Nógrádi Népújság XVI. évf. 46. szám 1960. június 8.

7.p.”Az élüzem címért – Jó módszerek Kisterenyén”    -   S.L.  –

„Az elmúlt esztendőben csak egy, az utolsó műszaki termelési tanácskozás volt az, amelyen a kisterenyei bánya vezetői határozott hangon beszéltek.

Cserjési Miklós elvtárs, a bánya főmérnöke jelentette ki: 1960-ban már január elsejétől egyenletesen teljesítik a mennyiségi terv mellett az egyéb más mutatók terveit is.

Erre minden lehetőség adott, hiszen az 1959. évi lemaradás ellenére az év utolsó két hónapjában olyan műszaki intézkedéseket hajtottak végre, amelyek biztosítják a vállalt kötelezettség maradéktalan teljesítését. Azóta 5 hónap telt el ebből az esztendőből. Az öt hónapban a kisterenyeiek állták a sarat, mert nemcsak a műszakiak, hanem a munkások elhatározása is az: ebben a félévben el kell érni az élüzem kitűntetést.

S hogy sikerül-e, hogy olyanok-e az eredmények, amelyek erre méltóvá is teszik a kisterenyei bányászokat, erről beszélgettünk legutóbb Cserjési Miklós elvtárssal, a bánya főmérnökével.

-Senki előtt sem titok, hogy valóban az Élüzem címért küzdünk ebben a félévben. Minden reményünk megvan ahhoz, hogy elérjük ezt a szintet. Az év eddigi eltelt szakaszában a mennyiségi termelésünk mellett nagyon jól alakul elsősorban a minőség, az összüzemi teljesítmény, nem utolsó sorban pedig az önköltség. Csak az utolsó hónapot nézzük: mennyiségi tervünket 345 tonnával szárnyaltuk túl. Egy hónap alatt 118 kalóriával növeltük a szén fűtőértékét, ennyivel teljesítettük túl előirányzatunkat. Örvendetesen, májusban 26 kilogrammal volt jobb az összüzemi, 153 kilogrammal pedig a produktív teljesítményünk – természetesen a tervhez viszonyítva.

A kisterenyeiek tehát ígéretükhöz híven dolgoznak. De hogyan? Milyen módszerrel? – tettük fel a kérdést Cserjési elvtársnak.

-Erre bizony nagyon nehéz válaszolni. Mi úgy gondoljuk, hogy amit teszünk, az természetes. De azért egy-két jó módszerünk mégis akad. Talán azzal kell kezdeni, hogy megváltozott a légkör, hogy most mindenki egyet akar – az élüzem címet elnyerni.

Emellett több hasznos új módszert is bevezettünk, most már bátran támaszkodunk az újra. Vegyük csak őket sorjában. Hosszú éveken át nem volt Kisterenyén frontfejtés – talán a nehéz geológiai viszonyok, talán más körülmény miatt. A múlt év végén hozzáláttunk három front előkészítéséhez is – s most valamennyi termel, nem is akármilyen eredménnyel. A tordasi bánya frontfejtése példa lehet a szénmedencében. Itt Sándor Kálmán bányamester nagyszerű irányító készsége, Sándor dohancs József vájár és brigádjának lelkesedése eddig páratlan eredményeket hozott. Annak ellenére,hogy a 220-as telepből csak a jobb minőségű 150 centiméter vastag szenet szedjük, a front előrehaladási sebessége elérte a 171 centimétert, a tröszt átlagos 120-130 centiméterével szemben. Kiváló a teljesítmény is. A tordasi szenelő csapatok átlagos 34 mázsájával a bánya eddigi legjobb 50 mázsájával szemben itt 60 mázsás teljesítménnyel dolgozik a brigád. Mindezeket nem mondhatjuk el a pócsházai frontfejtésről, annak ellenére, hogy itt sokkal jobb körülmények között dolgoznak a bányászok, de még nem sikerült elérniük, hogy a kiadott technológiai utasítások szerint dolgozzanak. S ha már a frontfejtéseknél tartunk, beszéljünk a harmadikról, a csigai frontról is. Ide nem olyan régen szereltünk be három gyűjtő és egy páncélkaparót. Most már robbantással dolgozik a brigád, s ezzel elérték, hogy a lerobbantott szén 25-30 százalékát lapátolás nélkül tovább juttatják.

Ezek az eredmények valóban nagyszerűek Kisterenyén, módszernek is kiválóak. Ez azonban még nem elegendő a kisterenyei jó eredményekhez. Erről mi a véleménye Cserjési elvtársnak. Hadd mondja el a többieket is.

-Feltétlen hozzájárult már eddig is a jó eredményeinkhez, hogy bátran hozzányúltunk a létszám  csoportosításhoz, hogy más területen alkalmazzuk az újat. A külszíni ventillátorok félautomatizálásával 17 fővel csökkentettük az improduktív létszámunkat, ezeket a szénfal mellé telepítettük. Csak ez az átszervezés mintegy 40 ezer forintot jelent az önköltség csökkentésében is. Amíg korábban többlet létszámunk volt, és mégsem tudtuk feladatainkat teljesíteni, most a tervezett létszám alatt vagyunk, s eredményeink jobbak.

-Módszerek?! Akkor beszéljünk arról is, hogy minden áron törekedünk a műszaki vezetés színvonalának növelésére, a műszaki középkáderek szakmai felkészültségének fokozására. Havonta rendszeresen előadást tartunk számukra különböző témakörökből, mint például: munkaszervezés, telepítés, a fúrólyuk helyes telepítése, korszerű bányaművelés stb.

Középkádereink az itt tanultakat nagyon hasznosan gyümölcsöztetik munkájukban.

-Azt is módszernek nevezném, hogy a feltárási terv helyes teljesítésével ma már Pócsházán, Tordas II-ben és III-ban, Csigában tartalék-munkahelyekkel is rendelkezünk. S így bármi bekövetkezhet, szenelő csapatainkat azonnal áttelepíthetjük. Persze egy-egy munkahelyet megfelelő létszámmal.

A módszerekről való beszélgetés amilyen nehezen kezdődött, a végén olyan gördülékeny lett. Cserjési elvtárs beszél, s annyit mondott el, hogy feljegyezni is nehéz volt. Mert van még bőven jó módszer. Akár az, hogy két műszakban termelnek, a harmadikban fenntartást végezni – s a délutános termelést éjszaka már két óra alatt kiszállítják. Akár az, hogy állandóan ellenőrzik az üres csille elosztását, vagy az a felelősségérzet, amely nemcsak a vezetésben, de a dolgozókban is megnőtt.

És a módszerhez tartozik a dolgozók nagyszerű hangulata. Hisz javult a termelékenység, a minőség, csökken az önköltség, emelkedett a bányászok bére is – mintegy négy fronttal műszakonként. Megváltozott sok minden Kisterenyén: a bányászok régi hírnevükhöz méltóan dolgoznak, termelnek, s nagyon bíznak abban, hogy a jó módszereikkel szaporítják az élüzem kitüntetésekről szóló elismerő oklevelet.”

8.p.”Hírek”

„-Az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozói a napokban kezdik meg a Kisterenye és Pásztó közötti gerincvezeték építését. Az oszlopok felállításához szükséges gödröket robbantási módszerrel készítik elő.”