3.p.”Úton
a 8962-es vonattal” -
Pádár András -
„Tíz óra elmúlt, mikor újdonsült
mozdonyvezetőként belépek a kisterenyei fűtőház szolgálati irodájába, ahol a
376 514-es mozdonyra irányítanak.
A fűtőház forditószerkezete
keresztben terpeszkedik lomhán pöfékelő mozdonyom előtt. Az indulásra készülő
gép körül két ember szorgoskodik: Cserháti
József mozdonyvezető és Godó József
fűtő.
Barátságos ismerkedés, tüzetes
géppróba, s már itt állunk a ’jelentkezési’ jelző előtt, amely pillanat múlva
szabadot jelent.
-Mindjárt átvesszük a vonatot –
mondja Cserháti elvtárs. Lassú
mozdulattal meghúzza az indítókart és elgördülünk az állomás épülete felé.
Rákapcsolunk egy kocsisorra. Cserháti elvtárs kicseréli
igazolványát, a vonatvezető igazolványával és a fékpróba után a menesztés
jelére elindul.
-Irány Kál-kápolna – kiáltja
Jóska, a fűtő és nagy lapát szénkeveréket zúdít a kazánba.
-Szabad a jelző kétkarral. A 8962-es
vonat mehet a Mátra felé – szól a gőzszabályzót kezelő mozdonyvezető a fűtő
felé, aki vígan elismétli.
Vonatunk egyre gyorsul. Cserháti
elvtárs, aki különben ’tapasztalt róka’ a MÁV-nál, hiszen 22 éve mozdonyvezető,
az éles kanyarokban jobban meghúzza a gőzszabályzót. Szuszog, nyög a gép,
zötyögnek a kocsik. Feltűnnek előttünk a Kisterenyei Állami Gazdaság dorogi
üzemegységeinek útátjárója. Hatalmas, hosszú fütty zúg a levegőben. Még én is
megijedek.
-Ezen az úton lehet hallani
füttyögést. A vonalon 74 helyen kell fütyülni. Ez az átjáró pedig különösen
veszélyes – magyarázza Józsi bácsi.
- A jelző szabad – szól Jóska a
másik oldalról.
-No, beállhatunk Mátramindszentre
– dörmögi az ’öreg’ és kezével megmarkolja a légfék fogantyúját.
Mikor megállunk, megbolydul
vonatunk. Leugrál a kezelőszemélyzet és szinte elfoglalják az állomásépületet.
-Nézze csak ezt a munkát – mutat
a sürgő-forgó emberekre Lőrincz György
vonatvezető – Ez a vonat kezelőtehervonat, ami azt jelenti, hogy Kisterenye és
Kál-Kápolna között felvesszük az árut és leadjuk azt, amit magunkkal hoztunk.
Közben az emberek a gyűjtőkocsiba bepakolják a darabos árut – Jóska a fűtő
fáradtan törölgeti izzadt homlokát. Már elkészítette a tüzet a továbbhaladásra.
-Figyelje csak meg a pályát, ha
elindulunk Mátraballa felé 10 ezrelékes emelkedő lesz. Kell a gőz – magyarázza.
Valóban nagy volt az emelkedő. A
lejtőn lefelé Jóska bácsi fékpróbát tart. Kell ez, mert ha megszalad a vonat,
tonnák zúdulnak ránk hátulról. Mátraballán leadunk egy kocsi követ és tovább
viszünk négy üres kocsit. Innen Recsk- Parádig a ’pakli’ kocsiban utazom. Itt
is ketten dolgoznak. Lőrincz elvtárs vonatvezető és Babcsán József árukezelő. Míg Lőrincz
elvtárs a vonatterhelési kimutatást számolgatja, addig Babcsán elvtárs a raktanúsítványban lévő fuvarleveleket rendezgeti.
Vezeti az átadási, átmeneti, leadási jegyzéket. Ezen a gyűjtőkocsiban utazó
áruk helyzetét vezeti.
-Parádon leadunk hat üres kocsit
– mondja Babcsán elvtárs. – Aztán majd meglátjuk mit viszünk tovább. Még van
egy kis időnk az állomásig, addig elmagyarázzák a vonat feladatát.
-Naponta indul ez a kezelővonat,
amely erre a vonalra hozza a kocsirakományokat és a darabárut, - magyarázza Babcsán elvtárs – miközben a
bizonylatokat is megmutatja.- A gyűjtőkocsit minden nap kihasználjuk. Bár
kísérletképpen csak kétnaponként akarunk erre járatni gyűjtőkocsit.
Recsken is szinte izzadnak az
emberek. Farkas József, Pintér János
és Trencsényi Tibor gyorsan és
biztosan végzik munkájukat. Kirakják a kukoricát, szekrényeket s berakják a
hulladékpapír – bálákat, üres ládákat. A mozdonyos addig salakolnak. Gyors és
pontos tolatás, s mégis késünk.
Már Verpelét felé pöfögünk. Balra
feltűnik a siroki vár. Újra egy kis emelkedő. Zihál a mozdony, elhagytuk
Kőkutat és éppen belelendülnénk, mikor észrevesszük, hogy nem áll az előjelző.
-Ez többletszénbe került – mondja
dühösen Jóska. Csak meg ne állítsanak! Nincs szerencsénk. Megállunk Verpeléten,
36 perc a tartózkodási időnk. bizony itt is kell hajtani. Az érkező kocsikat
kilökik, majd két kocsi szőlőt lemérlegelnek, cukorrépát is viszünk tovább és
állítólag Kál-Kápolna sem fogad. Ennek nagyon örül mindenki, s mintha félhangon
valami varázsszöveget mormolnánk.
az idős az nagy úr a vasútnál.
Néhány perc késés, súlyos dolog. Pedig csupán néhány perc. Az emberek fáradtan
leülnek. Jól dolgoztak ezen a napon. az ő érdemük, hogy az áruk, a
kocsirakományok pontosan eljutnak rendeltetési helyükre. Ők megvárják a
személyvonatot, s majd csak azután indulhatnak tovább. Elbúcsúzom tőlük, a
nagybajuszú, jó kedélyű Jóska bácsitól, a katonasoros Jóskától, a pihenő
emberektől. Befut a személy és a kézszorítások után fellépek a lépcsőre. Mikor
elindulunk, megszólal a mozdony sípja és úgy érzem, mintha ez valami szép,
jelképes köszöntés lenne.”
3.p.”Megkezdték
a kisterenyei téglagyár üzem présházának építését”
„A műszaki fejlesztés keretében
közel egy hónapja megkezdték Kisterenyén a présház építését, mintegy 300 ezer
forintos beruházással. Az új présházhoz már megérkezett az új gépsor néhány gépegysége.
Felszerelnek egy új teknőskeverőt, egy új présgépet. A teknőskeverő és présgép
már megérkeztek és rövidesen megérkezik a két darab sima henger is. A gépi
beruházások összege – a keverő, a prés és a két henger – közel 700 ezer forint.
Az présház az időjárástól függően
márciusban vagy áprilisban kezdi meg munkáját.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése