„A Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulója
tiszteletére rendezett ünnepélyes járási-városi pártbizottsági és
tanácsüléseken az 1919-es harcok
veteránjainak kitűntetéseket adtak át. Az 1919. Tanácsköztársasági Emlékérem
kitűntetésben részesült: … Bodor János
Kisterenye, Bódi Lajos Kisterenye, Czene András Kisterenye, … Kurcsik István Kisterenye, Fodor József Kisterenye, … Kaszás K. István Kisterenye, Kovács etesi István Kisterenye, … Merlák János Kisterenye, … Rákos József Kisterenye, Szeberényi b. András Kisterenye, Szomszéd János Kisterenye…”
5.p.”Páncélvonat
– fából”
- (sz. L.) -
„-Attila , az unokám nyolcéves. A Pajtásban látta a miskolci
páncélvonat rajzát. Én is sokat meséltem neki 1919-ről, a páncélvonatról.
Barkácsoló ember vagyok. Minden télen készítek valamit. Van időm. Három éve
nyugdíjban vagyok. A vasútnál harmincöt évet szolgáltam. Egyik nap előáll
Attila: - Nagyapa, csináld meg nekem a páncélvonatot. Nekiláttam. Fából készült
ennek minden része. Nem mondom, nehéz munka volt. Öt hétig dolgoztam vele.
Huszonkét kereket készítettem. Ez volt a legnehezebb. (A kisterenyei gimnázium
II.b. osztályában nézzük a mini páncélvonatot. Az alkotó az ötvennyolc éves Koós Károly. Körülállják Rékasi Éva, Zubercsány József, Schrönk
Éva. A vonat mögött két tabló. A honismereti szakkör készítette. Fényképek,
dokumentumok 1919-ből. Katonák, térképek a Vörös Újság tudósításai. Harcok
Salgótarjánban és Kisterenyén. A Vörös Újság tudósítása: a salgótarjáni
harcokból különösen a 2-es, 6-os és a 8-as páncélvonat vette ki a részét.)
-Ez az úgynevezett 12-es páncélvonat. – folytatja Koós Károly. Itt, Terenyén a 6-os járt.
A cseh intervenciósok elfoglalták Kisterenyét. A vonat indulni készült.
Vöröskatonák és direktóriumi tagok voltak rajta. Az állomáson, a
váltókezelő-toronyban Rákos János
teljesített szolgálatot. Az egyik katona puskát fogott rá. A vonat nem mehet ki
– mondta. A páncélvonat parancsnoka felüzent: ha nem, szétlövi a
váltókezelő-tornyot. Pásztóig ment a vonat. Éjjel felszerelték Hatvanból
lőszerrel. Mátraverebély és Nagybátony között van egy bevágás. Odáig jöttek fel
éjszaka és másnap hajnalban a Csente-hegyen tüzelőállásba helyezkedtek a
vöröskatonák. Indult a roham a tarjániakkal együtt visszafoglalták Kisterenyét.
(A mini-mozdony előtt egy S-kocsi. Mögötte két KZ-kocsi. A sort egy
újabb S-kocsi zárja. Egykori harcosokra emlékeztet a szerelvény. A két S-kocsin
talpfákat, síneket szállítottak. Ha gyanús volt a szakasz, az első kocsi
elindult a pályán. Ha felszedték a síneket, kezdődött a javítás. A két
páncélozott KZ-kocsi ajtaján lőrések. Hely a géppuskának, a puskának.)
-Örült-e Attila? – kérdezem Koós
Károlyt.
-Igen, mert az egyik szerelvény már nála van Nagykanizsán. Amit itt
látott, az egy másik, ugyanis kettőt készítettem. Ezt négy hét alatt. Az ünnep
miatt, meg a fiam, Zolti is kérlelt, az unokám után. Hát csináltam neki is
egyet. Elviszi Tarjánban a munkahelyére.”
12.p.”Hírek”
„-Sárral telt gödörbe hajtott Salgótarján belterületén
motorkerékpárjával V. I. ipari tanuló, kisterenyei lakos. A járművön utasként
édesanyját szállította. A jármű felborult, s az asszony nyolc napon belül
gyógyuló sérülést szenvedett.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése