Nógrád XXIII. évf. 271. szám 1967. november 16.

4.p.”Esik a hó a Mátrában. Találkozás és ismerkedés Ágasvárinéval” – K. E. –

„-Dalos, táncos volt az édesanyám is – így kezdi sikereinek történetét Ágasváriné, Kisterenye népművésze – tőle tanultam a sok száz nóta, népi játék nagy részét, amelyeket a rádióban, színházban előadtunk. A tíz gyerek – mert ennyien voltunk testvérek – sok gonddal, fáradtsággal járó felnevelése, a nehéz élet nem tudta belőle kiölni a nótázó kedvet késő öregségéig. Ezt az örökséget én viszem tovább, ameddig az erőm bírja.

Az idő apró ráncokat rajzolt ugyan az arcára, de Nógrád megyében még mindig nincs fiatal, aki őt túlszárnyalná, vagy csak megközelítené, a népdalok előadásában, az ősi palóc kultúra felelevenítésében.

Régen, még 1948-ban figyelt fel rá először a község vezetősége, a helyi pártszervezet és bízta meg azzal, hogy vigye színpadra a palócok dalait, táncait. Ekkor felkereste a falu öregjeit, dalokat, népi szokásokat, rigmusokat gyűjtött, s ezekből alkotta meg azokat a táncjátékokat, amelyekre a fiatalságot tanítani kezdte. S az először még maroknyi csoport rövidesen negyvenöt tagú táncegyüttessé növekedett, amelyben már – egy-egy játéknak megfelelően – idősebbek is részt vettek.

Tizenhét évig volt táncoktató, közben a lányok közül sokan férjhez mentek. A létszám azért mégsem változott, az anyák szívesen engedték táncba lányaikat, fiaikat, nemcsak a szórakozás kedvéért, hanem mert itt helyes viselkedést, illemet is tanultak.

-A szívós munka, a sok próba meghozta a gyümölcsét. Csoportunk kezdett hírnevessé válni – meséli tovább emlékeit a fiatalok ’Piroska nénije’ – Fesztiválokra, versenyekre, országos ünnepségekre jártunk és mindenhol sok dícséretet, tetszést arattunk. A versenyeken aranyémekkel tűntettek ki bennünket. Tv-t, rádiót, szobrokat, könyveket nyertünk. Nemcsak a megyében léptünk fel, Budapesten az Operaháztól kezdve minden színházban szerepeltünk a ’Lakodalmas’-sal a ’Fonó’ című táncjátékunkkal és a’Szerelemkút’-tal.

-A táncjátékot nemcsak  betanítottam, magam is részt vettem bennük. Egyszer azután – s ez egyike legszebb élményeimnek – levelet kaptam a Művelődésügyi Minisztériumból: lépjek fel a rádióban. El sem akartam hinni. A 20-as stúdióban palócdalokat énekeltem, többek között, azt, hogy Esik a hó a Mátrában.

Amint énekelek, csak kitekintek az ablakon és látom, hogy nagy pelyhekben hullani kezd a hó… Majdnem belesültem a meglepetéstől.

Azóta sűrűn lehetett hallani Ágasvárinét a Magyar Rádióban. Az ’Egy falu, egy nóta’ című műsorában közkedveltté váltak nótái, amik különösen a Nógrád megyei hallgatók sok szép levele bizonyít.

Legutóbb Abaújszántón a Hegyaljai Hetek keretében rendezett II. népművész találkozón szerepelt, műsorát a Borsodi Rádió is közvetítette. Sikere nagy volt, s már a jövő évben tartandó III. találkozóra is meghívást kapott.

Most pedig ismét rádiófelvétel készül dalaiból a megyénk fmsz-i együtteseinek országos vetélkedője során a Vidróczki halála című balladát és Kállai Bertalan népi zenekara kíséretében egy lakodalmas ’csokrétát’ hallhatunk tőle abban a műsorban, amelyet a ’Palóc földről szól a nóta’ címmel december végén sugároz a Magyar Rádió.”

6.p.”Szigorított börtön az erőszakoskodónak”

„S. J. huszonhat éves kisterenyei fiatalember ez év májusában feleségével iddogált a bányatelepi italboltban. Később egyedül haladt át a Világos pusztai réten. …”