3.p.”A
féléves terv sikeres teljesítése után – a bányásznap előtt”
„Kétségtelen tény, hogy az első
félévi eredményeik alapján a Kisterenyei Bányaüzem dolgozói várományosai a
büszke élüzem címnek. Az is igaz, hogy erre pályáznak a ménkesiek, s nem utolsó
sorban – immár tizedszer a szorospataki bányászok is.
Ez azonban semmit sem ront a
kisterenyeiek eredményeiből, akik a bányásznapot is méltóan kívánják
megünnepelni.
Ezért azt ígérik, hogy a III.
negyedévben 761 tonna szenet termelnek terven felül. Javítják a
termelékenységet, csökkentik az önköltséget, s terven felül 30 folyóméter
korszerű vágatot készítenek el. …”
4.p.”A
fiatalok barátja…” - SO -
„Ki hinné egy 65 éves nyugdíjas
emberrel, hogy még ma is a legtöbbet az ifjúság érdekében tevékenykedik. Korát
meghazudtolva, fiatalos hévvel, fiatalos lendülettel végzi a reá bízott
feladatot, s ha öreg lába nehezen is viszi gyűlésről-gyűlésre, de ott van
mindenütt. Érvel, agitál, magyaráz a fiataloknak. Legtöbbször saját fiatal
éveit hozza fel. Arról beszél, hogyan éltek ők, mennyit harcoltak, mennyit
nélkülöztek a Horthy-időszak sötét korszakában.
Most Lengyel (Tusi) István elvtársnak van is mit elmondani a fiatalok
számára. 1929-től pártmunkás, s amíg eljutott idáig, hosszú és göröngyös volt
az út, sok keserűség és nélkülözés tette még nehezebbé az amúgyis terhes
életet.
-Örömmel végeztem azt a munkát,
amit a párt, mint nyugdíjas emberre rám bízott. A pártszervezetben ifjúsági
felelős vagyok, s nagyon jól érzem magam a kisterenyei fiatalok között – mondja
a sok nélkülözést megért idős ember.
S mit mond a fiataloknak? Hogyan
agitál, hogyan érvel saját sorsán keresztül? Beszéljen erről a legilletékesebb,
maga Lengyel elvtárs.
-Először is a fiatalok mai életét
hozom fel példának. Arról nem is kell sokat beszélni nekik, hisz maguk is benne
élnek, maguk érzik legjobban a jólétet. Ruhája mindegyiknek annyi van, hogy se
szerit, se számát nem tudják. Motorkerékpárja már a legtöbbnek van. Nem ismerik
a nélkülözést, nem ismerik azt a szót, hogy nincs. Inkább beszélek én a mi
fiatal éveinkről, az volt ám a keserves élet – megtörli homlokát, mert az
emlékezés most is gondterhelt csíkot húz arcára.
Sokat elmondtam, de most is
elmondom.
Talán már unalmas is a mai
fiataljainknak, amikor azt mondom, hogy egy öltöny ruhám és egy pár bakancsom
volt – több semmi. Ha szót emeltünk azért, hogy többet adjanak, kirúgtak
bennünket a bányából. Így váltam én is munkanélkülivé, így kerültem
feketelistára, s a jogot, amikor követeltük, én is börtönbe kerültem. Nem
tudtuk, hogy mi a szórakozás. Jártam a haldákat, ott gyűjtöttük a téli
tüzelőszükségletet, meg házaltunk munka után. …
Szóval ezeket mondom én el a
fiataloknak, nemcsak KISZ vezetőségi gyűlésen, hanem még az iskolások
búcsúztatásán is, mert azon is részt veszek, mint minden ifjúsági
megmozduláson.
Lengyel
elvtárs bizony
nagyon jó barátja a kisterenyei fiataloknak. De ők is szeretik idős barátjukat.
Kikérik tanácsát, ő szívesen válaszok. Sokszor kérik arra is, emlékeztesse a ma
fiataljait gondterhelt életéről. S hányszor kapott már vastapsot jó tanácsáért,
javaslatáért.
Igen, ő a fiatalok örök barátja
marad, ő Lengyel elvtárs, akit most
is a fiatalok szerető féltése kísér, most amikor élete legnagyobb vágya
teljesült: pénteken elutazott Moszkvába, hogy lássa a szovjet fiatalok életét,
hogy találkozhasson azokkal a veterán szovjet barátaival is, akik hasonlóan
sokat tesznek a ma fiataljai nevelésének érdekében.
És ha Lengyel elvtárs visszajön a kisterenyei fiatalok közé, akkor még
több mondanivalója lesz, még többet tud majd adni és mondani azoknak a
fiataloknak, akik nagyon szeretik. Öreg, de szívében mindig fiatal veterán
barátjukat. …”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése