Szabad Nógrád IX. évf. 88. szám 1953. november 4.

6.p.”Bányászok formálója”  - Hortobágyi András  az aknásziskola hallgatója –

„A kisterenyei  Fő-utcán vezetett az utam. Már átértem a vasúti átjárón, amikor feltűnt, hogy távolabb az úton a járókelők megállnak és valamit kíváncsian néznek. Van ebben a kíváncsi tömegben idős munkás, háziasszony, serdülő lány, sőt még úttörő pajtás is. Vajjon mit néznek? Miért áll ott az a csoport? – a kíváncsiskodó csoport felé vettem az utam. Nagy üvegtáblás kirakat előtt álltam meg. Először csak a tömeg háta mögött, aztán mind közelebb furakodtam.

Igen, olyan kirakatféle ez, de még sem olyan, mint a kirakatok szoktak lenni általában. Ott bent az üveg mögött szobrok vannak, s azok a széntermelés hőseit, a bányászokat örökítik meg. Egyik egy idősebb, harcedzett, tapasztalt bányász, a másik egy fiatalabbat jelképez, a harmadik a Dombas-kombájn vezetőjét ábrázolja munka közben. Bementem a művészi alkotások termébe. Körülnéztem , Szabó István szobrászművész éppen az egyik nagyszerű alkotásán munkálkodott. Elbeszélgettem vele, érdeklődtem a munkája felől. Bevallom, meglepőnek találtam a körülöttem lévő kifejező és élethű szobrokat. Beszélgetés közben Szabó elvtárs elmondotta, hogy mielőtt hozzáfogna egy-egy mű alkotásához, előbb elmegy a bányába, s hosszan, alaposan tanulmányozza a bányászok munkáját, csak azután kezd a művészi munkához.

Nagy munkában van most. A negyedik magyar képzőművészeti kiállításra készül. Úgy mondja, decemberben lesz megrendezve. Ezen a kiállításon négy szoborral képviselteti magát. Ez egyik egy derűs arcú, fiatal bányász, amint diadalmasan, feltartott fejjel, büszkén néz előre.

Az ifjú bányász a péntek-mozgalom egyik nagyszerű harcosa, aki egész heti tervét péntekre teljesíti. A másik szobor a Dombas-kombájn vezetőjét mutatja be, mint a szocialista bányász alakját. …

…De talán a legnehezebb és egyben a legművészibb alkotása most van készülőben. Ez a szobor, amely most Szabó István szobrászművész keze alatt formálódik, azt a bányászt fejezi majd ki, aki szereti társát, szereti és megbecsüli a gépeket, neveli munkatársait és a szocialista társadalom harcos építője. Szabó elvtárs szerény ember, de azért megtudtam róla, hogy műveit nemcsak hazánkban ismerik, két kezének értékes művészi munkája eljutott már Kínába is. 1951-ben a hazánkban járt kínai táncegyüttes vitt el egy szobrot.

Ezenkívül megtudtam azt is, hogy nemcsak szoborba mintázza az ifjú bányászokat, hanem az életben is formálja őket. A nagybátonyi vájártanuló iskolában egy képzőművészeti kört vezet. Tanítja a jövő bányász szakembereit a képzőművészet szépségeire. Segítségével a nagybátonyi vájártanulók megmintáztak egy ifjú bányászt. Ez a szobor a vájártanuló iskolában van felállítva. A szocialista bányász fiatalok erejét hirdeti. Szabó elvtárs tanítványaival a megyei képzőművészeti kiállításra is készül. Jelentős helyet foglal el műhelyében a „Dombas-kombájn és brigádja” című szoborcsoport. Ezen nyolc bányász van, bár még csak félig van kész, de ha huzamosabb ideig nézi az ember, máris azt hinné, hogy a talapzatán élő emberek állnak. Az egyik ácsol, a másik fejti a szenet. Minden külön magyarázat nélkül megérti, aki látja ezeket az e műveket, hogy bányászaink milyen hősi harcot folytatnak a szénért, az ipar kenyeréért.

Búcsúzom Szabó elvtárstól, kívánok neki jó munkát, s azt hiszem, a kiállításon művei eredményesek lesznek. Örülök, hogy ez a kíváncsiskodó csoport felhívta figyelmemet. Úgy érzem sokat tanultam."

6.p.”Nógrád megye sakkélet és az 1953. éve Béke-Kupa csapatverseny tanulságai” – Nagy István a megyei társadalmi sakkszövetség elnök helyettese

„…A megyei Béke-Kupa csapatverseny az MTSB rendezésében 1953. augusztus 8-től október 18-ig zajlott le. … A mérkőzéseket a kisorsolt helyeken tartottuk meg: 9 csapat nevezett be a versenybe. Fegyelmi határozattal a versenyből 5 csapatot törültek. A verseny egyfordulós volt, 12-es létszámú csapatokkal. A helyezések az olimpiai pontszámítás szerint lettek megállapítva. A versenyek végeredménye a következő:

4. Kisterenye 6,5 pont”

6.p.”Sport sorokban”

„Megyei bajnokságért – Kisterenyei Bányász – Salgótarjáni Vasas II.  5:1

A két csapat igen nagy küzdelemmel vívott. A listavezető Kisterenyei csapat túl keményen játszott, pedig erre semmi szükség nem volt. A játékvezető Puskást, Ponyit illetve Kocsist sportszerűtlen játékért kiállította.”