Nógrád XXV. évf. 279. szám 1969. december 2.

1.p.”Tízszeres élüzem Kisterenyén”

„Régebben az őszi kocsifordulóval nevezték a vasútnál az év utolsó hónapjait. A megfogalmazás azóta érvényét vesztette, de az őszi, tél eleji és az év végi forgalom ma legalább olyan erőfeszítéseket igényel a dolgozóktól, mint bármikor korábban. Az idén erre az erőpróbára felszabadulásunk negyedszázados jubileuma jegyében készültek fel a tízszeres élüzem a kisterenyei fűtőház dolgozói. Nemcsak a cím elnyeréséhez szükséges feltételek teljesítését tűzték ki célul, hanem ezen kívül számos vállalást teljesítettek.

Már eddig is szép eredményeket értek el, az év első tíz hónapjában 11 százalékkal gazdaságosabban használták ki mozdonyaikat, az üzemeltetési önköltséget közel négy százalékkal csökkentették, míg a termelékenység az egy szolgálati órára eső utazó-kilométerek száma több mint 5 százalékkal nőtt. Egy tonnányi terhet 1 kilométer távolságra 31 fillérrel olcsóbban szállítottak, ezzel mintegy 686 tonna szenet, illetve 378 ezer forintot takarítottak meg.

A kisterenyei fűtőház háromszor nyerte el az utóbbi évben a Szocialista szolgálati hely címet. A 180 dolgozó nagyobbik része szocialista brigádtag, a 13 utazó, a három fenntartó személyzeti és egy ifjúsági szocialista brigádban 120-130 kiváló dolgozó van, tízen kormánykitűntetés birtokosai. A legutóbbi vasutasnapon pedig egyikük kiváló munkáját Munka Érdemrenddel jutalmazták. A brigádok közül hat már aranykoszorús jelvénnyel büszkélkedhet. Ez a kollektíva képes arra, hogy a legnehezebb feladatokkal is megbirkózzon, olyan eredményekkel köszöntse hazánk felszabadulásának évfordulóját, amely az élüzem és a szocialista szolgálati hely újbóli kiérdemlésének is alapja lehet.

Az országos ünnepi készülődésen belül, megyénk felszabadulására emlékezve is, sorra születnek azok a vállalások, az előzetes tervekben még nem körvonalazódott tervek elvégzésére, amelyek a békés, dolgos hétköznapok megbonthatatlan rendjébe szervesen beillenek.

A kisterenyei fűtőház két mozdonyt javított meg soron kívül a selypi cukorgyárnak, amelyek kigördülve a csarnokból fellobogózatlanul is a vasutasok mindennapi helytállását dicséri, s éppen ez a mindennapi helytállás válhat igazi hátterévé az ünnepnek, a negyedszázados jubileumnak.”