2013. december 27.

Nógrád XXV. évf. 67. szám 1969. március 21.

3.p.”Kitűntetések a Tanácsköztársaság Kikiáltásának 50. évfordulóján” 
„A Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepélyes járási-városi pártbizottsági és tanácsüléseken az 1919-es  harcok veteránjainak kitűntetéseket adtak át. Az 1919. Tanácsköztársasági Emlékérem kitűntetésben részesült: … Bodor János Kisterenye, Bódi Lajos Kisterenye, Czene András Kisterenye, … Kurcsik István Kisterenye, Fodor József Kisterenye, … Kaszás K. István Kisterenye, Kovács etesi István Kisterenye, … Merlák János Kisterenye, … Rákos József Kisterenye, Szeberényi b. András Kisterenye, Szomszéd János Kisterenye…”

5.p.”Páncélvonat – fából”      -  (sz. L.)  -
„-Attila , az unokám nyolcéves. A Pajtásban látta a miskolci páncélvonat rajzát. Én is sokat meséltem neki 1919-ről, a páncélvonatról. Barkácsoló ember vagyok. Minden télen készítek valamit. Van időm. Három éve nyugdíjban vagyok. A vasútnál harmincöt évet szolgáltam. Egyik nap előáll Attila: - Nagyapa, csináld meg nekem a páncélvonatot. Nekiláttam. Fából készült ennek minden része. Nem mondom, nehéz munka volt. Öt hétig dolgoztam vele. Huszonkét kereket készítettem. Ez volt a legnehezebb. (A kisterenyei gimnázium II.b. osztályában nézzük a mini páncélvonatot. Az alkotó az ötvennyolc éves Koós Károly. Körülállják Rékasi Éva, Zubercsány József, Schrönk Éva. A vonat mögött két tabló. A honismereti szakkör készítette. Fényképek, dokumentumok 1919-ből. Katonák, térképek a Vörös Újság tudósításai. Harcok Salgótarjánban és Kisterenyén. A Vörös Újság tudósítása: a salgótarjáni harcokból különösen a 2-es, 6-os és a 8-as páncélvonat vette ki a részét.)
-Ez az úgynevezett 12-es páncélvonat. – folytatja Koós Károly. Itt, Terenyén a 6-os járt. A cseh intervenciósok elfoglalták Kisterenyét. A vonat indulni készült. Vöröskatonák és direktóriumi tagok voltak rajta. Az állomáson, a váltókezelő-toronyban Rákos János teljesített szolgálatot. Az egyik katona puskát fogott rá. A vonat nem mehet ki – mondta. A páncélvonat parancsnoka felüzent: ha nem, szétlövi a váltókezelő-tornyot. Pásztóig ment a vonat. Éjjel felszerelték Hatvanból lőszerrel. Mátraverebély és Nagybátony között van egy bevágás. Odáig jöttek fel éjszaka és másnap hajnalban a Csente-hegyen tüzelőállásba helyezkedtek a vöröskatonák. Indult a roham a tarjániakkal együtt visszafoglalták Kisterenyét.
(A mini-mozdony előtt egy S-kocsi. Mögötte két KZ-kocsi. A sort egy újabb S-kocsi zárja. Egykori harcosokra emlékeztet a szerelvény. A két S-kocsin talpfákat, síneket szállítottak. Ha gyanús volt a szakasz, az első kocsi elindult a pályán. Ha felszedték a síneket, kezdődött a javítás. A két páncélozott KZ-kocsi ajtaján lőrések. Hely a géppuskának, a puskának.)
-Örült-e Attila? – kérdezem Koós Károlyt.
-Igen, mert az egyik szerelvény már nála van Nagykanizsán. Amit itt látott, az egy másik, ugyanis kettőt készítettem. Ezt négy hét alatt. Az ünnep miatt, meg a fiam, Zolti is kérlelt, az unokám után. Hát csináltam neki is egyet. Elviszi Tarjánban a munkahelyére.”



12.p.”Hírek”
„-Sárral telt gödörbe hajtott Salgótarján belterületén motorkerékpárjával V. I. ipari tanuló, kisterenyei lakos. A járművön utasként édesanyját szállította. A jármű felborult, s az asszony nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése