1.p.”A
legeredményesebb a Kisterenyei Gépállomás”
„Az
év első napjaiban megindult a munka a gépállomásokon is. A kedvezőtlen
időjárási viszonyok ellenére a megye gépállomásai az első dekádban 900
normálhold munkát végeztek. E munkából 120 normálhold esik a talajmunkára s
ezen belül pedig 70 normálhold a mélyszántásra. A legeredményesebben a Kisterenyei
Gépállomás dolgozott. 200 normálhold munkát végeztek. …”
3.p.”Magasabb
teljesítmény – Több kereset. Tapasztalatok a Kisterenyei Bányaüzemnél”
- Hortobágyi András -
„Gyakorta
találkozni a bányászok között azzal a kifejezéssel, hogy könnyű valakinek nagy
teljesítményt elérni, mert van támogatója. Egyszóval azért keres egy csapat
jól, mert az üzemvezetőség olyan munkahelyre telepítette, ahol minden műszaki
feltétel biztosítva van. – Bezzeg nekem – mondja a panaszkodó, nincs jó
csilleellátásom, bányafáért 150-200 métert kell mennem. Csoda-e, ha 70
forintnál nem keresek többet műszakonként? Bizony van ilyen, de ma már egyre
ritkább.
A
csapatok keresete sohasem volt egyforma a már előbb említett okok miatt. De
vajon miért nem egyforma a teljesítmény azon a két csapaton, ahol egyformán jó
munkahelyen dolgoznak? Sőt, miért a rosszabb munkahelyen termelnek többet? Erre
a kérdésre keressük a választ a kisterenyei bányaüzemnél. Az egyik s jobban
dolgozó csapat a pócsházi bányában dolgozik. A csapatvezető Kovács Gyula. A Kovács-csapatot a
pócsházi bányában a legjobbak között emlegetik. Igaz, ez nem is csoda. Hiszen
nem minden csapat dicsekedhet 4,2 csillés fejteljesítménnyel olyan munkahelyen,
ahol csak két műszakban folyik a szénfejtés. Az éjjeli műszakban a csapat két
tagja állandóan fenntartási munkát (talpkőzet vékonyítást) végez. A fenntartók
munkája nélkül a csapat nem tudná a kitermelt szenet elszállítani. Persze a
karbantartási munkát végzők teljesítménye a csapaton van. Hiszen ha a két
fenntartó műszakja nem a csapatot terhelné, akkor a fejteljesítmény 5,4 csille
lenne. A Kovács-csapat 10 fős. Nem egyszer hallani, főleg fizetési napokon –
könnyű Kovácséknak, s ezek a megjegyzéstevők valami titkot szimatolnak. Igazuk
van a titokkeresőknek, mert a titok nyitját mi meg is találtuk. A munkahelyen
dolgozók zöme kommunista. Naponta 30-40 km-es utat tesznek meg, míg
munkahelyükre érnek. A munkásautón beszélik meg a problémákat, nem
munkaidő alatt (így a csapat értékes perceket nyer) Ez az egyik titok.
A
másik pedig az, hogy nem tartoznak az első kiszállók közé. Háromnegyed háromkor
a csapatok jelentős része már elhagyta a munkahelyét, míg ők akkor viszik az
üres csillét. A felváltó szakkal mindig megbeszélik a problémát. Így nem éri a
csapatot váratlan meglepetés, egy-két óra kiesés.
Kisterenyén
sem volt ritka az igazolatlan hiányzás, különösen az aratás idején. Kovács Gyula csapatából azonban sohase
maradtak távol a csapattagok. Íme tehát a titkok forrása. A jó csapatszellem, a kommunista
példamutatás, a munkafegyelem teljes kihasználása, amely meghozza gyümölcsét. A
csapat tagjai átlagosan 3.491 forintot kerestek december hónapban. Egy műszakra
eső keresetük 116,63 forint volt. Ezek után nézzünk meg egy olyan csapatot,
ahol jobb körülmények között dolgozhatnak. A csigakúti lejtősaknában dolgozik
Sz. L. nyolcfős csapata. A csapattagok fizetéskor sem restek véleményt mondani,
midőn kevés forint kerül borítékukba. Ilyenkor szitkok özöne zúdul minden
vezetőre, de hát miért? Mert okának kell lenni! Érdemes megnézni.
A
csapat létszáma két fővel kevesebb, mivel itt nincs szükség éjjel fenntartó
munkára. A Sz.csapat tehát jobb munkahelyen dolgozik, mint az előző csapat. A
tények azt mutatják, de a teljesítmény nem ezt tükrözi. December hónapban a
csapat teljesítménye csak 2,2 csille volt. Vajon mi az oka az alacsony
teljesítménynek? Nézzük meg először a csapat összetételét.
Valamennyien
fiatalok, egyedül V. elvtárs idősebb. A dolgozók zöme itt is vidékről jár a
munkahelyére. A nyolc fő között egyetlen kommunistát sem találni, sőt még
KISZ-tag is csak elvétve akad. A csapatszellem a lehető legrosszabb. Január
10-én több csapattag kérte a körletvezetőt, tegye őket más csapatba, mert itt
nem lehet dolgozni. Viszont akik szóltak,
azok a leglustábbak! A csapatvezető nem ura a nyolc embernek. Előfordul,
gyakran, hogy későn szállnak a munkahelyükre és jóval előbb igyekeznek ki. A
fegyelmezetlenség legékesebb bizonyítéka az, hogy decemberben a csapaton négy
igazolatlan hiányzó volt. A munkahelyen jut idő beszélgetésekre, s mindenre,
csak arra nem, hogy több szenet termeljenek. A kis teljesítmény okát kutatta
Kalocsai elvtárs, a körletvezető is. Varga Gyula harmadvezetőnek elmondotta,
hogy munkahelyükről nem három-négy, hanem hat-hét csillét kellene egy
dolgozónak termelni. A harmadvezető hallgatta, nem tudott mit válaszolni. Akkor
nyílt szólásra ajka, midőn a körletvezető a munkahelyről elment.
Szerencsétlenségére
még nem ért olyan messze, hogy nem hallja Varga válaszát. –Ha csak mindenki
három csille szenet rakna, akkor is meglenne a 100 forintos műszakkereset. De
hát hiába, elrontják a többiek, annyira iparkodnak. …”
8.p.”Köszöntjük
Szabó István szobrászművészt”
„Megyénk
igen sok dolgozója nevében örömmel vettük tudomásul a hírt, mely szerint Szabó István bencurfalvi szobrászművész
legutóbbi időben született alkotásai javát az Ernst Múzeumban kiállítják. Szabó István szobrászművészt megyeszerte
ismerik, szeretik a kultúrát, művészetet pártoló dolgozók. Nem árt mégsem ebből
az alkalomból pár szóval megemlékezni megyei művészetünk életének legfontosabb
állomásairól. Kerékgyártó mesterként indult az életnek. 1928 óta foglalkozik
komolyabban szobrászattal. Tehetségére korán felfigyelnek. 1934-től már csak a
szobrászatnak él. Szépen kibontakozó tehetségének egyetlen akadálya van: nem
végezhette el a főiskolát és emiatt anatómiai ismereteinek hiánya megnehezíti
művészi munkáját.
Az
1945-ös év új korszakot nyitott a tehetséges szobrászművész életében is. Mint
hajdani munkásember, már kezdetben fő témául a munkásélet ábrázolását választja.
A négyökrös szántás például korán országos hírnevet szerez számára. 1939-ben a
világkiállításra is eljut alkotása. De igazán nagyot csak a felszabadulás után
tud alkotni a népéletet ábrázoló művész. Rendszeresen tanulmányozza a dolgozó
nép életét, számtalanszor lejut a bánya mélyére is. A dolgozókkal való
közvetlen kapcsolatnak meg is születik az eredménye: megkezdi a bányamunka 200
éves ábrázolását. Ez a több évre kiterjedő művészi munka a maga nemében
páratlan. Szabó István szobrászművész azt bizonyította be a bányásztéma
feldolgozásával, hogy a szocialista realizmus útján magyar talajon is lehet maradandót
alkotni. A nagyszerű alkotást 1957-ben sikerült befejeznie. A megye művészetért
rajongó dolgozói elsőként az V. megyei képzőművészeti kiállításon üdvözölhették
az említett alkotások egy néhányát.
Most,
amikor együtt örülünk a nagy megtiszteltetésben részesülő Szabó István szobrászművésznek, kívánjuk, hogy a közeljövőben is
hasonló lelkesedéssel, szorgalommal dolgozzon. És adjon dolgozó népünknek még
nagyon sok olyan alkotást, amelyet már eddig megszoktunk és megkaptunk tőle."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése