5.p.”Egy panaszos levél nyomában. Több és jobb művelődési lehetőséget
érdemelnek a kisterenyei bányászok!" - Wimmer Valéria -
„Amikor két órai beszélgetés után
elbúcsúztam Ágasvárinétól, a régi,
hírneves kisterenyei népi együttes vezetőjétől, gyönyörű kőháza rácsos
kerítésénél így szólt utánam: ’Csak az igazságot, elvtársnő!’ Ezután
megpróbáltam kideríteni a valót, felmérni a tényállást, nem adva a suttogó
pletykákra, amelyek személye körül keringtek. Arról akarok írni, miért kellett
az országszerte híres kisterenyei népi együttesnek a feledés homályába veszni,
miért kell az ottani bányász fiataloknak más községben – esetleg Salgótarjánban
– vagy az italboltban keresni szórakozásukat, miért érkeznek szerkesztőségünkbe
a kisterenyei bányászoktól panaszos levelek arról, hogy községükben nincs
művelődési lehetőség.
Úgy gondolom, túl sokra becsülném
személyét, ha azt mondanám, amit felderítő utamon rosszakaróktól hallottam:
hogy mindennek Ágasváriné az oka…
…Egy levél tanúskodik erről többek
között, amelynek ismeretlen írója a kisterenyei kultúrház siralmas külsejének
és belsejének képét adja: ’A magasra épített kis vasablakok olyan jámboran
néznek a mulatni vágyóra, hogy az mindjárt tudja: nem embernek építették … Tánc közben pedig mindig lefelé kell néznie,
nehogy elessen a kitöredezett, korhadt padlón.’
Hát ilyen az a kultúrház – mint
magam is meggyőződtem róla -, ahol a bányász-, munkás-, és parasztfiataljai
szórakoznak vasárnaponként Solymossy báró
kissé rendbe hozott nyári istállójában.
Istálló és kultúrház. Talán a két
legtávolabb eső hely egymástól. Terenyén mégis olyan kultúrterem áll a község
lakóinak rendelkezésére, amelynek e kettőségből, összetett öszvér – jellegét puszta,
függöny nélküli színpad, rozoga székek, falba vert karikák adják meg.
Igaz, a Községi Tanácsnak már
vannak tervei a kultúrház rendbe hozására. …
…A tanácsházán a tanácselnök,
Szeberényi István telefonál … - Már közel egy hónapja várjuk a tanács illetékes
szerveit, hogy jöjjenek és vizsgálják felül a kultúrház és a népi együttesünk
problémáit, s közösen tisztázzunk olyan félreértéseket, amelyek kulturális fejlődésünk
kerékkötőivé váltak az utóbbi időben. …
…Pedig a fiatalság eleven, pezsgő
kultúréletre vágyik Kisterenyén! Igaz, Fodor elvtárs, a párttitkár, Kisterenye
jelenlegi művelődési lehetőségeit eléggé derűlátóan szemléli. A mozielőadások,
a Faluszínház előadásai, a táncestek, néha egy-egy rendezvény, a könyvtár
szerinte teljesen kielégítik a fiatalság igényeit. Ez azonban közel sincs így!
…
…Egyelőre azonban a népi együttes
sincs sehol – csak a ruhák vannak meg, melyeket Ágasváriné őriz ’féltő szeretettel’ s egy kicsit talán azzal a
hátsó gondolattal – amit széltében-hosszában suttognak a faluban -, hogy máskor
is bérbe adhassa azokat Miskolcon, vagy esetleg Somoskőujfalun, mint ahogyan
volt már erre példa.
Most kezdjük csak elölről, miért
jutott erre a sorsa a kisterenyei népi együttes?...
…-1948-ban alakítottam meg jó
szervező képességgel. A sikerek –mondta – egymást követték. A dicsérő levelek,
cikkek csakugyan elborították a szoba ebédlőasztalát, amikor előszedte őket a
fiókból és megmutatta.
-Aztán, tudja, az irigység, a
felőlem terjesztett pletyka, a rosszindulat, amely szinte körülfont, lehetelenné
tette működésemet és széthullt a népi együttes – panaszolta Ágasváriné.
A falu népe azonban mást tart
efelől, s ezt az öreg Marika néni, Molnár Józsefné és a DISZ-fialatok közül
néhányan így mondták el:
-A baj akkor kezdődött, a köszönő
levelek akkor kezdtek elmaradni, amikor a csoportot és Ágasvárinét díjazni kezdték. Az anyagi érdekek mellett elhalványult
az igazi cél, a népi kultúra önzetlen terjesztése. …
…Végül pedig annyit, hogy az új
csoport vezetője talán éppen Vincze János
DISZ-titkár, a régi együttes egyik kiváló népi táncosa lesz. …”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése