászfigurát és folytatom a már korábban elkezdett mezőgazdasági témájú kompozíciósorozatomat is. Ezt a hónapot még a műterem renoválásával kapcsolatos tennivalókra és rendezkedésre szánom, de júniustól nyugalmasan dolgozhatok.

Rövid szemlélődés után invitál Benczur Gyula egykori műtermébe, az ő mai alkotó otthonába.

-Az emberek – állapítja meg elismerően – nagy odaadással dolgoznak, igazán beleadnak minden szükséges anyagot, úgy, hogy az én életemben már aligha szorul restaurálásra az épület. A brigádvezető, Tornyos József kedves szomszédom, minden szükségeset kiharcol a munkához. Még él az öreg Zsíros bácsi, aki itt dolgozott Benczurnak, amikor az épült a műterem. Emlegeti is: meghagyta nekik az építész, úgy csináljanak mindent, hogy nagy nagy művésznek lesz. Ma is abban a szellemben megy a dolog. Csak a gazda, a művész változott.

Még néhány nap, s a műterem újból benépesül Pista bácsi alkotásaival, megtelik az alkotó-munka zajával.

-Nagy öröm, nagy ajándék ez nekem. Nem kell pironkodnom a vendégek, látogatók előtt az elhanyagoltságért. A megújult környezetben pedig még a munka is könnyebben megy. Tervem bőségesen van, a mezőgazdasági sorozat hosszabb távra szóló feladatot ad, s alig várom, hogy komolyan hozzáláthassak. Be van fejezve a nagy mű, igen. …

A nógrádi partizánok emlékét idéző, fémtestű emberóriás, ott csillog a tavaszi fényben a salgótarjáni Meszes oldalán. Pista bácsi, az alkotó azonban nem pihen. Tervekben kifogyhatatlan és munkában fáradhatatlan ő.”

Nógrád XXVI. évf. 108. szám 1970. május 10.

1.p.”Szeretlek, Édesanyám”

Fotó: Céhmester”

5.p.”Művészeti életünk”   -  T.E.  -

„…A szobrászatot megyékben kizárólag idős Szabó István képviseli. Teljesítménye elismerést érdemel, a salgótarjáni partizánemlékmű, meg nép szoborsorozata arról győz meg bennünket, hogy munkássága ebben az időben teljesedik ki. Sajnálatos tény viszont az is, hogy az idős művész körül mind ez idáig nem alakult kis műhely, nincs fiatal szobrászunk, hiányzik az utánpótlás. …”

Nógrád XXVI. évf. 104. szám 1970. május 6.

4.p.”32 figura másfél négyzetméteren”

„Idősb. Szabó István szobrászművész jelenleg még félkész állapotban lévő alkotásán a paraszti élet valamennyi alakja képviselve van. (Szendrey Gábor felvétele)

Idősb. Szabó István, a Benczúrfalván élő Kossuth-díjas szobrászművész a salgótarjáni partizánemlékmű megalkotása után sem tette le a kezéből a vésőt és a kalapácsot. A szombathelyi pártszékház díszítésére most egy nagyméretű 205x80 centiméteres tölgyfareliefet készít, amelyen 13 alak teljesen, 16 pedig részben látható. A témát a művész szabadon, a paraszti életből választotta. A dombormű a közelmúltban lezajlott ’második földosztást’, a háztáji földek szétosztását ábrázolja.”

8.p.”Rendbe hozzák”

„Benczur Gyula 1912-től 1920-ig élt Dolányban, melyet halála után Benczúrfalvára kereszteltek át. A festőművész műtermét – melyben most idősb. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész dolgozik – eddig egyszer sem tatarozták.

Állapota, különösen a második világháborúban elszenvedett sérülései miatt, annyira megromlott, hogy benne a munka egyre nehezebbé vált. A tatarozás most folyik – a szobrászművész ezalatt, ha az idő engedi, a három helyiségből álló műterem-épület előtt dolgozik.”

Nógrád XXVI. évf. 27. szám 1970. február 1.

7.p.”Képzőművészeti életünk”   - T.E.  -

„…A megyében végzett képzőművészeti beruházások mindössze egy művészt, idős Szabó Istvánt érintették. …”

Nógrád XXV. évf. 299. szám 1969. december 25.

1.p. 

Nógrád XXV. évf. 274. szám 1969. november 26.

8.p.”Érdemes volt megnyitni”

„A nyár elején nyílt meg, s azóta már két kiállításnak adott helyett Balassagyarmaton a Horváth Endre Galéria. A ’mini’-nek nevezett kiállítóterem sokféle érdeklődést elégített ki: … id. Szabó István szobrászművész alkotásaitól kezdve gyermekrajzok is helyet kaptak benne…”

Nógrád XXV. évf. 259. szám 1969. november 7.

8.p.”Idős Szabó István kiállítása”

„Tegnap délelőtt 10 órakor megnyílt idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész állandó kiállítása Salgótarjánban, a Nógrád Megyei Munkásmozgalmi Múzeumban. A művész híres bányászsorozatán kívül egyedi alkotások is láthatók a tárlaton. Megnyitó beszédében Hankó János a Nógrád megyei Tanács VB. elnökhelyettese a jelenlévő alkotóművészhez fordulva a következőket mondotta: ’Kedves Pista bácsi! Életed fő művét méltóbb környezetben kívánjuk elhelyezni és a nagyközönség számára hozzáférhetőbbé tenni. Kis türelmet kérünk tőled. E túlságosan is szerény mondhatnám igénytelen környezet csak ideiglenes megoldás. Új munkásmozgalmi múzeumot építünk a városban, és annak elkészülte után végleges helyére kerül majd műved...’ …”

Képünk: Vájár a XVIII. századból  (Fotó: Koppány)

Nógrád XXV. évf. 258. szám 1969. november 6.

2.p.”Ma nyílik idős Szabó István kiállítása Salgótarjánban”   -  T. E.  -

„Ünnepi eseményt köszöntünk, idős Szabó István Kossuth-díjas szobrárszművész kiállításának megnyitását. Az 1903-ban született művész küzdelmes élete összeforrt a megye munkásosztályának, elsősorban bányászainak életével. Ebből fakadnak azok a gondolatok, amelyeket a Fába faragott esztendők című önéletrajzi könyv embere megörökített. … A kiállítás a művész bányásztörténelmi sorozatát mutatja be, amelyet idős Szabó István élete főművének tekint, Külön örvendetes, hogy Csehszlovákia, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió nagyvárosai után, most itt nyílik ez a tárlat: ’ahonnan kinőtt, Salgótarjánban’. …

…A BÁNYÁSZ SOROZAT szemléltető képet nyújt a bányászkodás történetéről, s mindarról, ami ezzel összefügg. Történelem, amit itt látunk, fába faragva, a képzőművészet eszközeivel közel hozva a mai emberhez. 1768-an megyénkben, Nógrádverőcén tárták fel Magyarország második kőszénbányáját. A XVIII. században azonban már a Salgótarján környéki szenet is ismerték. A múlt század közepéig a felszíni szénkibúvások mentén kezdetleges táróbányászkodás folyt. A szenet fatengelyes kocsikon szállították a fogyasztókhoz, elsősorban az egri gőzmalomba, Poroszlóra és Pestre a gőzhajózás számára.

Idős Szabó István sorozata innen indul. A sorozat emlékezetes darabjai közé tartozik a Munkahely a XVIII. században, A Vizes munkahely, a Tengelyen való szállítás, majd a Lóval való szállítás stb.

A bányászat kibontakozásával született meg az új munkásosztály megyénkben. Az első bányamunkások az Osztrák-Magyar Monarchia minden vidékéről érkeztek a salgótarjáni szénmedencébe. Kezdetben kevés magyar szót lehetett hallani a bányavidéken. A múlt század utolsó évtizedétől kezdve azonban már a nógrádi szegényparasztok és nincstelenek adták a munkásokat.

A bányászsorozat darabjai e változásokról és a későbbi történelmi személyekről is beszámolnak. Szemünk előtt elevenedik meg 1919 dicső korszaka, a bányászok harca, később a második világháború, az ellenállás. Csak néhány címet említünk e gazdag anyagból: Bérkövetelés,1917; 1919; és még sorolhatnánk.

A felszabadulás utáni időszak történelme, a bányákban végbement jelentős változások ábrázolása is bekerült az anyagba.

Például különösen emlékezetes e témakörben a sorozat a Dombasz-kombájn kezelő II. című darab.

A MÚZEUMBAN jelenleg körülbelül hetven művet őriznek idős Szabó Istvántól. A ma délelőtt megnyíló tárlat, természetesen e hatalmas anyagnak csupán egy részét mutatja be.

Külön teremben láthatjuk a művész egyedi szobrainak válogatott anyagát is, amely tematikailag ugyancsak kapcsolódik a bányászélethez. A tárlat megnyitása mindenképpen nyeresége Salgótarján illetve Nógrád megye képzőművészeti és szellemi értékének.”