Szabad Nógrád IX. évf. 27. szám 1953. április 4.

2.p.”A dolgozók nyilatkozatai a megváltozott életükről. Kaszás avas József múltja és jelene”

„Bányászaink keserves kenyéren tengették életüket a múlt rendszerben. Gyakran előfordult, hogy a családnak nem volt mit ennie, még kenyeret sem lehetett találni a házban. Éhesen dolgozott a családfő is. Nehéz sorsukról nem volt kinek panaszkodni, csak egymás között mondhatták el, hogy kegyetlen velük szemben a sors, a tőkések, bányabárók az utolsó csepp vérüket is kiszívják. Nem jártak akkor rendes ruhában. Legtöbbnek csak az az egy ruhája volt, amelyben dolgozni járt. Ilyen életet élet Kaszás avas József, a kisterenyei bányaüzem dolgozója, aki most a munkásérdemrend arany fokozatának tulajdonosa. Mint levélben írja, 1932-ben „megkönyörültek rajta” és felvették a bányába dolgozni. Akkor már nősember volt és gyerekfizetésért kellett neki dolgozni. Mivel sok volt a munkaerő, csak 2-3 hónapi alkalmi munkára vették fel, tehát egy évben 9-10 hónapot munka nélkül volt. Egy pár cipőt vagy ruhát nem tudott venni a családnak. Mikor véglegesen alkalmazták, munkába járó bakancsra és ruhára két hónapig kellett gyűjtögetni a keservesen keresett filléreket.

Felszabadulás után Kaszás avas Józsefnek is megváltozott az élete. Tudta, hogy miért fog ezután küzdeni. Példát is mutatott munkatársainak. Állandóan élenjárt a termelésben, kiváló munkájáért már több esetben részesült pénzjutalomban. Megbecsült emberré vált a múlt rendszerben lenézett munkás. 1949-ben megkapta az élmunkás-kitűntetést is. Ebben az évben nyerte el a munkaérdemrend arany fokozatát. Öt gyermeket nevelt fel. Lányának – aki már férjhez ment – egy szoba-, konyhabútort vásárolt. Másik lányának is megvette már a hét ezer forintért ezelőtt másfél évvel a szobabútort. Az egyik lánya az állami gazdaságban, a másik a földműves szövetkezetben , mint adminisztrátor dolgozik. …”

4.p.”Egy furcsahangzású levél” – Zsosa Ilona –

„Nagyon meglepődtem a napokban, mikor megpillantottam a Kisterenyei Szénbányák bérelszámolási osztályán a „Kedves szép asszonykám” megszólítású levelet. – Gondoltam, hogy egy régi levél, melyet talán a múlt rendszerben írtak és a levélíró kedveskedni akart valamelyik női alkalmazottnak. De tévedtem, mert a levél 1953-ban íródott.

Érdeklődésemet felkeltette, hogy vajjon ki lehet a levélíró, aki „Kedves szép asszonykám” megszólítású leveleket írogat. Megállapítottam, hogy a levelet az SZTK alközpontjából küldték ki. A nyugtabér ügyekkel kapcsolatos mintát közölték. A különös megszólítás után ítélve nem tudom, hogy az illető hogyan gondolkozik, ha hivatalos levélben ilyen megszólítást használ. Az SZTK-dolgozójának is tudnia kell, hogy hivatalos levélen az ilyen megszólítás helytelen. A levelet M.J. csoportvezető írta alá. Nem tudom M.kartárs írta-e, vagy valaki más? Mi új társadalmi rendszerben élünk és ezt figyelembe kell venni, még az SZTK-nál dolgozó levélírónak is. Hivatalos levélen, általában kartárs, munkatárs és elvtárs megszólítást alkalmazzunk. Ideje lenne már, hogy az SZTK egyes dolgozói az ilyen kapitalista maradvánnyal –mint a kedves szép asszonykám megszólítás -   végleg  szakítanának.”