2.p.”Új
élüzemek a vasútnál”
„A napokban ítéltek oda az
illetékes szervek az egyes vasúti szolgálati helyeknek az élüzem kitűntetést.
Megyénkben a legjobb eredményt a
kisterenyei csomópont érte el. Első félévi munkája alapján egymásután immár
ötödször szerezte meg az élüzem jelvényt a Kisterenyei Fűtőház. A fűtőház
dolgozói a múlt év hasonló időszakához viszonyítva hét mozdonyt takarítottak
meg, ugyanakkor tizenhét százalékkal több árut továbbítottak. A
szénmegtakarításból származó eredmény megközelíti a 773 ezer forintot. Négy
brigád nyerte el a szocialista címet és az összes dolgozók 40 százaléka
kiérdemelte már a kiváló dolgozó jelvényt vagy oklevelet. Két vezérigazgatói
elismerés után most szerezte meg először az élüzem csillagot a Kisterenyei
Vasútállomás is. Valamennyi mutatóban magasan túlteljesítették az élüzem szint
követelményeit. …”
4.p.”A
véső és ecset eszközeivel…Tárlat előtti látogatás id. Szabó István szobrász- és
Czinke Ferenc festő műtermében” - Barna Tibor –
„Id. Szabó István a Kossuth-díjas kiváló szobrászművész jelenlegi
tematikájának miértjét magyarázza előljáróban:
-Tudott dolog, hogy a nógrádi
medence szénbányászatának ebben az esztendőben ünnepeljük százesztendős
fordulóját. Én eddigi munkásságom során is mindig szívesen foglalkoztam a
bányászélet eseményeinek, jelenségeinek megmintázásával, hol a múlt
nyomorúságos életet elmondva egy-egy alakomban, hol a jelen verőfényeit mutatva
meg, de az idén különleges szeretettel fordulok a témákhoz. Itt van például az
egyik: ’Bányászasszony beteg gyerekkel.’…Azt a nehéz időt akarom elmondani
benne, azt a sorsot, amire lassan már
csak a velem korabeliek emlékezhetnek, amikor se orvos, se patika, se pénz nem
volt a gyógyuláshoz. S most itt van mindjárt az ellenpólus – vezet egy másik
készülő művéhez. ’Boldog bányászasszony gyermekével.’ – ez lesz a mondanivaló.
Öblös, tágas az idős mester
benczurfalvi műterme, mégiscsak óvatosan mozoghat benne az ember, nehogy kárt
tegyen a készülő darabokban, olyan hatalmas a zsúfoltság. A terem közepét két
nőalak életnagyságot meghaladó agyagmása uralja. Az egyik vanyarci menyecskét
ábrázol sajátos népviseletben, gyerekkel, a másik szintén gyermeket boldogan
magasba emelő fiatal nő. De amerre fordulunk, lépten-nyomon új benyomás lepi
meg a látogatót. Itt egy kis vájártanuló, kedves figurája – a mából -, amott
széllelbélelt ruhájú, csont-bőr bányász gyújt cigarettára. Ez megint a múlt. És
sorolhatnánk még jó néhányat a készülőkből, azokból, amelyekkel a mester a
százesztendős jubileumon azok előtt kíván tisztelegni, akik gazdag témakörének
legállandóbb forrásai. Amikor búcsúzkodunk ezzel válik el:
-Bizonyos vagyok, hogy
képzőművészeti társaim hasonló szorgalommal készülnek a közeledő tárlatra, s
értékes munkáikkal tükrözői lesznek a nógrádi bányászélet változatos, megkapó
eseményeinek. …”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése