Nógrád XXV. évf. 297. szám 1969. december 23.

4.p.”Kisterenyétől – Tokióig – Egy meghívás nyomában"

„Tokióból nagy boríték érkezett Kisterenyére. Radics István izgatottan bontogatta; vajon mi lehet a tartalma? Amit látott meglepő volt, s ugyanakkor hihetetlen is. Nagy plakát került elő, rajta a felirat: Expo ’70. Alatta színes gyermekrajz; opart kecske legelészik tarka mezőn.

-Miről van tehát szó?

Radics István festőművészt, a Kisterenyei Gimnázium rajz szakos tanárát faggatjuk.

-Még most sem akarom elhinni. Az történt ugyanis, hogy a kisterenyei művelődési házban működő rajzszakkört meghívták a tokiói gyermekrajz kiállításra. Hogy őszinte legyek, én már azon is elcsodálkoztam, hogyan jutott el a levél Tokióból Kisterenyére, mert míg Magyarországon is sok olyan ember él, aki nem ismeri e község nevét.

Nagy az öröm, a gyerekek körében, de a legboldogabb talán a mester. Évekig tartó kemény munka előzte meg ezt a nagy megtiszteltetést. Milyen múltra tekint vissza a szakkör, értek-e már el jelentősebb eredményeket?

-Szakkörünk hat éve alakult, s azóta a művelődési ház keretében működik. Jelenleg tizenöt ’gyermekem’ van, általános és középiskolások, vegyesen. Képeink eljutottak már Prágába, Kemerovóba, s jelen voltunk a debreceni gyermekrajz-kiállításon is.

Az elmúlt évben cserekapcsolatokat építettünk ki  csehszlovákiai Banska Dolina várossal, és nemcsak képeket cseréltünk, de kölcsönösen meglátogattuk egymást.

-A szakköri munkának eredményességre való törekvése nyilván nagy körültekintést igényel. Milyen meggondolás alapján válogatja össze a gyerekeket?

-Feltétlenül szükséges a körültekintés, mert eredmény csak akkor érhető el, ha a gyerekek – akik a szakkör tagjai - , tehetségesek és szeretik a képzőművészetet. Az általános iskolásoknál nem alkalmazunk válogatást, hiszen az ő egyéniségük még most van kibontakozóban, s már az is eredménynek tekinthető, ha bekapcsolódnak a szakköri munkába. Előbb-utóbb úgyis kiderül, van-e értelme rajzkészségük továbbfejlesztésének. A középiskolásoknál más a helyzet. Náluk a tehetség és az egyéni szemléletmód már többé-kevésbe kialakult. A mi feladatunk ennek helyes irányba való formálása.

Radics István sok segítséget nyújt a gyerekeknek egyéniségük kibontakoztatásában, éppen ezért saját szemléletmódját nem kényszeríti rájuk. A gyerekek egyénileg válogathatják meg a témát, és a technikai megoldást.

-Általában a könnyen kezelhető pasztellel dolgozunk, de készítünk filctoll é pácrajzokat is, sőt az ügyesebbek már linóleummetszettel próbálkoznak. A témaválasztás az iskola követelményrendszerére épül, figyelembe véve az életkori sajátosságokat. A rajzok témáit az aktualitásnak megfelelően a környező világból merítik a gyerekek. Természetesen a szakkör tevékenysége nem csupán a foglalkozásokra korlátozódik. A gyerekek közös kirándulásokon, tárlatlátogatásokon vesznek részt, amely biztosítja számukra az élményi feltöltődést.

-Hogyan készülnek a tokiói világkiállításra?

-Ennek is kidolgozott terve van már – mondja Radics István. A gyerekek szakkörön kívül is vázlatokat készítenek, melyeket aztán közösen megbeszélünk. Feltétlenül fontos az is, hogy a pályázatot minden iskolának meghirdetjük.

A tokiói gyermekrajz-világkiállításon szerepelnek tehát Nógrád megye egy kis községének képviselői is, s reméljük, hogy sikerrel.”