7.p.”Ahol
a fa halála után válik élővé… - Idős Szabó Istvánnál, aki Lenin szobrát
mintázza meg a salgótarjáni óriástölgyből” - (barna)
-
„Benczur Gyula karosszékében ülök
és Pista bácsi emlékiratait olvasom. Azét az egykori ceredi-terenyei kis
parasztgyerekét, néhai falusi ács művészkezű fiáét, akit ma deresedő, hatvanötödik
esztendőhöz közeledő fővel idős Szabó
István Kossuth-díjas szobrászművészként tisztelhetünk benczurfalvi
magányában. Magányában és mégis dolgos napjainak lüktetetésében élve. Az hozott
most a műtermébe, hogy kidöntésre ítéltek Tarjánban egy sokszázados tölgyet,
amely alatt rege szerint már II. Rákóczi is megpihent, s a hatvan mázsás,
kétméteres átmérőjű törzset Szabó Istvánnak
ajándékozta az erdőgazdaság.
Mindenféle más anyag mellett
Pista bácsi a fából való szobrászatnak különlegesen páratlan ügyességű és kiapadhatatlan
fantáziájú művésze. Tematikájának is talán ez az anyag, a mi leginkább
engedelmeskedik, így kíváncsivá tett a dolog, milyen sorsot szánt a művész a
századok múlását gyűrűiben őrző kedves ajándéknak.
Így települhettem le Benczur
Gyula egykori székére, az egykori Benczur-műteremben, hogy mielőtt még választ
kaphatnék a kérdésre, első részese lehessek annak a páratlan élménynek és
megtiszteltetésnek, hogy a művész emlékiratainak eddig megírt félszáz oldalában
olvashatok. Hogyan lett a béres, lóvezető bányász gyerekből szobrász és
világviszonylatban ismert mester, ez tetetik most papírra esténként a napi szorgalom
után s mondhatom, izgalmas érdekességgel, egészen az életre eszmélés
pillanatától.
Magamra hagy írásos közlendőivel,
mert szállítóeszköz után kell néznie Szécsényben. Megkezdődött a készülődés a
megyei tárlatra, most volt nála szemlén a zsűri bizottság, s a kiállításra
szánt munkákat Tarjánba kell hozni. Hat szobra szerepel a megyei tavaszi
képzőművészeti kiállításon idős Szabó
Istvánnak. S mint eddig mindig, most
is a bányász, a munkásélet múltja, jelente a művekre inspiráló erő. Láthatjuk
majd többek között a ’Bányásztoborzás’ markáns határú fa reliefjét, a ’Bányász
disznóölés’ , a ’Lány kapával, korsóval’ az ’Anya gyermekével’ című szobrait a
míg visszavárom, a műteremben bőséges az idő szemlélődésre. A mintázó állványon
hatalmas, kétméteres szoboralak áll. Azt mesélte a minap, hogy május éjszakáján
öntötte gipszbe fia és egy acélgyári öntő segédkezésével, s amikor elkészültek,
örömében szeretett volna csakugyan letépni minden orgonát. A szobor acélgyári
hengerészt mutat, kezében jellegzetes szerszámával, a mikrométerrel. Az a
terve, hogy ezt a művét rozsdamentes acélban is megteremti.
S akad látnivaló minden
szögletben. A fa, a gipsz, bazalt portrék egész sora nemcsak a műteremben, de
kint az udvaron is. Benczur mellszobra a művészelődre való kegyeletes
emlékeztető a kastély kertéjében. S itt is, ott is a faragó, mintázó
talapzatokon újabb készülő munkák. Termékeny ember, aki itt alkot.
A csendes útról autózúgás jelzi
most már Szabó István visszatértét. S míg rakodjuk a kiállítás anyagát, csak
sebtében jut idő előhozakodni jövetelem céljával. azzal, tudniillik, hogy
milyen alakban látjuk viszont keze alól legközelebb a salgótarjáni tölgyóriást?
Gyönyörű tervem van vele – mondja
– Lenint mintázom belőle, de úgy, ahogy még soha a világon.
A derűs ember, Pista bácsi, a
hivatott, nagy művészeknek azzal a hitével, hevével magyaráz, ami minden igaz,
nagy alkotás előfeltétele.
-Moszkvában egyetlen
gránittömbből egyedülállóan monumentális – Marx szobrot alkottak, hát úgy
szeretném én megalkotni Lenin szobrát.
A fa gyökérrészét alapként hagyom
meg annak szimbólumaként, hogy a kommunizmus gyökerei életünk mélyébe hatoltak
s ebből nő ki az eszme megalapozója, Lenin.
Így látjuk hát nemsokára viszont
az öreg tölgyet s eszembe jut egy találó bejegyzés Szabó István vendégkönyvéből, amit az imént olvastam.
’Benczurfalván tudtam meg, hogy a
fa halála után válik élővé.’ A jegyző neve számomra olvashatatlan volt, de a
gondolat, itt ebben a környezetben nagyon is igaz.”
7.p.”Járási
tűzoltóverseny Kisterenyén”
„A Salgótarjáni Járási Tanács VB.
és a Járási Tűzrendészeti Alosztály parancsnokság május 6-án délelőtt rendezte
meg a községekben s üzemekben, valamint az intézményeknél működő önkéntes
tűzoltóságok hagyományos járási versenyét a Kisterenyei népkertben.
Még 1958-ba 18, 1961-ben már 49,
az idén pedig 79 csapat mintegy 750 versenyzője jelentkezett az értékelő
bizottságoknál.
A verseny szervezetten,
látványosan folyt le. A különféle fecskendőszámokban küzdő csapatokon kívül
ügyességi és többféle tűzoltási bemutatót is tartottak a közönség tetszésétől
kísérve.
A versenyző csapatok közül a kézi
működtetési fecskendőszámokban a salgótarjáni Rákóczi úti általános iskola és
Nagybátony úttörő csapata, valamint Bárna és Karancsalja felnőtt csapata ért el
I. helyezést. A motoros fecskendőknél Mátraverebély fiú és a szuhai Mátraalja
tsz leánycsapata, a felnőttek közül Kisterenye, Salgótarján-Zagyvapálfalva, a
Salgótarjáni Erőmű, a 2. sz. AKÖV és a Salgótarjáni Acélárugyár csapata
bizonyult a legjobbnak és 900-1000 forint csapatdíjat kapott.”
8.p.”Hírek”
„-Öregek délutánját rendezik meg
Kisterenyén a közeljövőben. A nyugdíjasokat a bányatelepi Nőtanács látja
vendégül.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése