1.p.”Aki ’életre kelti’
a fát.” Szabó István szobrászművész ’Bizalmi férfi” című mellszobra”
„Mintha nem is fából lenne. Ha e férfi elszántságot
tükröző szemébe nézünk, szinte életre kel. Megelevenedik előttünk a nógrádi
szénbányászok régi keserves, elcsigázott élete, és azok a harcok, amelyeket a
jobb, emberibb életért folytattak. A ’Bizalmi férfi’ mögé szinte odaképzeljük a
bányászok harcra kész csapatát, szembe szemben vele pedig a csendőrszuronyt.”
5.p.”Aki ’életre
kelti’ a fát” - T.L-né –
„Akiről most szó lesz, Szabó István kisterenyei (Cereden
született –Á.-) születésű szobrászművész, aki végre méltó helyet kapott művészi
munkásságához, Benczur Gyula, a
világhírű festőművész örökébe lépett és ma Benczúrfalván dolgozik a festő
egykori műtermében.
Szabó István 21
évvel ezelőtt 1936-ban aratta első sikerét országos kiállításon. Igen küzdelmes
út volt, míg eljutott idáig. Szabó István
nem szobrásznak indult. Édesapja, Szabó
Márton 47 évig volt kerékgyártó Kisterenyén a bárónál. Tőle örökölte
művészi érzékét. Szabó Márton is
foglalkozott már művészi fafaragással, művei múzeumban vannak Budapesten.
Szabó István
mosolyogva mesél gyermekkoráról. ’Első művei’ a magtár falát díszítették. Akárhányszor
bemeszelték, ő mindig újra telerajzolta. ’De sokat elkenegették ezért, a
magtárfalért’ –emlékszik vissza nevetve. Végülis az intéző 20 koronát adott az
édesapjának, hogy füzetet, festéket vegyen neki és kijelentette. ’Tehetséges a
gyerek, még műasztalos is lehetne belőle.’ Ez volt a legmerészebb elképzelés a
jövőjéről. És hosszú évekig úgy látszott, hogy több nem is lesz belőle.
’Csak 1926-ban tört ki rajtam a faragási láz’ – mondja
huncutul csillogó szemekkel, mert Szabó
Pista bácsiról tudni kell, hogy
egy roppant jó kedélyű, nagyon egyszerű, közvetlen modorú ember, aki órákig
tartó kedélyes beszélgetéseket folytat a község dolgozó parasztjaival, míg azok
azt nézik csodálkozva, hogyan ’kel életre’ keze nyomán a fadarab.
Első igazi műve egy bányász-szobor volt. A kisterenyei Szeberényi ökrös András bácsit mintázta
meg és az olyan élethűre sikerült, hogy Lénárd
igazgatónak mindjárt megtetszett, meg is vette, és mindenkinek
eldicsekedett vele. Ezután ’jegyezte’ el magát a művészettel. Több megrendelést
kapott, végleg abbahagyta a mesterségét és szobrokat faragott. Nagy befolyással
volt erre az elhatározásra az, hogy Bóna
Kovács Károly festő- és szobrászművész ekkor jött haza Párizsból az
emigrációból. Nála tanult ezután 3 évig s ennek nagy szerepe volt művészi
tehetsége kibontakoztatásában.
Az 1936-ban aratott első igazi siker vármegyei
ösztöndíjat hozott számára, a Képzőművészeti Főiskolára került Sidló Ferenc mellé, és ez nagy hatással
volt további fejlődésére. 1939-ben nagy sikere volt a New Yorki kiállításon is.
Tehetsége igazán kibontakozni a felszabadulás után tudott. Érdeklődése teljesen
a bányászat felé fordult s egy-két más irányú próbálkozástól eltekintve minden
műve az ő életüket, küzdelmeiket mutatja be a művészet nyelvén. Az Országos
Képzőművészeti Kiállításokon elismeréssel fogadják műveit. Díjat nyert a
Hunyadi-pályázaton. A kritika művészeti életünk nagy tehetségének tartja, aki
kellő kritikai segítséggel, nagyszerűbb alkotásokkal gazdagíthatja a világot.
Szobrainak nagy része kifejező, élettel teli. Van egyéni mondanivalójuk,
mentesek a sematizmustól.
Amikor megkérdezzük melyik művét szereti legjobban,
melyiket tartja élete főművének, ezt feleli: ’Azt, melyen most dolgozom.’ S bár
még nem akarja nyilvánosság elé vinni, mi mégis eláruljuk olvasóinknak,
hatalmas alkotás ez. Nagy eseménye lesz a magyar képzőművészetnek, amikor
elkészül és kiállításra került. Ez a mű azt bizonyítja, képessége most
bontakozik ki a maga teljességében.
A magyar szénbányászat 200 éves történelmét faragja fába,
olyan művészi módon, amelyről sok külföldi látogató is nagy elragadtatással
nyilatkozott már. …
…Lelkesen és fáradhatatlanul fiatalos tűzzel dolgozik az
53 éves művész, aki 30 éve járja a bányákat, ott keresi témáit és akiről ma már
sok bányász tudja, hogy kitűntetés számba megy és jó munkával kell kiérdemelni,
ha valamelyik művéhez az ő alakját használja fel a művész. De Pista bácsit
nemcsak a bányában ismerik, hanem sok faluban is. Mindenütt örömmel fogadják,
mert mindenki megérzi, hogy szereti az embereket. Ebből a szeretetből fakad
bizonyára az is, hogy művei nem sematikusak, hogy típusai ’élnek’.
Élete művének folytatója, továbbfejlesztője ifj. Szabó István, a fia, most
feleségével együtt – aki ugyancsak szobrászművész – szintén itt dolgozik
Benczúrfalván, mint Derkovits ösztöndíjas szobrász. A fiatal művész nemcsak a
tehetségét örökölte édesapjától, hanem a bányászok iránti szeretetét is,
modelljeit ő is a bányászok közt találja meg, az idei Országos Képzőművészeti
Kiállításra ő is egy hatalmas méretű bányász-szoborral készül.
6.p.”A megyei
labdarúgó-bajnokság eredményei”
„Balassagyarmati Dózsa – Kisterenyei Bányász 0:1
A legnagyobb meglepetést hozta ez a találkozó, melyen a
vendég kisterenyei együttes szerezte meg a győzelmet.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése