„A
Mátraaljai Állami Gazdaság kisterenyei kerületében két juhnyáj is található. Az
egyiket a hatvanegyedik életévében járó Surányi
Józsi bácsi őrzi Dorogpusztán. Éppen delelésre terelte a jószágot,
juhászbotja rézkampóját fogva ballagott a ’vonuló’ nyáj után, amikor
találkoztunk. Napbarnított, derűs arca nem árulta el, hogy e hónapban már nyugdíjba
megy. Annál inkább beszélt arról, hogy életének nagy részét a szabadban
töltötte.
-Apám,
nagyapám Pétervásárán, majd az Almássy grófoknál, Solymosi bárónál
juhászkodtak. Jómagam is tizenöt éves koromban, itt a kisterenyei uradalomban
kezdtem el … - mesélte az öreg juhász. Olyan volt ez a mesterség nálunk, hogy
apáról fiúra szállt. Ebbe születtünk, ebben nőttünk fel. … Igaz, akkoriban nem
nagyon volt munkalehetőség, nem is tudtunk mást elképzelni. …
…-Mióta
dolgozik az állami gazdaságban?
-Amióta
megkezdődött az állami gazdálkodás. Jó ideig Nagyróton foglalkoztunk a
juhokkal, később kerültünk Dorogpusztára. De hol van már a juhász élete, a régebbi időkhöz képest?
Akkoriban
tavasszal elmentek a legelőre a jószágok és csak telelni jöttek vissza. Napokon
át hajtotta a birkát a juhász. Hajnal háromtól este kilencig megállás nélkül
dolgozott Surányi József. …
8.p.”Hírek”
„-Munkavédelemben
első. Tizenhét üzem közül lett első a kisterenyei téglagyár az
észak-magyarországi tégla- és cserépipari vállalatok munkavédelmi versenyében.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése