5.p.”Szabó István
szobrászművész műhelyében” - Orosz Béla -
„Amit
megálltunk Benczúr Gyula, a festőművészet nagy mesterének egykori hajléka
előtt, a gondolatok egész serege viharzott át rajtam.
Úgy
éreztem, hogy a magyar művészet egyik történelmi forrásánál vagyunk. Forrásnál,
amely hajdan, a festészet, ma a szobrászat egyik speciális formájának remekeit
osztja bőséggel magából.
Benczúr
Gyula műtermében nagyszerű irányban folyik a művészi munka. A művészet
történetében egyedülálló nagy alkotás készül most itt. A mester, Szabó István,
a szénbányászat történetének, a
bányászember gazdasági és társadalmi harcának alapos ismerője. A művészet
történetében egyedülálló, nagy alkotás készül most Szabó István vésői nyomán.
Pista bácsi a szocialista, realista művészet tehetséges művelője, a
szénbányászat történelmét formálja meg 1753-tól napjainkig. És éppen ez a benne
egyedülálló!
Bányászatról
szól a mondanivalója, azokról az emberekről, akik a természetben és a
társadalomban egyaránt a legnagyobb erőfeszítéssel vívták harcukat, a fejlődés
és a saját életük fenntartása érdekében. Ezt a múltat jeleníti, ezt a jelent
örökíti meg a mi Pista bácsink!
Nyolc
álló esztendeje készül a bányászat történetét felelevenítő alkotás, amely 18
méter domborműből és 35 darab különböző körplasztikából áll. Ezek azok a
tények, amiket már hallottunk Pista bácsiról. Aki ettől többet akar tudni,
kerüljön beljebb a faragás mesterének „műhelyébe”.
Pista
bácsit – éppen elemében találjuk. Miközben ott a terem közepén ingujjra
vetkőzve körül-körüljár egy munka alatt álló körplasztikát, önfeledten
fütyürészik hogy ’kiállok a kapujába’. Na tessék! Maga is elmosolyodott, hogy
ilyen észrevétlenül megleptük. Amit ezután elmondunk azokat már mind Pista
bácsitól tudtuk meg.
Valamikor
a kilencszáztízes évek elején a kisterenyei báró magtárának falára húzta az
első vonalakat. Más rajzeszköz híján, persze faszénnel. A báró intézője akkor
elmarasztalta a ’művészt’. Körülbelül ezekkel a szavakkal adta ki az utasítást:
Nesze itt ez a pénz, vegyél rajta papirost, meg ceruzát, de meg ne lássam, hogy
meg egyszer összefirkálod a magtár falát! Később már így alakult a vélemény:
Ezzel a Pista gyerekkel komolyabban kellene foglalkozni, talán még műasztalos
is lehet belőle.
No,
hát igaz, azóta sok víz lefolyt a Dunán. A Pista gyerekből István lett, azután
Pista bácsi, majd nagyapa. S most itt vagyunk a műtermében és saját szemünkkel
láthatjuk, nagytehetségű művész lett.
Művei
kiállták a műértők kritikáját. Alkotásai megjelentek a kiállításokon, s nemcsak
az ország legkülönbözőbb bányavárosaiban, de a határainkon túl is megtalálhatók
az egyszerű embereket ábrázoló faragásai. Sok műve van Csehszlovákiában, de
Kínába, az Amerikai Egyesült Államokba és a Szovjetunióba is eljutott Pista
bácsi alkotása. Lehet-e hát tagadni, hogy alkotásvágya, művészi hajlamával
párosulva szétfeszítette a művészélet szűk kereteit is? Joggal büszke a
megmásíthatatlan tényekre.
De
ami minden eddigi sikerétől többet jelent számára, az most a közeli napok
eseménye lesz. Nem régen ugyanis vendégek jelentek meg a mester műtermében, Makrisz Agamennon világhírű
szobrászművész és Luzsica Lajos, a
műcsarnok igazgatója. megtekintették a munkáit és közölték vele, hogy a közeli
napokban kiállítást rendeznek a bányászat történelméről szóló alkotásaiból. A
kiállítás anyagát ezen kívül eljuttatják az ország minden bányávidékére. Ez az
esemény a művészek számára a legtöbbet jelenti.
Gyönyörködve
nézegetjük Szabó István munkáit, s ő
lelkesedve beszél minden művéről. Látni, hogy szívét lelkét beleadta,
munkaközben külön-külön átélte minden darabját.
-Ez
itt a bányásztörténelem kezdetét jelentő dombormű. Azt ábrázolja, mikor a
mesebeli pásztortüzet rak és a fölből kibújt szénréteg meggyúlik és így
felfedezi a szenet – magyarázza. –Ez meg- mutat egy hosszú domborműre -, nagyon
érdekes története van. Nagy bajuszának simogatása közben elmerülten nézi egy
sereg vándorlót ábrázoló művét, s így beszélt:
-Ez
itt egy cipész mester, aki Leobenben élt és ott a bányászok bakancsait
javítgatta. Arrafelé akkor nagy munkanélküliség volt. Az ezernyolcszázas évek
vége felé aztán kapott egy levelet salgótarjáni rokonaitól, amiben megírták
neki, hogy itt Salgótarjánban új bányát nyitnak és szükség lenne a bányászra.
Ez a cipész mester összegyűjtött 14 bányász családot és mint a dombormű
mutatja, gyalog indultak el szegényes felszereléssel Salgótarjánba. Ezt mesélte
el -, de azért a hitelesség kedvéért még e vésőkkel teli asztalról előkeresett
egy könyvet és hozzáteszi:
-Itt
ebben a könyvben is meg van írva ez az eset. Pista bácsi tehát könyveket
forgat, emberektől érdeklődik, keresi, kutatja a bányászok életét, múltjukat,
jelenüket. Ezen kívül nagyon sok az olyan műve, amelyhez személyes élménye
fűződik. Itt van például az egyik körplasztika, amely azt mutatja be, hogy a
bányászok valamikor 15-20 kilométerről fagyos, hideg, szeles időben gyalog
jártak a bányába. Szinte fázik az ember, amikor ránéz erre a műre. Igaz művészi
módon van érzékeltetve, hogy a bányászok kalapját a szél torzítja el, kissé
féloldal dűlve, nehézkes léptekkel haladnak céljuk felé.
Ez
nagyon megtetszett Makrisz Agamennonnak
is – mondja a mester mosolyogva. Azt mondta, hogy ebben van a ’szakrament’.
De
itt egy másik körplasztika, amely ugyancsak személyes tapasztalatokra épül. Ez
azt ábrázolja, amint két csendőr vasra verve kísér egy bányászt. S bár a művön
szinte érezni lehet a bányász arcáról a keserűséget, fájdalmat, a művész még
hozzá teszi:
-Ez
azt ábrázolja, amikor a bányászok már nem bírták a kukoricakenyéren, nem tudtak
menni a bányába, hanem kiszökdöstek az erdőbe. A csendőrök azonban mindjárt
előrángatták őket, aztán így megbilincselve hajtották végig a falun.
Mesterművek,
igazi mesterművek. Amit a múltból ábrázolt, azon ott is vannak annak az íze,
ott a múlt bénító kolonca. A vén meztelen fák életet sugároznak. Hej, ha még
élne a kisterenyei báró volt intézője, méltán elcsodálkozna, hogy hová
fejlődött a Pista gyerek.
Oly
szerényen, oly nesztelenül készülnek ezek a nagyszerű alkotások, s az egész
Benczur hajlék maga egy nagy csönd. De meg vagyunk győződve, hogy amint ezek az
alkotások elindulnak a kiállítás irányába, egyúttal hódító útra indulnak s
hangjuk egy igaz történelem hangjává nőnek.”
6.p.”Tavaszra
készülnek…”
„…a
kisterenyi Vörös Október és a kotyháza-pusztai Kossuth Termelőszövetkezetekben.
Gyűjtik a melegágyi trágyát, hogy tavasszal a kertészetekben időben
megkezdhessék a munkálatokat.”
8.p.”Megmarad az NB
III., de bizonytalan az NBI.???”
„…Hiszen
az NB III-ban küzd a Tűzhelygyári Vasas, a Kisterenyei Bányász …”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése