„Patak
mellett épültek Kisterenyén a Sallai utca lakóinak házai. Az utca lakói
panaszkodnak, mert úgy érzik, nem törődnek kérésükkel. Arról van szó, hogy a
patakon híd vezet át, amelyen a közlekedés életveszélyes. Nincs korlátja, több
palló hiányzik – a deszkák ott hevernek a patak partján. Járművekkel nem lehet
közlekedni a hídon, mert a teher alatt beszakadhat a korhadt, régi padlózat. A
kijavításra már számtalan ígéretet kaptak, de csak ígéretet. Ott jártunkkor
egymásnak adták a szót a Sallai utca lakói. Elmondták egy-egy család hogyan
szállította egy napon át kézi kocsival a cementet vagy a követ, mert a fogat
nem tudott átkelni a hídon – teljes fuvardíjat fizettek a szállíttatók – s így
a terhet le kellett rakni, s több órás nehéz munkával került házhoz az anyag.
Több lakó megúnta a hídjavítás ígérgetését és ’magánhidat’ épített a patakon
át, háza előtt. Ha idegen jön az utcán és este van, akkor figyelmeztetik is,
hogy az alkalmi hídon menjen, mert ellenkező esetben könnyen a patakban találja
magát. A hídon egyébként nemcsak a Sallai utca lakói közlekednek, hanem
Maconkáról is jönnek gyalogosan munkába vagy vásárolni Kisterenyére s a patakon
át vezet útjuk.
A Sallai
utca lakóinak más panaszuk is van. Nincs az utcában világítás. Az utcában
egyébként dagasztani lehet a sarat. Szinte valamennyi házból több gyerek jár
iskolába. Mondani sem kell, sárosan érkeznek oda. A lakók már azt is vállalták,
hogy szívesen lesalakozzák az utat, csak adjon a tanács fogatot. Hiába volt a
felajánlás, fogatot nem kaptak. Már levelet is akartak írni a ’felsőbb
szervekhez’ amikor a helyszínre érkeztünk és mi jegyeztük le a panaszaikat.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése