Nógrád XXVI. évf. 164. szám 1970. július 15.

5.p.”Asszonyok a présműhelyben”

„Asszonyok egy csoportja a másik műszakból, a présműhely dolgozói közül: Szomora Lászlóné, Kaszás Sándorné, Lőrincz Györgyné, Tóth Pálné és Szomora Lipótné. Vidámak, jól érzik magukat munkahelyükön. Fénykép: Koppány György

Amikor 1967-ben átszervezték a gépjavító állomásokat, Kisterenyén egy addig kihasználatlan lehetőséget is figyelembe vettek a járás, a község vezetői: meg kell oldani a nők foglalkoztatását. Hogy a célkitűzés sikerült, mi sem bizonyítja jobban, mint az eltelt időszakban foglalkoztatott nők száma, valamint az a tény, hogy jelenleg is van felvétel, s a jövőben is folyamatosan lehet felvételre számítani.

Két éve, márciusban kezdődött el a termelés ebben a műhelyben, a jelenleg dolgozó nők nagy része már kezdettől itt van. Ekkor került ide Tóth Károlyné is, aki a szalmarázóláda szerelésnél teljesítménybérben szegecselő kisegítőként dolgozik. Átlagkeresete 1500-1600 forint. Hogy mennyire megtalálta számítását, egyetlen mondatban fejezte ki: ’Bár nyugdíjig foglalkoztatna az állomás!’

Szeberényi Józsefné szintén törzsgárdához tartozik. Eddig a rostánál dolgozott, nemrég került a ládaszereléshez ponthegesztőnek. A vékony és szorgalmas fiatalasszony példa arra, hogy sokszor az ismeretlennek tűnő munkahelyen nemcsak a kedvező kereseti lehetőség tartja ott a nőket, hanem a képesség is az adott munkaterületen. Művezetőjének szavai szerint: ’Nagyon jó lakatos válhatna belőle!’

Csépe Józsefné férje már nyugdíjas, és örült, hogy kedvező feltételek mellett helyben juthatott munkához. Száz tonnás hidraulikus présgépen dolgozik. Kapualkatrészeket készít. Sajnos a teljesítménybérről át kellett térnie órabérre, de így is 1250 forintot keres havonta. Elmondta, hogy számukra előnyösebb a teljesítménybér, de az utóbbi időben (főleg a II. negyedévben) erre kevesebb lehetőség volt.

Fekete Sándor műhelyvezető szerint ennek oka, hogy a vállalatok nem szállítják időben a megrendelt anyagot, valamint a gépek javítására is gyakran kell várni alkatrészhiány miatt.

Orosz D. Józsefné Maconkáról jár be dolgozni. Házat építettek, a férje keresete alacsony, de szerencsésen párosul munkaszeretetével. A következő kérést említi: Jó lenne, ha munkaruhájuk mellé, hosszú szárú bőrcipőt kapnának, a munka ugyanis pusztítja a cipőt. Ezt a kérést szinte valamennyi asszony támogatja.

Még egy kérés: a szociális ellátottság megoldása, mégpedig korszerűbb, kulturáltabb fürdő- és öltőző helyiség építése. A dolgozók jogos igénye ez, hiszen az állandó létszámnövekedés mellett, egyre nehezebb megoldani elhelyezésüket, és azt, hogy teljesen kulturált körülmények között dolgozhassanak.

Egyébként a vállalat vezetői mindent elkövetnek, hogy a dolgozók kéréseit és jogos igényeit kielégíthessék, de például az öltözők és fürdők megépítése, korszerűsítése azért késlekedik, mert a Salgótarjáni Járási Tanács és Kisterenyei községi Tanács késlekedik az építési engedély megadásával.”

5.p.”Hárommillió forint”

„A termelés folyamatos biztosítása parancsolóan megköveteli a vállalatoktól, hogy a termelő jellegű beruházások mellett a szociális beruházásokra is nagy gondot fordítsanak. Ez következik egyébként szocialista társadalmunk jellegéből is.

A vállalat az idén került olyan helyzetbe, hogy anyagilag is elő tudja segíteni ezt az igen fontos követelményt. A központi telepen és a Kisterenyei Gépjavító Állomáson új üzemi fürdő és öltőző épül. Az építési engedélyek kiadása folyamatban van. Mindkét helyen a kitűzött terv szerint év végére, ideiglenes üzemeltetésére el kell készíteni a létesítményeket. Nagy feladat vár tehát az építőkre, az év második felében.

Az építése munkák kivitelezése során sor kerül ifjúsági klubszoba építésére is. …”