2.p.Ӄdes
fiam, András – Egy tanácselnök portréja” - Ujlaky
Mária -
„-Fiam, én azért jöttem, egy kis
bajom van, segíts már rajtam” – fordult a Kisterenyei tanács elnökéhez az első
fél, egy fejkendős nénike. És sorolja búját, baját, azt tudniillik, hogy a szomszédja
odább tolta a kerítését, ebből aztán egy csomó baj meg perpatvar származott. …
…A bizalom nemcsak azért jár ki a
tanács elnökének, mert ő vezető. Másért is szeretik Kisterenyén Király Andrást. Tősgyökeres terenyei,
ért az emberekhez nagyon és ismeri mindenki. Ha kimegy az utcára nem győz
köszönni, kalapot emelni. Gyermekkorában együtt játszott ezekkel az emberekkel.
Együtt rúgták a labdát, karikáztak, viháncoltak. Együtt bámészkodtak a szép
kastély kerítésénél, készen arra, hogy bármelyik pillanatban elugorjanak, ha
jön valamelyik gőgös úr. …
…Az maga jó ajánlólevél, hogy itt
született, itt nőtt fel. …
…A felek egymásnak adják a
kilincset, naponta nyolcan, tízen, havonta több százan megfordulnak nála. …
…Újabban igen sok a földprobléma,
határkérdés meg egyebek. …
…Azon
a napon, amikor éppen nála
jártunk, a felek fogadása után egy sor egyéb tennivaló volt a nyolc
órában bele nem férő programban. Kiment a kultúrházhoz, a mindenki
számára nagyon várt
létesítményhez, hogy megvizsgálja, mennyire csinosodott tegnap óta,
van-e anyag
a munkálatokhoz és kell-e valamiben segítség. Aztán ott kint az
irigylendően
szépen ápolt parkban egy jó nagyot szippantott a virágillattal
fűszerezett levegőből
és megnézte kedvenceit a parki őzikéket. Innét az állami gazdaságba
hívták. …”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése