„-Már
húsz éve lenne? Érdekes, hogy rohan az idő. Szinte észre sem vettem. Így van
ez, harminc felett már nem figyeli az ember az éveket. Csak legfeljebb azt,
hogy fehéredik a haja, és gyakrabban kell megállni egy kis pihenőre.
A
kisterenyei kettes számú körzeti orvosi rendelő várójában mint mindig, most is
betegek ülnek. Csendes beszélgetés. Benn a rendelőben dr. Nádasdi László. Mellette az asztalnál felesége. Ő kezeli a
kartonokat, írja a recepteket. Összeszokottan dolgoznak. Már évek, sőt
évtizedek óta.
Nádasdi
doktor kereken húsz esztendeje tanácstag. Először a községnél választották meg,
aztán a salgótarjáni járási tanács tagja lett. Elnöke az egészségügyi állandó bizottságnak
is.
Mint
mindent, ezt is igen alaposan, lelkiismeretesen látja el.
-Pedig
van mit csinálni. Tegnap is kinn voltam Somoskőujfalun, Maconkán, Verebélyben
ellenőrizni a közös gazdaságok istállóit. Sokan nem értik miért teszem. A
múltkor is valaki azt kérdezte: megfizetnek ezért téged? Mondtam neki, ezt az
ember nem fizetésért csinálja. Erre azt mondta, akkor semmi értelme, bolond,
aki ezt teszi. Ilyen dolgok is akadnak.
-Ma
már szívesen fogadnak azok, akik évekkel ezelőtt még ellenségesen méregettek.
Ez nagy szó. Én, aki végigcsináltam, elsősorban az eredményeket látom. Vagy
vegyük a falusi italboltokat, presszókat. Szívós harcba került, amire
eljutottunk odáig, hogy rendesen el is mossák azokat a poharakat. Persze
érdemesebb a jelenről beszélni. Öröm látni, milyen elegáns bisztrók vannak a
faluban. Dr. Nádasdi László négy esztendőt kivéve, amíg a
balassagyarmati kórházban dolgozott, mindig körzeti orvos volt. Falun él,
falusi emberek orvosa. Mondhatnánk azt is, hogy az egészségügy kiskatonája, ha
szükség lenne ilyen megfogalmazásra.
Huszonnyolc
évig dolgozott a kisterenyei egyes körzetben. Másfél éve helyezték át a
kettesbe.
Felesége
közbeszól:
-Azóta
itt is megszoktuk. Az a fontos, hogy az ember szeresse a betegeket. Meg a
munkáját. Mert azokat, akiket huszonnyolc éven keresztül gyógyított úgy
ismerte, mint a nyitott könyvet.
-Évek
tapasztalata ez. Ha egy betegem jön, alig kezd el beszélni, már szinte tudom,
mit akar mondani, mire panaszkodik. Jönnek magánügyekkel is. Volt, hogy
széthullóban lévő családot sikerült együtt tartani. Emberi segítőkészséggel,
tanáccsal. Mert néha az többet jelent a legjobb orvosságnál.
Aztán
a beszélgetés a mindennapi munkára terelődik.
A
körzeti orvoshoz gyakran és sokfajta betegséggel jönnek.
-Ez a
jó – vélekedik Nádasdi doktor -, az
ember olyan gyakorlatot szerez, amit nem lehet pótolni. Nem bántam meg, hogy
körzeti orvos lettem. Ha még tízszer kellene választanom, tizedszer is ezt
választanám.
A
Nádasdi házaspárnak öt gyermeke van. Nagyrészt felnőttek, kirepültek a családból.
De három gyermek az édesapa hivatását folytatja. A két ikerlány közül az egyik
elsőéves orvostanhallgató, a másik gyakorló évét tölti. A legkisebb fiú pedig
kutató orvos akar lenni.
Kiteljesedett,
boldog élet dr. Nádasdi Lászlóé. Nagy
nagy nyugalom árad belőle. Talán azért van, hogy rendelőjében egyetlen hangos
szó nem esik. Még akkor sem, ha a beteg ideges.
-A
veszekedéshez két ember kell. Én mg sohasem vagyok a második.
Amikor
magasabb beosztásba hívták, többször is nemet mondott. A válasz mindig ugyanaz
volt. Nem változtatja a helyét, falusi körzeti orvos, de az is akar maradni.”
8.p.”A hagyományos CORDATIC-rallye
mezőnye tegnap kétszer is megyénken haladt keresztül. A kisterenyei vasúti
átjáró ezúttal is okozott néhány perc bosszúságot a versenyzőknek, képünkön a
61. rajtszámú kocsinak szerencséje volt, mert az átjáróba érkezéskor húzták fel
a sorompót.
Koppány
György felvétele
8.p.”Tanévkezdés”
„…Kisterenyén,
Nagybátonyban, Szécsényben és Pásztón ugyancsak 9 órakor rendezik meg a
tanévnyitót. …”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése