7.p.”Idős
Szabó István első nagy útja” -
Orosz Béla -
„Egy vágyálom igazi beteljesülése
az, amikor a művész előtt kitárul a nagyvilág kapuja. Ezt nem hirdetik, de így
van. Titokban minden művész leghőbb vágya, hogy amit a munkás hétköznapok
alkotó csendjében megmintázott azt egyszer összenyalábolva kirakhassa a világ
bíráló szeme elé. S most, 1959-ben a másfél évtized munkájával a
’Bányásztörténelem’-mel ezt tette id. Szabó István szobrászművész is. Kivitte a
szovjet nép elé. És hozzátehetjük: szűkebb hazája, a nógrádi szénmedence és az
ország többi bányavidékei hangos elismerő tapsának kíséretében. A hazaiak
Kossuth-díjat tettek a mellére, kezet szorítottak vele, megveregették a vállát,
mondván: eredj, hirdesd a világnak a magyar bányászság fában megelevenedett
küzdelmes, de a diadal felé tartó útját.
Szabó István szobrászművész 52
napot töltött a Szovjetunióban. Még frissek benne az emlékek. Ezer élmény
kívánkozik ki belőle, de elsőnek a fiát említi:
-Pista fiam a képzőművészetben a
Világifjúsági Találkozó nagydíját nyerte el. Hát ilyen örömre jöttem én haza
életem legemlékezetesebb útjáról.
Azután azzal folytatja a
beszédet, amivel elbúcsúzott az 52 napig tartó vendégeskedés után a szovjet
emberektől.
-Ha a Szovjetunióban rendezett
kiállításom anyagával hozzájárultam a szovjet és magyar nép barátságának
elmélyítéséhez, akkor több évtizedes munkám elérte a célját.
És nézzük csak, miket mond a mi
Kossuth-díjas művészünk:
-Nem is hittem, hogy a
Szovjetunióban annyi művészetkedvelő és műértő ember van. Örülök neki, hogy
rövid idő alatt egy egész könyvre való értékes megjegyzést kaptam a
kiállításon.
-Harminc évvel ezelőtt kellett
volna nekem ide eljutnom. A TU-104-essel
repültem egyik városból a másikba. Örülök, hogy nagyjából sikerült
megismerkednem a moszkvai, sztalinói, odesszai, leningrádi nevezetességekkel.
Ámulatba ejtett, amikor megtudtam, hogy Leningrádnak összesen 3 ezer hídja van.
Egész Leningrád olyan, mint egy nagy műemlék. Jártam az Ermitázsban, abban a
világhírű nagy múzeumban, amelyiknek összesen kétezer terme van.
-Idehaza harminc esztendőn
keresztül őriztem az ismert Vera Muhina
Parasztasszonyának a reprodukcióját és most sikerült szemtől-szembe látnom
ennek a híres műnek az eredetijét. Biztos vagyok benne, hogy minden művész
részére felejthetetlen élményt nyújt a Tretyakov Galéria.
-Beszéltem Manyizerrel, a Szovjetunió egyik legnagyobb szobrászművészével. a Manyizer műtermében Lenint legalább
harminc változatban láttam megmintázva. Márványban, gránitban, kisebb-nagyobb
méretekben. Módomban volt beszélgetni hosszabb időn keresztül olyan nagy
művészekkel, mint Tomszkij, Vucsetics
és Matvajev.
S amikor az ő kiállítása felöl
érdeklődöm, Pista bácsi sarkon fordul és fiatalos léptekkel szalad át az
udvaron. Azután egy gyönyörű, bőrkötésű dossziéval jön vissza. A dossziéban
egyetlen lap. S a nagy gonddal belerajzolt cirilbetűk a többi között ezt
hirdetik:
’A nógrádi bányászok munkásait
ábrázolva nemcsak a magyar népnek, hanem a világ művészetének is nagy
szolgálatot tett…
Munkáinak egész sora azt
bizonyítja, hogy Ön nemcsak mélyen látja az életet, hanem hűen, mesterien tudja
ábrázolni is azt…
A Sztalino város
művészkollektívája hálás Önnek a Szovjetunióban megnyitott első kiállításáért.’
Igen. Így szólnak a sorok. S a
művész, akinek írták, csak néz, néz. Elégedetten, boldogan simogatja nagy, dús
bajúszát. Nem tudom mire gondolhat. Talán véleményt vár tőlem. De véleményért
én is máshová fordulok: Kovács Ferenc
Munkácsy- és Derkovits-díjas szobrászművészhez, akit ott találtam Benczur
Gyula egykori
műtermében, id. Szabó István
jelenlegi művészi hajlékában. S Kovács
Ferenc szobrászművész így vélekedik:
-Pista bácsiban egy igazán
nagyszerű művészt ismertem meg. Bátran dolgozik az anyagban. Olyan energia van
benne, ami egy fiatal művészben is ritka. A szép iránti szeretete is
rendkívüli. S talán ez serkenti őt arra, hogy ilyen elismerésre méltó műveket
alkosson.
Szajkó
elvtárs, a Sztalinoi
Városi Pártbizottság első titkára bevezető beszédet mond id. Szabó István kiállításának megnyitása alkalmából.
Id.
Szabó István az
abakumovi bányász kulturotthonban ajándékszobrot készít a szovjet bányászok
részére."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése