2013. december 6.

Nógrád XXIV. évf. 23. szám 1968. január 28.

4.p.”Emlékek, emberek – papírban és fában. – Látogatás id. Szabó István szobrászművésznél” 
-   Barna Tibor  -
A ’nagy palóc’ a műterem ajtajában áll. Hallotta a motorzúgást, az autó manőverező műveleteit, hogy helyet keressen magának az útpadkán, - arra jött elő, fogadni a vendéget. Ha autó lassít a ház előtt, szinte természetesnek veszi, hogy hozzá érkezik a látogató. Leteszi a kerek bunkójú fakalapácsot, a vésőt, mellyel előbb még az anyagban munkált, kidugja az ajtón rozmárbajuszos, borostás fejét, tömzsi alakját. Most is. Pedig azt hittem, ezúttal és ezután már máshogy lesz a szokás. Rákopogunk a benczurfalvi házigazdára s morózus kelletlen ’lehet’-re nyitunk be. Kellemes, könnyebítő látvány, hogy nem így van. Szabó Pista bácsi: a régi. Arcán semmi nyoma az utóbbi hónapok erős fizikai és pszichikai próbáinak, annak, hogy testi épségében megfogyatkozva tért ide vissza egy szerencsétlen útról.
Nehéz beszélni – és nem lehet nem beszélni erről. …
…-A régi ciklust, a bányász-sorozatot nagyjából most már befejezettnek tekintem. A paraszti életről szeretnék sorozatot csinálni, - anyagba, főleg fába örökíteni a régi nyomorúságos paraszti sors emlékeit. Dolgoznak bennem az élmények, sarkallnak, nem hagynak nyugton. Magam is abban világban, környezetben nőttem, s egy-egy jellegzetes mozzanatát ma is mintázásra készen látom. Megállunk egyik készülő munka előtt. Fél karral feje fölé nyújtózó férfi.
-Ebből a fából – magyarázza – egy béresgazdát bontok ki, - amint hajnali ébresztőre kolompol. Valamikor törött ekevasat akasztottunk az istállóereszre, az volt az ébresztő. De kibontom a fából az öltöző bérest, az ostoros bérest, az ekét vezető bérest, a magvetőt, a földlépő parasztot, a tizenegyedében aratót, a répafejelő lányt. …
…S van látnivaló itt sok más. Témában mindenfelé csapongón, ahol testet ölthet a meggy, a körtefa: Marx, Engels… a sapkás Lenin – mert azt mondja, Lenint sapkával csak fában lehet igazán jól megmintázni -, kedvenc új műve, a Kenyér – Madách tiszafából munkálva. Ezekkel készül a tizennegyedik országos tárlatra. …
…Ilonka nénit, élete kedves társát ’meneszti’ a ’nagy házba’ bizonyságot hozni arról, ami rendszeres pihenését adja. A ’bizonyság’ vaskos kézirathalom. Történetek, emlékezések egy mozgalmas és eredményes élet évtizedeiből. Az életrajzi memoár készen áll. Tavasszal talán már a könyvesboltok kirakatában látjuk. …”

Kép később. :(

6.p.”A Kisterenyei Bányász Bükkszéken”   -  R.I.  -
„…Itt készül másfél hete az 1968. évi bajnokságra a Kisterenyei Bányász NB II-es labdarúgó-csapata. Tizenkilenc játékos és három szakvezető. Az egyesület történetében először alapozhatnak ilyen ideális körülmények között. Az együttes tavaly sokáig a kiesés ellen küzdött. A bajnokság után hatan távoztak és csak hárman jöttek. …
-A kapusok: Csernák, a felgyógyult Micsinai és Kovács. A hátvédek: Király, Bibók, Sándor, Orosz, Dobrocsi.
A középpályások: Juhász, Szeberényi II., Verbovszki, Végvári.
A csatárok: Vanya, Lászlók, Tarlósi, Nagymajdon, Magyar, Farkas, Kaszás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése