2.p.”A
barátság jegyében” -
b -
„Csak azok az emberek tudnak
igazán melegen, bensőségesen ünnepelni, akikben mélyen él a tisztelet, a
szeretet. A kisterenyei emberekben, bányászokban, termelőszövetkezeti
parasztokban mélyen, tisztán él a baráti szeretet a Szovjetunió, szovjet
emberek iránt.
Ez az érzés tette olyan meleg,
igazán barátivá azt a megemlékezést, amelyet a hét közepén tartottak
Kisterenyén a Vörös Hadsereg Napja, és a kölcsönös segítségnyújtási szerződés
évfordulóinak alkalmából. Az ünnepségen ott voltak a szovjet vendégek és látták
a szovjet és magyar nép összetartozásának nagyszerű megnyilvánulását.
Közösen a falut vezető szervek: a
párt, a tanács határozott az ünnepségről. És felkérték az MSZBT-t az általános
iskola pedagógusait, hogy segítsenek előkészíteni az ünnepséget, hogy a falu
népe emlékezhessen. Kálmán János elvtárs
a párttitkár úgy mondta: ’És a megemlékezés nálunk már minden februárban úgy
következik, mint a tavasz.’ S valóban az emberek ünneplőbe öltöztek, az
ünnepség színhelyére zászlókat tűztek és így várták az ünnepség kezdetét, a
vendégeket, szovjeteket, magyarokat egyaránt. Mert együtt ünnepelt velük Alexej Korzin és a kíséretében lévő Sárközi Gyula elvtárs. Eljöttek, hogy
tolmácsolják a szovjet emberek jókívánságait a kisterenyeieknek. Vendégként is,
de mint az ünnepség szónokaként is elhívták Ézsi
Istvánt, kíséretében Falati Mihály
és Kovács István elvtársakat.
Az a munka, amelyet az ünnepséget
előkészítő személyek végeztek, nagyon figyelemreméltó. Ugyanis Kisterenyén
nincs művelődési ház, jelenleg még a mozi is rendetlen, mert javítgatják. Mégis
az ünnepséget mindez nem zavarta. Válaszként arra, hogy nem a helyiség
határozza meg, ha ünnepelni akarnak, hanem az emberekben lévő megemlékezés
szükségessége.
Egy rövid délután leforgása alatt
két találkozás is lezajlott. Az egyik ankét keretében az iskolában, ahol az
orosz tagozatos gyerekek nyelvtudásukat mutatták be a vendégeknek, valamint a
szép számmal jelenlévő felnőtteknek…
…Az ankéton még tanácskoztak a
helyiek a vendégekkel, amikor az utcán már pattogott a bányász ifik zenekarának
indulója és gyülekezett a falu mozi termében az egész falu. Az ünnepségen
közreműködött az énekkar, az iskola zenekara, a szavalók és valamennyien egyet
akarva, hogy minél melegebb, minél meggyőzőbb legyen a megemlékezés.
A közönség türelmesen hallgatta
az előadót Ézsi Istvánt, a szovjet
vendéget, Alexej Korzint, aki felszólalt
és a hétéves terv már mos mutatkozó nagy győzelméről tájékoztatta a
hallgatókat.
Mindenki nagy érdeklődéssel vett
részt ezen az évforduló ünnepségen, mindaddig , amíg az Internacionáléval be
nem záródott a kisterenyeiek idei megemlékezése a szovjet és a magyar nép
összetartozásáról.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése