„-Dalos,
táncos volt az édesanyám is – így kezdi sikereinek történetét Ágasváriné, Kisterenye népművésze – tőle
tanultam a sok száz nóta, népi játék nagy részét, amelyeket a rádióban,
színházban előadtunk. A tíz gyerek – mert ennyien voltunk testvérek – sok
gonddal, fáradtsággal járó felnevelése, a nehéz élet nem tudta belőle kiölni a
nótázó kedvet késő öregségéig. Ezt az örökséget én viszem tovább, ameddig az
erőm bírja.
Az
idő apró ráncokat rajzolt ugyan az arcára, de Nógrád megyében még mindig nincs
fiatal, aki őt túlszárnyalná, vagy csak megközelítené, a népdalok előadásában,
az ősi palóc kultúra felelevenítésében.
Régen,
még 1948-ban figyelt fel rá először a község vezetősége, a helyi pártszervezet
és bízta meg azzal, hogy vigye színpadra a palócok dalait, táncait. Ekkor
felkereste a falu öregjeit, dalokat, népi szokásokat, rigmusokat gyűjtött, s ezekből
alkotta meg azokat a táncjátékokat, amelyekre a fiatalságot tanítani kezdte. S
az először még maroknyi csoport rövidesen negyvenöt tagú táncegyüttessé
növekedett, amelyben már – egy-egy játéknak megfelelően – idősebbek is részt
vettek.
Tizenhét
évig volt táncoktató, közben a lányok közül sokan férjhez mentek. A létszám
azért mégsem változott, az anyák szívesen engedték táncba lányaikat, fiaikat,
nemcsak a szórakozás kedvéért, hanem mert itt helyes viselkedést, illemet is
tanultak.
-A
szívós munka, a sok próba meghozta a gyümölcsét. Csoportunk kezdett hírnevessé
válni – meséli tovább emlékeit a fiatalok ’Piroska nénije’ – Fesztiválokra,
versenyekre, országos ünnepségekre jártunk és mindenhol sok dícséretet,
tetszést arattunk. A versenyeken aranyémekkel tűntettek ki bennünket. Tv-t,
rádiót, szobrokat, könyveket nyertünk. Nemcsak a megyében léptünk fel,
Budapesten az Operaháztól kezdve minden színházban szerepeltünk a
’Lakodalmas’-sal a ’Fonó’ című táncjátékunkkal és a’Szerelemkút’-tal.
-A
táncjátékot nemcsak betanítottam, magam
is részt vettem bennük. Egyszer azután – s ez egyike legszebb élményeimnek –
levelet kaptam a Művelődésügyi Minisztériumból: lépjek fel a rádióban. El sem
akartam hinni. A 20-as stúdióban palócdalokat énekeltem, többek között, azt,
hogy Esik a hó a Mátrában.
Amint
énekelek, csak kitekintek az ablakon és látom, hogy nagy pelyhekben hullani
kezd a hó… Majdnem belesültem a meglepetéstől.
Azóta
sűrűn lehetett hallani Ágasvárinét a
Magyar Rádióban. Az ’Egy falu, egy nóta’ című műsorában közkedveltté váltak
nótái, amik különösen a Nógrád megyei hallgatók sok szép levele bizonyít.
Legutóbb
Abaújszántón a Hegyaljai Hetek keretében rendezett II. népművész találkozón
szerepelt, műsorát a Borsodi Rádió is közvetítette. Sikere nagy volt, s már a
jövő évben tartandó III. találkozóra is meghívást kapott.
Most
pedig ismét rádiófelvétel készül dalaiból a megyénk fmsz-i együtteseinek
országos vetélkedője során a Vidróczki halála című balladát és Kállai Bertalan
népi zenekara kíséretében egy lakodalmas ’csokrétát’ hallhatunk tőle abban a
műsorban, amelyet a ’Palóc földről szól a nóta’ címmel december végén sugároz a
Magyar Rádió.”
6.p.”Szigorított börtön az
erőszakoskodónak”
„S. J.
huszonhat éves kisterenyei fiatalember ez év májusában feleségével iddogált a
bányatelepi italboltban. Később egyedül haladt át a Világos pusztai réten. …”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése