4.p.”Megyénk kiváló
szobrászművészének kiállítása a Műcsarnokban”
-
S.L. -
„-Végre
sikerült! Csakhogy azt is megértük, hogy egy vidéki, nagytehetségű bányász
szobrászművész munkája is helyet kapott a Műcsarnok kiállítási termében. …
hallatszott innen is, onnan is, a benczurfalvi idős Szabó István szoborkiállításának megnyitása előtt.
Ugyanis
a Nehézipari Minisztérium, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és Műcsarnok
rendezésében szombaton délben a Műcsarnok kamaratermében megnyílt idős Szabó
István szobrászművész kiállítása. A megnyitáson ott volt Kristóf István elvtárs az Elnöki Tanács titkára, Lévárdi Ferenc elvtárs a nehézipari
miniszter első helyettese, a gazdasági és művészeti élet számos képviselője, a
borsodi, a dorogi szénmedence több tagja, s a nógrádi iparvidék képviselői, a
szobrászművész több barátja. A művészi tanácsot Makrisz Agamennon szobrászművész képviselte.
A
zsúfolásig megtelt teremben Luzsica
Lajos, a Műcsarnok igazgatójának üdvözlő szavai után Lévárdi Ferenc, a nehézipari miniszter első helyettese mondott
megnyitó beszédet.
-Mi
bányászok érezzük talán a művész alkotásaiból áradó lüktető életet, a mi
életünk egy-egy jellemző mozaikjának mély átérzését- mondotta a többi között.
Érezzük,
hogy az alkotó nem kívánt szépíteni, nem akart hamisítani, ellenkezőleg,
vésőjével őszinte tolmács akart lenni. Mi, bányászok az ’ipar kenyerét’ adjuk,
ez a mi hivatásunk, ez a mi kötelességünk. Nem vagyunk művészek, de szeretjük
munkánkat, s ezért elvárjuk a művészektől, hogy ha ehhez a témához nyúlnak, a
mi való életünket ábrázolják. E helyről is felkérjük a képzőművészeket, hogy
foglalkozzanak a bányászokkal, a bányászok életével és munkájával.
Az idős
szobrászművész szemébe könny szökik. Elérkezett ahhoz, amit évtizedeken át nem
kaphatott meg: a megbecsüléshez. Sorra mutogatja, magyarázza – szívvel-lélekkel
beszél egy-egy szoborról, amelyeket a nógrádi hegyek, a Mátra és a Cserhát
erdeiből származó legszebb, legvastagabb tölgyfarönkökbe vésett vésőjével.
Közel
félszáz bányászfigurában, csoportokban, bányászjelenetekben, domborművekben
gyönyörködhetnek a látogatók. A kiállítás művei végigvezetnek a kétszáz éves
magyar bányásztörténelmen, a mai bányászok életéig, a legmodernebb
bányászeszközökig.
Híven
ábrázolja a megváltozott bányászéletet. Gyönyörködhetnek a látogatók. Sokan
állnak a ’Bérkövetelés’ című dombormű előtt. A témát adó történet az első
világháború alatt játszódik le Salgótarjánban. Egy másik, háromfigurás
kompozíciójáról így beszél a művész: ’…amikor a bányászok kukoricakenyéren nem
bírták a munkát, nem mentek dolgozni, s ha otthon maradtak, vagy az erdőben
elbújtak, a csendőrök vasra verték őket. Én, mint gyermek láttam, hogy két részeg
csendőr láncon vezetett végig a falun egy öreg bányászt…’. Drámai erővel
mutatja azt a jelenetet a szobor.
Nagy
ünnep ez idős Szabó István számára. S
mi, Nógrádiak, bányászok és a megye társadalmi életét képviselők örömmel
nyugtázzuk, amikor megyénk művészének elismerésüket fejezték ki a fővárosiak,
a borsodi és a dorogi bányák dolgozóinak küldöttei. Büszkék vagyunk a mi
szeretett Pista bácsinkra, idős Szabó
Istvánra.”
7.p.”Megkötötte éves szerződéseit
a Kisterenyei Gépállomás” - (Tudósítónktól) -
„A
Kisterenyei Gépállomás a Földművelésügyi Minisztérium rendelete alapján
megkötötte egész éves szerződését gépi munkára a körzetéhez tartozó
termelőszövetkezetekkel és földműves szövetkezetekkel.
A
szerződések, melyek több mint 18 ezer normálholdnyi gépi munkáról szólnak, igen
komoly feladat elé állítják a gépállomást, mert ha a szerződésben vállalt
munkákat nem végzi el, vagy nem készül el határidőre, kötbért kell fizetnie.
Éppen ezért igényel nagy tervszerűséget és szervezettséget a tavaszi munka,
mert a kedvezőtlen időjárás következtében rövid idő alatt kell megoldani az
összetorlódó munkákat.a jól kijavított gépeket úgy kell irányítani, hogy
mindenütt időben földbe kerüljön a mag. …”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése