„Ünnepi
eseményt köszöntünk, idős Szabó István
Kossuth-díjas szobrárszművész kiállításának megnyitását. Az 1903-ban született
művész küzdelmes élete összeforrt a megye munkásosztályának, elsősorban
bányászainak életével. Ebből fakadnak azok a gondolatok, amelyeket a Fába
faragott esztendők című önéletrajzi könyv embere megörökített. … A kiállítás a
művész bányásztörténelmi sorozatát mutatja be, amelyet idős Szabó István élete főművének tekint, Külön örvendetes, hogy
Csehszlovákia, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió
nagyvárosai után, most itt nyílik ez a tárlat: ’ahonnan kinőtt,
Salgótarjánban’. …
…A
BÁNYÁSZ SOROZAT szemléltető képet nyújt a bányászkodás történetéről, s
mindarról, ami ezzel összefügg. Történelem, amit itt látunk, fába faragva, a
képzőművészet eszközeivel közel hozva a mai emberhez. 1768-an megyénkben,
Nógrádverőcén tárták fel Magyarország második kőszénbányáját. A XVIII.
században azonban már a Salgótarján környéki szenet is ismerték. A múlt század
közepéig a felszíni szénkibúvások mentén kezdetleges táróbányászkodás folyt. A
szenet fatengelyes kocsikon szállították a fogyasztókhoz, elsősorban az egri
gőzmalomba, Poroszlóra és Pestre a gőzhajózás számára.
Idős Szabó István sorozata innen indul. A sorozat
emlékezetes darabjai közé tartozik a Munkahely a XVIII. században, A Vizes
munkahely, a Tengelyen való szállítás, majd a Lóval való szállítás stb.
A
bányászat kibontakozásával született meg az új munkásosztály megyénkben. Az
első bányamunkások az Osztrák-Magyar Monarchia minden vidékéről érkeztek a
salgótarjáni szénmedencébe. Kezdetben kevés magyar szót lehetett hallani a
bányavidéken. A múlt század utolsó évtizedétől kezdve azonban már a nógrádi
szegényparasztok és nincstelenek adták a munkásokat.
A
bányászsorozat darabjai e változásokról és a későbbi történelmi személyekről is
beszámolnak. Szemünk előtt elevenedik meg 1919 dicső korszaka, a bányászok
harca, később a második világháború, az ellenállás. Csak néhány címet említünk
e gazdag anyagból: Bérkövetelés,1917; 1919; és még sorolhatnánk.
A
felszabadulás utáni időszak történelme, a bányákban végbement jelentős
változások ábrázolása is bekerült az anyagba.
Például
különösen emlékezetes e témakörben a sorozat a Dombasz-kombájn kezelő II. című
darab.
A
MÚZEUMBAN jelenleg körülbelül hetven művet őriznek idős Szabó Istvántól. A ma délelőtt megnyíló tárlat, természetesen
e hatalmas anyagnak csupán egy részét mutatja be.
Külön
teremben láthatjuk a művész egyedi szobrainak válogatott anyagát is, amely
tematikailag ugyancsak kapcsolódik a bányászélethez. A tárlat megnyitása
mindenképpen nyeresége Salgótarján illetve Nógrád megye képzőművészeti és
szellemi értékének.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése